Mesemondó blog

Címke: tréfás mese

  • A szeszélyes cica

    A szeszélyes cica

    Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat.

    • Mit csinálsz Panni? – kérdezte kíváncsian, és puha, fehér mancsát rátette a kislány vállára.
    • Házacskát rajzolok neked – felelte Panni. – Nézd csak, Cicuskám, pirosra festettem a tetejét, az ajtaját meg sárgára.
    • Csak azt nem tudom: mit is csinálok majd ebben a házikóban?
    • Tüzet raksz, és felforralod a tejecskédet.

    És már oda is rajzolta Panni a bodros füstgomolyagot; az vidáman szállt felfelé a kis házacska kéményéből.

    • Hát az ablaka hol van? – kérdezte a Cica. – Igazán tudhatnád, hogy a cicák mindig az ablakon ugrálnak be. Szép kis ház ez, mondhatom! Még ablaka sincsen.
    • Ne türelmetlenkedjél, már itt is vannak az ablakok – szólt szelíden Panni. – Egy, kettő, három a ház oldalára, egy meg a padlásra.

    Szép egyenes vonalakkal rajzolta meg a kislány a négy kicsi ablakot. De a Cirmos csak tovább kérdezgette.

    • Hát sétálni hol fogok? Vagy mindig csak itthon unatkozzam?

    Panni szép deszkakerítést rajzolt a ház köré.

    • Itt sétálhatsz majd, Cicuskám, ez lesz a kert; kaput is rajzolok rá.

    Nézte, nézte a Cirmos a képet, azután gúnyosan megszólalt:

    • Ezt nevezed kertnek? Hisz ez csak egy üres udvar!
    • Várjál! Mindjárt rajzolok neked egy gyönyörű szép kertet is. Látod, itt van egy virágágy, mellette egy almafa, sok-sok piros alma terem rajta. Ezt a két kerek ágyást meg zöldséggel ültetjük tele; az egyikbe sárgarépát ültetünk, a másikba káposztát.
    • Káposztát? – nyávogta a Cica. – Nem vagyok én tapsifüles, hogy káposztával éljek. Ha kedvem szottyan egy kis horgászásra, hol fogok majd aranyhalacskát?

    Panni már rajzolta is a kis, kék vizű, kerek tavat, és bele három aranyhalacskát.

    • No jól van, ezzel meg vagyok elégedve – dorombolta Cirmos. – De, Pannikám, ugye lesz baromfi is a kertben?
    • Persze hogy lesz, Cirmoskám. Nézd, már itt is van ez a nagy tarajos, tarka farkú kis kakas, mellette meg a bóbitás, kendermagos tyúkanyó. Kapsz még három pelyhes csibét is, meg egy sárga csőrű libát a tó partjára.

    A Cica megnyalogatta a szája szélét, elégedetten dorombolt.

    • Miau, miau, ezt már szeretem! Hát a kis egerek? Ugye lesznek egerek is a házikómban?
    • Szó sincs róla, egér nem kerülhet a házba.
    • És ki őrzi majd a házacskámat, ha elmegyek hazulról?
    • Ne félj, lesz házőrző is.

    Panni rajzolt is egy kis takaros kutyaólat, eléje meg egy rövid szőrű, kurta lábú, cipőgombszemű kis kutyát.

    • Látod, Cicuskám, ez itt Fickó kutya, ő vigyáz majd a házadra.

    Ebben a pillanatban a Cica villámgyorsan leugrott a padlóra, felkunkorította a farkát, felborzolta a bundáját; zöld szemecskéje csak úgy villogott, mikor megszólalt:

    • Tulajdonképpen nem is tetszik nekem a házad, sem a kert, sem az aranyhalacskák… Nem akarok benne lakni!

    És elrohant a Cirmos, sértődötten, haragosan; úgy elszaladt, vissza sem nézett Pannira.

    Ugye tudod, hogy miért gondolta meg magát oly hirtelen ez a szeszélyes Cica?

  • A Kisegér, meg a Ceruza

    A Kisegér, meg a Ceruza

    Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen rajzolt mindent, amit Vova akart. Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a Ceruzát, felkapta, és vonszolni kezdte az egérlyuk felé.

    – Engedj el, kérlek! könyörgött a Ceruza. – Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok, nem lehet engem megenni!

    – Rágcsálni akarlak – mondta a Kisegér. – Bizseregnek a fogaim, s emiatt rágcsálnom kell valamit. Így ni! – és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.

    – Jaj! – kiáltotta a Ceruza. – Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy, amit akarsz.

    – No jó – egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!

    Nagyot sóhajtott a ceruza és rajzolt egy kört.

    – Ez sajt? – kérdezte Egérke.

    – Lehet sajt is. – mondta Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.

    – Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak – találgatta Egérke.

    – Lehetnek lyukak is – egyezett bele a Ceruza, és még egy kört rajzolt.

    – Ez alma! – kiáltott fel Egérke.

    – Lehet alma is – mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifli formát rajzolt.

    – Már tudom! Ez itten kifli, ezek meg kenyerek! – kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. – No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim!

    – Várj egy pillanatig – szólt a ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:

    – Hiszen ez olyan, mint egy macs… ! Ne rajzold tovább!

    A ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.

    – Igen, ez egy igazi macska! – cincogta a megrémült Egérke. – Segítség!

    És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett. Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • A kiskutya meg a szamár

    A kiskutya meg a szamár

    A szamár megirigyelte a kiskutya jómódját, hogy neki szabad a legszebb szobába is bemenni, a legszebb vánkosra is ráfeküdni, egész nap csak sétál, nem dolgozik semmit, mégis mindennek a lángját, a javát kapja, neki meg csak a kóró meg a tüske jut.

    • Miért szeret téged úgy a gazdasszony? – kérdezte a szamár a kutyát.
    • Mert tudok farkat csóválni és két lábon szolgálni – felelte a kutya.
    • Na, ez nem nehéz dolog – felelte a szamár – majd én is megpróbálom.

    Mikor nyitva volt a konyha, besomfordált. Két lábra állt, farkát billegtette, lábát nyújtogatta, hogy tenyerest adjon. A gazdaasszony megijedt, s a porolópálcával kiverte. Szegény máig töri a fejét azon, hogy miért kapott ő versét azért, amiért a kutya dicséretet.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért irigykedett a szamár a kiskutyára?
    2. Mit kérdezett tőle?
    3. Mit akart kipróbálni a szamár?
    4. Hová ment be?
    5. Mit szólt hozzá a gazdaasszony?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Lakhat-e egy szamár bent a lakásban?
    2. Miért kapott ki a szamár?
    3. Csak akkor kaphat ki egy szamár, ha megijeszti a gazdáját?
    4. Mindig kikap a szamár, ha megijeszti a gazdáját?
    5. Más miatt is kikaphat a szamár?
    6. A valóságban létezhet, hogy a szamár a gazdaasszonynak a kutyát utánozza?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy kikapott a szamár?
    • mit tett a gazdaasszony azután, hogy a szamár megijesztette?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha a szamár bemegy a házba?
    • hogy a szamár ne mehessen be a házba?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a szamár megijeszti a gazdaasszonyt, akkor kikap. A szamár megijesztette a gazdaasszonyt, tehát… (kikapott).
    2. Ha a szamár nem ijeszti meg a gazdaasszonyt, akkor nem kap ki. A szamár kikapott, tehát… (megijesztette a gazdaasszonyt).
    3. Vagy nem ijeszti meg a szamár a gazdaasszonyt, vagy kikap. A szamár még nem kapott ki, tehát… (még nem ijesztette meg a gazdaasszonyt).
    4. Ha a szamár bemegy a házba, akkor megijeszti a gazdaasszonyt, és ha megijeszti a gazdaasszonyt, akkor kikap. Tehát, ha a szamár bemegy a házba, akkor… (kikap).

    (Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Mindentudó doktor

    Mindentudó doktor

    Egy paraszt megirigyelte az ügyvédek, bírák és jegyzők jómódját. Vett hát magának parókát, fekete ruhát, aztán az ajtajára kiszögezett egy táblát, a következő felirattal: Mindentudó doktor. Alighogy kitette a táblát, arra járt egy ember, akitől nemrégiben szép kis summát loptak el. “Ha ez az ember mindet tud, akkor azt is tudja, kik a tolvajok” – gondolta. Meghívta ebédre a parasztot. Belép egy szolga, felszolgálja az ételt, a “doktor” felkiált:

    • Nicsak! Itt az első!

    Azt akarta mondani, hogy az, amit hoztak, az első fogás lesz. A szolga azonban, aki az egyik tolvaj volt, azt hitte, felfedezték. ment vissza megfélemlítve a konyhába, és azt mondta a társának:

    • Most te szolgálj fel!

    Erre a második szolga, aki a másik rabló volt, bement. Doktor Mindentudó megszólalt:

    • Nicsak! Itt a második!

    Így történt ez a harmadik tolvajjal is. Nem maradt más választásuk, bevallották bűneiket. A házigazda nagy összeget adott jutalmul Mindentudó doktornak… és attól a naptól fogva mindenfelé azt terjesztették róla: csalhatatlan tudós.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért akart a paraszt mindentudó doktor lenni?
    2. Hogyan akart mindentudó lenni?
    3. Mit akart megtudni az az ember, aki bement hozzá?
    4. Hogyan derült ki, hogy kik lopták el az ember pénzét?
    5. Mi történt ezután a mindentudó doktorrá lett paraszttal?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Látszódhat úgy valakiről, hogy az illető mindent tud?
    2. Csak az tudhatja, hogy ki a tolvaj, aki mindent tud?
    3. Lehet, hogy valaki nem tud mindent, de azt tudja, hogy ki a tolvaj?
    4. Ha valaki tudja, hogy ki a tolvaj, az minden tud?
    5. Tényleg tudhatta a paraszt, hogy a szolgák lopták el az ember pénzét?
    6. Megérdemelte a paraszt a jutalmat?
    7. Van olyan ember, aki mindent tud?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit kell tudnia annak, aki mindentudó doktor akar lenni?
    • miből gondoljuk azt, hogy valaki mindent tud?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy mindentudókká váljunk?
    • hogy megtudjuk, hogy a másik ember mindentudó-e?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók mindent tudnak, tehát… (azt is tudják, hogy kik a tolvajok).
    2. Ha valaki nem tud mindent, akkor nem tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók tudják, hogy kik a tolvajok, tehát… (mindent tudnak).
    3. Vagy nem tud mindent valaki, vagy tudja, hogy kik a tolvajok. A parasztember nem tudta, hogy kik a tolvajok, tehát… (nem tudott mindent).
    4. Ha valaki nagyon okos, akkor mindent tud, és ha mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. Tehát, ha valaki nagyon okos, akkor… (azt is tudja, hogy kik a tolvajok).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Miau!

    Miau!

    A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná:

    • Miau!

    Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt. De megint csak azt mondta valaki:

    • Miau!

    Ki nyávogott? A Kutyus felugrott, körülfutotta a szobát, benézett az ágy alá, az asztal alá – sehol senki! Felmászott az ablakpárkányra is. Meglátta a Kakast, amint az ablak előtt az udvaron sétálgatott. “Biztosan ez ébresztett fel” – gondolta a Kiskutya, és kifutott az udvarra a Kakashoz.

    • Te nyávogtál? – kérdezte.
    • Én nem nyávogok, én beszélek – csapkodott a Kakas a szárnyával, és tüstént elkiáltotta magát:
    • Kukurikuuú!
    • Mást nem tudsz beszélni?
    • Nem, csak azt, hogy “kukurikú” – válaszolta a Kakas.

    A Kutyus a hátsó lábával megvakarta a fülét, és visszament. Alighogy a lépcsőhöz ért, ismét megszólalt valaki:

    • Miau!

    “No, most megvagy!” – szólt magában a Kiskutya, és mind a négy lábával kaparni kezdte a földet a feljárat alatt. Jókora lyukat ásott, s a lyukból egy szürke egérke ugrott elő.

    • Te nyávogtál? – kérdezte tőle szigorúan a Kiskutya.
    • Cin, cin, cin – cincogta a Kisegér -, én nem, de ugyan ki nyávoghatott?
    • Valaki azt mondta, hogy “miau”.
    • Közel? – nyugtalankodott az Egérke.
    • Hát itt, egészen közel – felelte a Kutyus.
    • Juj de félek! Cin, cin, cin! – cincogta az Egérke, és besurrant a feljáró alá.

    A Kutyus elgondolkozott. Most pedig a kutyaól mellől hallatszott jó hangosan:

    • Miau!

    A Kiskutya háromszor is körülfutotta az ólat, de senkit sem talált. Odabent azonban valaki mozgolódott. “Itt van hát – gondolta magában. – Mindjárt megfogom!” – és közelebb lopódzott az ólhoz. Láncát csörgetve hatalmas, bozontos kutya ugrott eléje.

    • R-r-r-r! – morgott a Kutya.
    • Én… én csak meg akartam tudni…
    • R-r-r-r!
    • Ön nyávogott talán? – suttogta a Kiskutya, és behúzta a farkát.
    • Én?! Talán gúnyolódsz, ebadta?!

    A Kutyus ugyancsak szedte a lábát, elfutott a kertbe, és egy bokor alá bújt. És itt, éppen a feje fölött, valaki megint azt modta:

    • Miau!

    Kikukucskált a bokor alól. Az orra előtt egy virágon bolyhos Méhecske ült. “Itt van hát, aki nyávogott!”

    • Z-z-z-z! – zümmögött sértődötten a Méhecske, és belecsípett a Kutyusba. A Kutyus feljajdult, nekiiramodott, a Méh utána.
    • Züm, züm, megcsíplek! Züm, züm, megcsíplek!

    Futott a kutyus a tóhoz – és beleugrott a vízbe! Amikor újra kidugta a fejét, a méh már nem volt sehol. És ekkor hirtelen megint nyávogott valaki.

    • Miau!
    • Te nyávogtál? – kérdezte csuromvizesen a Halat, amelyik mellette úszott el. A Hal nem válaszolt semmit, csak a farkával csapkodott, és eltűnt a tó mélyén.
    • Kva-kva-kva! – nevetett a Béka, aki egy vízililiom levelén ült. – Hát te nem tudod, hogy a halak nem beszélnek?
    • Talán bizony te nyávogtál? – kérdezte a Kutyus a Békát.
    • Kva-kva-kva! – hahotázott a Béka. – Milyen buta vagy! A békák brekegnek.

    És beugrott a vízbe…

    A Kiskutya csuromvizesen, feldagadt orral hazaballagott. Szomorkodva feküdt a pamlag elé a szőnyegre. Egyszerre csak újból hallotta:

    • Miau!

    Felugrott – és íme, az ablakpárkányon ott kucorgott a Cirmos.

    • Miau – nyávogta a Kiscica.
    • Vau-vau-vau! – ugatott a Kutyus, aztán eszébe jutott, hogy hogyan morgott a bozontos Komondor, és ő is morogni kezdett: – R-r-r-r!

    A cica felhúzta a hátát és fújt: – S-s-s-s!

    Azután prüszkölt: – Fr-fr!

    És kiugrott az ablakon.

    A Kiskutya pedig szépen visszament a szőnyegre, és lefeküdt aludni. Most már tudta, ki nyávogott.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Icinke-Picinke

    Icinke-Picinke

    Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke tehene; azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis sajtárba; abból az icinke-picinke kis sajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba; azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra; befedte egy icinke-picinke kis fedővel.

    Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája; az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele azt az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt felbukfencezett.

    Ha az icinke-picinke kis macska fel nem bukfencezett volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mije volt az icinke-picinke kis asszonynak?
    2. Hová tette az icinke-picinke kis tejes fazekat?
    3. Mit csinált az icinke-picinke kis macska?
    4. Mit szólt ehhez az icinke-picinke kis asszony?
    5. Mi történt az icinke-picinke kis macskával?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor haragszik meg az asszony a kismacskára, ha a macska kiborítja a tejet? (Mi más miatt haragudhat meg még az asszony a macskára?)
    2. Mindig megharagszik az asszony, ha a macska kiborítja a tejet?
    3. A tej kiborítása az oka annak, hogy haragszik az asszony?
    4. Előfordulhat a valóságban is olyan eset, hogy a macska kiborítja tejet?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy az asszony mérges lett a kismacskára?
    • Mi történt, amikor a macska kiborította a tejet?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a macska ne férjen hozzá ahhoz, amit védeni akarunk tőle?
    • ha a macska hozzáfér a tejhez és kiborítja?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a macska kiborítja a tejet, akkor a gazdaasszony mérges lesz rá. A macska kiborította a tejet, tehát… (a gazdaasszony mérges lett rá).
    2. Ha a macska nem borítja ki a tejet, akkor a gazdaasszony nem lesz rá mérges. A gazdaasszony mérges lett a macskára, tehát… (a macska kiborította a tejet).
    3. Vagy nem borítja ki a macska a tejet, vagy mérges lesz rá a gazdaasszony. A gazdaasszony még nem lett mérges a macskára, tehát… (a macska még nem borította ki a tejet).
    4. Ha a macska felborítja a fazekat, akkor kiborul a tej, és ha kiborul a tej, akkor a gazdaasszony mérges lesz a macskára. Tehát, ha a macska felborítja a fazekat, akkor… (a gazdaasszony mérges lesz a macskára).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A három kiscica

    A három kiscica

    Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és – uccu neki! – utánafutottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák – hopplá! – utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.

    A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és – uccu neki! utánafutottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák – hopplá! – utána. A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica.

    A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és – uccu neki! – utánaugrottak. A halacska elhúzott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke, és egy fehér kiscica.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Az okos leány

    Az okos leány

    Egyszer volt, hol nem volt, volt a molnárnak egy takaros, okos lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallotta ezt a király. Odaüzent, hogy van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt aranycérnának.

    A leány erre visszaüzent, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg.

    Tetszett a királynak a felelet. Megint üzent a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja.

    Megint visszaüzent a leány, hogy fordíttassa ki a király a korsót, mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelt még jobban tetszett a királynak. Most meg már azt üzente, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, vigyen is ajándékot, meg ne is.

    Erre a leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita közé tette, és elvitte magával.

    Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtogatta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette. Így aztán ment is, meg nem is; vitt is ajándékot, meg nem is. A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségül.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen volt a molnár lánya?
    2. Mit üzent neki a király először?
    3. Mit válaszolt a lány?
    4. Mit üzent a király másodszorra?
    5. Mit válaszolt erre a lány?
    6. Mit kért a király harmadszorra?
    7. Hogyan oldotta meg a lány a feladatot?
    8. Mit szólt a király?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak sövényből készült aranyorsón lehet kenderből aranyfonalat fonni?
    2. A sövényből készült aranyorsón bármilyen fonalat lehet fonni?
    3. Az aranycérnát bármilyen orsón meg lehet fonni?
    4. Létezik sövényből készült aranyorsó?
    5. És kenderből készült aranyfona?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • miért kért a király kenderből készült aranyfonalat?
    • miért kért a lány a királytól sövényből készített aranyorsót?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha azt akarjuk, hogy megfelelő eszközeink legyenek egy-egy feladathoz?
    • ha úgy érezzük, hogy nincs megfelelő eszközünk egy-egy feladathoz?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a lány nem kap sövényből készült aranyorsót, akkor nem tud kenderből aranyfonalat fonni. A lány nem kapott sövényből készült aranyorsót, tehát… (nem tudott kenderből aranyfonalat fonni).
    2. Ha a lánynak sikerül sövényből készült aranyorsót kapnia, akkor tud kenderből aranyfonalat fonni. A lány nem kapott sövényből készült aranyorsót, tehát… (nem tudott kenderből aranyfonalat fonni).
    3. Vagy használ valaki sövényből készült aranyorsót, vagy nem tud kenderből aranyfonalat fonni. A lány nem tudott aranyfonalat fonni, tehát… (nem használt sövényből készült aranyorsót).
    4. Ha a lány teljesíteni akarja a király kívánságát, akkor kenderből aranyfonalat kell fonnia, és ha kenderből aranyfonalat kell fonnia, akkor sövényből készült aranyorsóra van szüksége. Tehát, ha a lány teljesíteni akarja a király kívánságát, akkor… (sövényből készült aranyorsóra van szüksége).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A róka és a farkas csikót vesz

    A róka és a farkas csikót vesz

    Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a csikójával a réten. Kérdi a róka a kancalótól:

    • Eladó ez a csikó?

    Azt mondja a ló:

    • Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva.

    Azt mondja a róka:

    • Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára.

    A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerődött. A róka meg elszaladt, csak messziről nevetett. Mikor a farkas feljózanodott, odament a rókához. Kérdi tőle a róka:

    • No, komám, ízlett-e a csikóhús?

    A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hová indult a róka és a farkas?
    2. Mit láttak a réten?
    3. Mit kérdezett a róka a lótól?
    4. Mit válaszolt a ló?
    5. Kit küldött a lóhoz közel a róka?
    6. Mi történt?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok…?

    1. Csak akkor rúgja orrba a ló a farkast, ha a farkas közel megy hozzá?
    2. Azért rúgta orrba a ló a farkast, mert a farkas közel ment hozzá?
    3. Máskor is orrba rúghatja a ló a farkast?
    4. Biztos, hogy orrba rúga a ló a farkast, ha a farkas közel megy hozzá?
    5. Más állatot is orrba rúg a ló?
    6. Tényleg orrba tud rúgni egy ló egy farkast?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit tett a ló, amikor a farkas közel ment hozzá?
    • mikor tudta orrba rúgni a ló a farkast?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne rúgjon meg valakit a ló?
    • hogy ne menjen nagyon közel valaki a lóhoz?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Vagy közel megy a farkas a lóhoz, vagy a ló nem tudja orrba rúgni. A ló még nem tudta orrba rúgni a farkast, tehát… (a farkas még nem ment közel a lóhoz).
    2. Ha a farkas közel megy a lóhoz, akkor a ló orrba tudja rúgni. A farkas közel ment a lóhoz, tehát… (a ló orrba tudta rúgni).
    3. Ha nem megy közel a farkas a lóhoz, akkor a ló nem tudja orrba rúgni. A ló orrba tudta rúgni, tehát… (a farkas közel ment a lóhoz).
    4. Ha a farkas közel megy a lóhoz, akkor a lovat zavarja, és ha a lovat zavarja, akkor a ló orrba rúgja a farkast. Tehát, ha a farkas közel megy a tóhoz, akkor… (a ló orrba rúgja a farkast).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)