Mesemondó blog

Címke: mese

  • A három kiscica

    Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és – uccu neki! – utána futottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák – hopplá! – utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.

    A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és – uccu neki! – utána futottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák – hopplá! – utána. a béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica. A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és – uccu neki! – utána ugrottak.

    A halacska elúszott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint volak. Egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mit láttak meg a kiscicák?
    2. Mi után futottak a kiscicák?
    3. Miért futottak az egér után?
    4. Hová ugrottak be az egér után?
    5. Milyen színűek lettek, amikor kikászálódtak a lisztesládából?
    6. Mitől lett fehér a fekete és a szürke kiscica?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lesz fehér a fekete vagy a szürke kiscica, ha beugrik a lisztesládába?
    2. Mindig fehér lesz egy fekete vagy egy szürke cica, ha beugrik a lisztesládába?
    3. Azért lett fehér a fekete és a szürke kiscica, mert beleugrottak a lisztesládába?
    4. Bármelyik fekete vagy szürke cica fehér lesz, ha beleugrik a lisztesládába?
    5. Csak a liszttől lehet fehér a szürke vagy a fekete kiscica?
    6. A valóságban is beleugrálhatnak a kiscicák a lisztesládába?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi szokott történni egy fekete vagy egy szürke kiscicával, ha beleugrik a lisztesládába?
    • mi lehetett az oka annak, hogy fehér lett a fekete és a szürke kiscica?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni,…

    • ha valami szürke, vagy fekete, és azt akarjuk, hogy fehér legyen?
    • ha azt akarjuk, hogy ne legyen fehér az, ami szükre vagy fekete?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha egy fekete vagy egy szürke kiscica beleugrik a lisztesládába, akkor fehér lesz. A fekete kiscica beleugrott a lisztesládába, tehát… (fehér lett).
    2. Ha egy fekete vagy egy szürke kiscica nem ugrik bele a lisztesládába, akkor nem lesz fehér. A fekete kiscica fehér lett, tehát… (beleugrott a lisztesládába).
    3. Vagy beleugrik a fekete vagy a szürke kiscica a lisztesládába, vagy nem lesz fehér. A fekete kiscica még nem lett fehér, tehát… (még nem ugrott bele a lisztesládába).
    4. Ha kiscicák kergetik a lisztesládába bújt kisegeret, akkor beugranak utána, és ha beugranak a lisztesládába, akkor fehérek lesznek. Tehát, ha a kiscicák kergetik a lisztesládába bújt kisegeret, akkor… (fehérek lesznek).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A farkas, a róka, meg a tyúk

    Egyszer a farkas tyúkot hozott a szájában. Meglátta a róka. Kérdezte tőle:

    – Honnan hozod ezt a tyúkot?

    Azt mondja a farkas: – Dadányból.

    Ahogy kinyitotta a száját, a tyúk elrepült. Egy idő múlva a farkas is látja, hogy a róka is hoz egy tyúkot a szájban. Kérdezi:

    – Hát te honnan hozod azt a tyúkot? A róka jól összeszorította a fogát, úgy mondta:

    – Göröcsönyből. A tyúk az ő szájából nem repült el.

    Beszélgetés:

    Felidéző beszélgetés

    1. Mit hozott a farkas a szájában?
    2. Mit kérdezett a róka?
    3. Mi történt, amikor a farkas kitátotta a száját?
    4. Miért tudott elrepülni a tyúk?
    5. Miért nyitotta ki a száját a farkas?
    6. Miért nem tudott a róka szájából kirepülni a tyúk?

    Véleménykérő beszélgetés. mit gondoltok?

    1. Csak akkor tud kirepülni a tyúk a farkas szájából, ha a farkas kitárja a száját?
    2. Mindig ki tud repülni a tyúk a farkas szájából, ha az kinyitja a száját?
    3. Biztos, hogy mindig kireül a tyúk a farkas szájából, ha a farkas kinyitja a száját?
    4. Azért tud kirepülni a tyúk a farkas szájából, mert a farkas kinyitja a száját?
    5. Mit szeret enni a farkas?
    6. Miért volt a tyúk a farkas szájában?
    7. Az állatok a valóságban tudnak beszélgetni?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szoktunk csinálni, ha mondani akarunk valamit?
    • hogyan tudunk beszélni, ha valami van a szánkban?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni,…

    • hogy ne essen ki a szánkból, ami benne van?
    • hogy kiessen a szánkból, ami benne van?

    Gondolatbefejező beszélgetés

    1. Ha a farkas nem nyitja nagyra a száját, akkor a tyúk nem tud megmenekülni. A tyúk meg tudott menekülni, tehát… (a farkas nagyra nyitotta a száját).
    2. Ha a farkas elég nagyra nyitja a száját, akkor a tyúk ki tud repülni belőle. A farkas elég nagyra nyitotta a száját, tehát… (a tyúk ki tudott repülni belőle).
    3. Vagy nagyra tátja a farkas a száját, vagy nem tud a tyúk megmenekülni. A tyúk még nem tudott megmenekülni, tehát… (a farkas még nem tátotta nagyra a száját).
    4. Ha a farkas mondani akar valamit, akkor kinyitja a száját. ha kinyitja a száját, akkor a tyúk kiesik a szájából. Tehát, ha a farkas mondani akar valamit, akkor… (a tyúk kiesik a szájából).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés Mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A fagylaltárus kocsija

    Egy kislány és az anyukája olyan szegények voltak, hogy gyakran kenyérre sem tellett nekik. Valahányszor a fagylaltárus arra járt a kocsijával, a kislány sóvárogva nézte, hogy a többi gyerek mohón nyalja a nagy színes, tölcséres fagylaltokat. Az árus megsajnálta, és neki ajándokozta a kocsiját.

    – Ez varázskocsi – mondta – magától készíti a fagylaltot: csak meg kell mondanod, hogy milyet szeretnél. De ha az edények megtelnek, el ne felejts szólni: most elég! Attól a naptólkezdve annyi fagylaltjuk volt, amennyit csak akartak. Egyszer a kislány elment hazulról és a mama fagylaltot akart enni.

    – Csokoládét és pisztáciát – mondta, és a kocsi azon nyomban elkezdett fagylaltot készíteni. Minthogy azonban a mama nem tudta, hogyan kell megállítani, olyan sok fagylaltot gyártott, hogy egész csokoládé- és pisztáciafolyó keletkezett. Már az egész utcát elöntötte a fagylalt, amikor a kislány visszajött, és azt mondta:

    – Most elég! – Ám addigra a fagylalt már a házak tetejéig ért, és ha valaki a városba akart menni, utat kellett nyalnia magának a fagylalttengerben.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hogyan élt a kislány és az anyukája?
    2. Miért ajándékozta a fagylaltárus a kocsiját a kislánynak?
    3. Hogyan készítette a fagylaltos kocsi a fagylaltot?
    4. Mi történt, ha valaki azt mondta a kocsinak, hogy most elég?
    5. Miért kellett mondani, hogy a kocsi abbahagyja a falgylaltkészítést?
    6. Miért nem tudta abbahagyni a kocsi a fagylaltkészítést?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Mindig abbahagyta a fagylaltos kocsi a fagylaltkészítést, ha valaki azt mondta neki, hogy most elég?
    2. Azért hagyta abba a fagylaltos kocsi a fagylaltkészítést, mert valaki azt mondta neki, hogy most elég?
    3. Csak akkor hagyta abba a fagylaltos kocsi a fagylaltkészítést, ha valaki azt mondta neki, hogy most elég?
    4. Mit gondoltok, más fagylaltos kocsi is abbahagyja a fagylaltkészítést, ha azt monda valaki neki, hogy most elég?
    5. A valóságban létezik olyan fagylaltos kocsi, amelyik addig ontja a fagylaltot, amíg azt nem modnják neki, hogy “most elég”?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy...

    • mit kellett mondani a fagylaltos kocsinak, ha valaki fagylaltot akart készíttetni?
    • mi lehetett az oka annak, hogy a fagylaltos kocsi nem hagyta abba a fagylaltkészítést?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni…

    • ha azt akarjuk, hogy valami folytatódjon?
    • ha azt akarjuk, hogy valami ne folytatódjon?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki azt mondja, hogy most elég, akkor a fagylaltos kocsi abbahagyja a fagylaltkészítést. Valaki azt mondt, hogy most elég, tehát … (a fagylaltos kocsi abbahagyta a fagylaltkészítést).
    2. Ha senki sem mondja, hogy most elég, akkor a fagylaltos kocsi nem hagyja abba a fagylaltkészítést. A fagylaltos kocsi abbahagyta a fagylaltkészítést, tehát… (valaki azt mondta, hogy most elég).
    3. Vagy valaki azt mondja, hogy most elég, vagy a fagylaltos kocsi nem hagyja abba a fagylaltkészítést. A fagylaltos kocsi még nem hagyta abba a fagylaltkészítést, tehát… (még senki sem mondta, hogy most elég).
    4. Ha senki sem mondja, hogy most elég, akkor a fagylaltos kocsi nem hagyja abba a fagylaltkészítést, és ha nem hagyja abba a fagylaltkészítést, akkor mindent eláraszt a fagylalt. Tehát, ha senki sem mondja, hogy most elég, akkor… (mindent eláraszt a fagylalt).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Hagyatékaink

    Mesélésen, a meséinken keresztül a napi események, történések feldolgozhatóvá és könnyen megérthetővé válnak a gyerekeink számára. Az általunk megalkotott karakter, mesebéli lény, figura személyre szabható, kedvessé tehető, aki szintén jár óvodába, akinek kistestvére születik, eltörik a kedvenc játéka, csúnyán beszél a nagymamájával, nem szereti a spenótot vagy épp teljesen más akar lenni, mint ami, aki valójában. Meséinkkel a hétköznapokon túl segíthetünk feldolgozni a családban bekövetkező tragikus eseményt, haláleset vagy a szülők válását.

    Saját meséink nagy előnye, hogy nincs kőbe vésve a keret. Vannak szereplőink, helyszíneink, történéseink, megoldásaink, melyek még menet közben is rugalmasan alakíthatóak, formálhatóak a gyerek pillanatnyi érzelmi állapota, befogadóképessége, visszajelzése és igénye szerint.

    Saját meséink kincsek. Lelki táplálékok, melyek alapjai a szülő-gyermek kapcsolatnak, a megfelelő kötődés kialakulásának, a gyermek érzelmi biztonságának, a későbbi, kamaszkori esti beszélgetéseknek és a felnőttkori látogatásoknak, telefonhívásoknak. Saját meséinkben nem az írói véna és bravúr a lényeg, hanem a rítus, az a misztérium, az a varázslatos hangulat és titkos belső világ, melyet közösen építünk és alkotunk meg gyermekünkkel: szeretettel, törődéssel, összebújva.

    A közös esti mesélések, a magunk által összerakott kis történetekből bátorságot adnak gyermekünknek arra, hogy szívvel, lélekkel, gondolatokkal, szavakkal belelépjen egy másik világba, kipróbáljon egy másik nézőpontot, új megoldásokat és lehetőségeket keresve. Mindeközben fejlődik érzelmi intelligenciája, szociális kompetenciája, problémamegoldó képessége, figyelme, felidéző képessége, nyelvi kompetenciája, bővül szókincse. Megtanul megérteni, különbséget tenni jó és rossz között, értéket képez, állást foglal, véleményt alkot.

    A mesék fejlesztő hatása kiapadhatatlan forrás. A közös esti mesélés értéke felbecsülhetetlen. Mindez saját élményekkel és mesékkel gazdagítva hagyatékokká, nemzedékeket segítő utitársá válnak.

  • Kádár Annamária: Mesepszichológia – idézetek (11.)

    “A mesék szinte észrevétlenül juttatják a gyermekeket a szellemi, lelki, érzelmi gazdagodáshoz. Aki elmerül egy tündérmese mondanivalójában, annak a számára a mese mély és csendes tóvá változik, mely ugyan a saját lelke képét tükrözi vissza, de mögötte felfedezheti a mélységeket, és azt is, hogyan érheti el a békét önmagában és a világban. (…) a történetekkel, mesékkel magokat ültetünk el a gyermek tudatába, amelyeket addig nem szabad bolygatni, ameddig képesek nem lesznek kicsírázni.” (Bruno Bettlheim)

    “Azt, akit szeretünk, fel kell szabadítanunk, mivel ha rákulcsolódunk, rácsimpaszkodunk, pontosan azt vesszük el tőle, amit adni kívánnánk neki, és azt veszítjük el, amit meg akarnánk őrizni. A birtoklási, irányítási vágy, bármennyire is jó szándékú is, korlátozza és megakadályozza a kibontakozást, a szárnyalást.”

    “A mese a gyermek lelkivilágát testesíti meg, segít különválasztani egymásnak ellentmondó érzéseit. Éppen ezért végtelenül megnyugtató, ha megzabolázatlan indulatait belevetítheti a mese negatív szereplőibe. A mesék által megtanulja, hogy MINDEN érzése a személyiségének része, és azt is, hogy ezek megfékezhetőek, kezelhetőek, irányíthatóak.”

    “…a gyermekkorban hallott történetek együtt növekednek velünk, virágot hoznak, kiteljesednek és gyümölcsöt érlelnek. Csak meg kell őrizni őket.”

    “Az új élethelyzet az egyensúly felborulásával, krízissel, kerülő utakkal jár együtt, a növekedés pedig fájdalommal, de ezek mind fejlődésünk szükségszerű állomásai.”

    “A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.”

    “Ha a gyermek gyakran hallgat meséket, akkor a rossz veresége csökkenti a tudattalan félelmeit. Bár a gonosz pillanatnyilag felülkerekedhet, a gyermek azt a tanulságot viszi tovább a meséből, hogy hosszú távon csak a jóság éri meg.”

    “A mesehős, akivel a gyermek azonosul, és aki példaképpé válhat számára, épp azokat a problémákat képes megoldani, amelyekkel a gyermek is küzd, ezáltal mintát ad az érzelmi fejlődésére is. A mesehősöktől megtanulhatjuk a “lassan sietés” művészetét, azt, hogy a fejlődés nem gyors és egyenletes folyamat, és hogy teljes odafigyeléssel könnyebben célhoz érhetünk, mint türelmetlen kapkodással.”

    “A mese az életigenlés himnusza, ami arra biztat minket, hogy ne adjuk fel, bátran szálljunk szembe az akadályokkal, a megpróbáltatásokat pedig fejlődési feladatoknak tekintsük.”

    “A mese olyan eszköz, amellyel az ember a nehéz külső körülmények dacára is folyamatosan megújíthatja életenergiáját, örömre való képességét.”

  • Kádár Annamária: Mesepszichológia – idézetek (6.)

    “A könyvekben önmagunkról olvasunk, hiszen saját emlékeink, tapasztalatink mentén értelmezzük a szöveget. Éppen ezért ugyanannak a szövegnek annyi olvasata, változata, belső filmje van, ahány olvasója.”

    “Ha a gyermeket a televízió elé ültetjük, egyrészt megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy a mozgás segítségével dolgozza fel élményeit, másrészt a külső képek azonnal leállítják a belső képkészítés, képáramlás folyamatát, amit a gyermek mesehallgatás közben él át. Ilyenkor a fantázia nem működik, és a gyermek kreativitása sem fejlődik. (Külső képet jelent a leporellóval, bábbal illusztrált mese, valamint a rajzfilmes adaptáció is.) A tévénézés legfőbb veszélye, hogy a gyermek nem tud különbséget tenni a külső és a belső kép között, nem tudja függetleníteni magát attól, amit látott.”

    “A tévé képernyőjén felfoghatatlanul gyors tempóban pergő képekkel szembesül a gyermek, ami nagyon megterhelő az idegrendszer számára. Ezeket a vibráló külső képeket jó esetben az álmai során dolgozhatja fel – amennyiben nem sikerül, megjelenik a szorongás.”

    “A tévé nézés másik problémája, hogy az a meghitt intim kapcsolat is hiányzik belőle, ami a gyermek és a mesélő között létrejön. Éppen ezért jó, ha közösen ülünk a képernyő elé, hogy meglegyen a lehetőség a látottak megbeszélésére, feldolgozására.”

    “Bár a diafilm is külső kép, és emiatt vannak, akik ellenzik, a televíziós mozgóképpel szemben lehetőséget ad a feldolgozásra, a kérdezésre. Mivel állóképekről van szó, hosszabban el lehet időzni a részleteknél, és bármennyit lehet beszélni róla a gyermek igényeinek megfelelően. A diafilmet szülő és gyermek együtt nézi, így a gyermek nem marad egyedül az élménnyel, a meghitt légkör pedig közelebb visz egymáshoz.”

    “A felnőtt szerepe meghatározni, hogy a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően mire használhatja a televíziót és az internetet, de az első néhány évben mindenképpen érdemes korlátozni az ezekhez való hozzáférést, mivel lényegesen fontosabb, hogy a kisgyermek a szabad levegőn minél többet mozogjon, mesét hallgasson és szabadon játsszon.”

    “Iskoláskor előtt semmiképpen sem szabadna a napi maximum fél órát átlépni, mivel a gyermek megrekedhet az infantilis befogadási szinten, és megszokja, hogy feldolgozás nélkül habzsolja a sok külső képet. Amennyiben az érzelmileg érintett, de testileg passzív gyermek nem tudja levezetni a felfokozott izgalmi állapotot, akkor ennek súlyos következményei lehetnek a személyiségfejlődése szempontjából.”

    “A probléma ott kezdődik, amikor a tévénézéssel a meséket szeretnénk helyettesíteni – hiszen a mesében a történet a gyermek elméjében kel életre, megmozgatva a fantáziáját, félelmeit, vágyait. A mesehallgatás olyan belső igény és tevékenység, ami semmivel sem helyettesíthető!”

    “Az élettervünket nem ésszel, hanem a képzeletünkkel teremtjük meg, azokkal a képekkel, amelyeket magunkba fogadtunk, és amelyeket meg szeretnénk valósítani.”

    “A belső képeinket senki sem veheti el tőlünk, az életképzeletünk bármilyen válsághelyzetben mentőcsónakként működik.”

    „Aki nem tud belső képeket alkotni, fizikailag és lelkileg is összeomlik a krízishelyzetben.”

    „…mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor mégis igent kell mondanunk az életre. Ilyenkor nagyon sok múlik azon, hogy gyermekkorunktól kezdve milyen belső képeket dédelgettünk a szívünk mélyén.”

    „Szülőként, pedagógusként meg kell adnunk a gyermeknek a lehetőséget arra, hogy belső képei segítségével saját világa varázslójává váljon. Így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy felnőttkorában bátran, hittel fog küzdeni saját életében és környezetében kívánatos változtatásokért. Ő lesz majd az a változás, amit látni szeretne a világban.”

  • Kádár Annamária: Mesepszichológia – idézetek (5.)

    „A gyerekkornak két tündérvilága van: cselekvés síkján a játék és szellemi síkon a mese. A mesehallgatás, álmodozás magasabb szintű fantáziaműködést jelent, mint a játékszerekhez kapcsolódó képzeletbeli tevékenység. A képzeletet a gondolatokkal való játékként is értelmezhetjük.”

    „Amikor a gyermek képessé válik a belső képek alkotására, ezeket felhasználhatja játéka során is. Térben és időben végtelenek a lehetőségek, minden bármikor újrakezdhető, és bármilyen élmény a játék kiindulópontjává válhat. Játék közben a gyermek önmagával lép teremtő kapcsolatba: újraalkotja önmagát.”

    „A gyermek játékában kettős tudattal van jelen: az „olyan, mintha” élmény segítségével megkettőzi a világot. Ilyenkor fölötte áll életkorának, mintha egy fejjel magasabb lenne saját magánál. Ez azonban csakis akkor lehetséges, ha ezt a világot nem romboljuk le olyan kijelentésekkel, hogy az a pálca nem is helikopter, miért nem „rendes” helikoptereddel játszol?”

    „A mesét hallgató viselkedésmód négy-öt éves korban alakul ki, amikor a gyermek szimultán, kettős tudattal fogadja be a mesét. Bár nem téveszti össze önmagát a mesehőssel, és tudja, hogy ő nem fog varázsszóra tündérré változni, mégis mélyen átéli a történéseket.”

    „Az illúzió feszültsége miatt a gyermek egyszerre részvevője és hallgatója a mesének. A mesei kettős tudat utazás a valóság és az illúzió között, ami a „szájjal mondott” mesék esetében jelenik meg, amikor a gyermeknek lehetősége van a belső képek létrehozásában.”

    „A mesélést – ugyanúgy, mint a zenei nevelést – Kodály véleménye szerint már a születés előtt kilenc hónappal kellene elkezdeni.”

    „Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy a magzat már a méhen belüli időszakban is tanul, és érzékeny a külvilág jelzéseire.”

    „Az anyaméhben megszokott hangokat, dallamokat a csecsemő születése után is felismeri.”

    „A méhen belüli környezet kétharmad, a gének pedig egyharmad arányban tehetők felelőssé az intelligenciát alkotó képességek fejlettségéért. A méhen belüli környezeten nemcsak az anya hormonháztartását értjük, hanem személyközi kapcsolatait és a csecsemővel való kapcsolatát is.”

    „A magzattal való kommunikációban a legfontosabb az érzelmi kapcsolat kialakítása, a szeretet kifejezés és a csecsemő identitásának, jelenlétének elismerése már ebben a korai időszakban.”

    „Mivel a magzat az anyaméhben is hall, már nagyon korán el lehet kezdeni az éneklést és a mesélést.”

    „Nagyon fontos kezdetektől fogva a szülői minta. Ha azt látja a gyermek, hogy szülei egy-egy csendes órában kézbe vesznek egy könyvet, akkor maga is utánozni fogja ezt a viselkedést.”

  • Hétszínvirág – mesemondó kvíz

    1. Milyen pereceket vett Annuska?
    2. Mi történt Annuskával, ahogy a kutyát kergette?
    3. Mit kapott az anyókától?
    4. Milyen színű szirmok voltak a virágon?
    5. Milyen verset kellett elmondani a varázslathoz?
    6. Mit kívánt az első hat szirommal?
    7. Mi volt az utolsó kívánsága?

    Megoldások:

    1. Két köménymagosat apának, két mákosat anyának, két cukrosat saját magának, egy kis rózsaszínűt Öcsinek.
    2. Eltévedt.
    3. Egy hétszínvirágot.
    4. Sárga, vörös, kék, zöld, narancssárga, ibolyaszín, égszínkék.
    5. Szívem szirma szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem szépen kérlek…
    6. Legyen otthon, anyu legkedvesebb vázája legyen ép, legyen az Északi-sarkon, legyen újra az udvarukon, a világ minden játéka az övé legyen, kerüljenek vissza a játékok a boltba.
    7. Vitya lába meggyógyuljon.

  • Kádár Annamária: Mesepszichológia – idézetek (4.)

    Négy gyermekem közül a legkisebb volt (és van) felvértezve hatalmas mennyiségű képzeletbeli baráttal. Egyikkel szorosabb a kapcsolata, másikkal kevésbé, de mindegyiknek neve van és számára mindegyik valódi. Egy alkalommal az óvó nénije megkérdezte tőlem, hogy: „ki az az Emi, van még egy testvére?” Emi a lányom képzeletbeli barátja, akiről olyan részletességgel, következetességgel és átélt érzelemmel mesélt az óvodában, hogy már az óvó néni képzeteiben is megelevenedett.

    A képzeletbeli barát egy fontos társ a gyermek életében és ezt nem csak mint pedagógus, hanem mint anya is el tudom mondani. Teljesen más a legkisebb gyermekem megküzdési stratégiája, problémakezelése, másként dolgozza fel az eseményeket, a saját érzelmeit, mint az első három, akinek az életébe nem lépett be ilyen barát. Egészen biztos vagyok abban, hogy kicsi lánykámnak ez hatalmas előny lesz a későbbiekben, valamint hogy ez az élmény végig fogja kísérni és támogatni fogja hátralévő élete során.

    „…a mese által kialakított belső kép egy életen át elkísérheti a gyermeket, és a képzeletbeli baráthoz hasonlóérzelmi biztonságot nyújthat.”

    „A képzeletbeli barát a feltétel nélküli elfogadás megtestesítője.”

    „A képzeletbeli barát tisztelete a gyermekvilág tiszteletének része.”

    „Felmérések igazolják, hogy akinek van képzeletbeli barátjuk, jobban ki tudják fejezni magukat, ügyesebben kommunikálnak, nagyobb szókinccsel rendelkeznek, mint azok a társaik, akiknek nincs. A képzeletbeli barát segítségével biztonságos környezetben lehet gyakorolni az ismeretlen helyzeteket és a társas kapcsolatok működését.”

    „Ha nem felejtünk el gyermekül gondolkodni, és értékelni tudjuk a nem látható és nem kézzelfogható dolgokat, akkor mi magunk is gazdagabbak leszünk gyermekünk képzeletbeli szereplői által. Fogadjuk el és szeressük őket!”

    „Immunrendszerünk segítségével szervezetünk a betegségek 70%-át önerőből legyőzi. (…) talán lelkünknek is van „immunrendszere”. Ha kicsit is kibillenünk egyensúlyi állapotunkból, a rendszer működésbe lép, a természet törvényeinek megfelelően – akár olyan módon, hogy életre hív egy imaginatív társat, aki rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekre abban a helyzetben szükségünk van. Kiegészít. Támogat. Meghallgat.” (Mátéfi Enikő)