Júlia 3 éves volt, amikor először eljött velem futni. Úgy tolta le a 3.5 km-t, hogy végig csacsogta és a sarkokon bevárt. 7 évesen 45 perc alatt futott le 10 km-t, egy évvel később 2’45” alatt futott 1 km-t! Azóta a futást (részben) abbahagyta, kézilabdázik.
Ma Éva a bringa helyett úgy döntött, hogy “be van rozsdásodva egy kicsit, ráférne egy kis futás”, úgyhogy magunkhoz vettük a kutyát, az erdő felé vettük az irányt és tettünk egy próbát. Háromszor beiktattunk egy kis sétát, az utolsó km-en fogtam a kezét, de megcsináltuk, megcsinálta!
A helyes önértékelés, a döntés képessége a próbálkozás mentén alakul ki. Adjunk teret annak, hogy kipróbálja mit is tud, hol vannak a határai. Hagyjuk tapasztalni! Ha elkezdte, támogassuk abban, hogy véghez is vigye. Beszéljük meg az élményeit, a tapasztalatait. Segítsük levonni a következtetéseket, de soha ne ítéljük meg termete és kora alapján, ne döntsünk nélküle, helyette és ne mondjuk meg, mire képes!
Rejtett kincsekkel, meglepetésekkel és csodákkal teli egy gyermek képességvilága, és a mi dolgunk az, hogy ezt szerető odafigyeléssel feltárjuk, felfedezzük, majd neki, és általa a világnak adjuk egy sokkal szebb és békésebb jövő reményében!
Mesemondó blog 