Címke: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény

  • A kismalac és a farkasok

    A kismalac és a farkasok

    Volt a világon egy kismalac, ennek volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:

    • Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van már idekint, fázom.
    • Nem eresztelek biz én, mert megeszel.
    • Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.

    A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzre. Kicsi idő múlva megint megszólal a farkas:

    • Ugyan, kedves kismalackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.

    A malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott:

    • Kedves kismalackám, ereszd be a két első lábam is.

    A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak ez se volt elég, megint megszólalt:

    • Édes-kedves kismalackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.

    Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas bejön hátal befelé, egyenesen abba menjen bele. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be.

    A kismalac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, aztán hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldozódott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert ugye egyik se tudott a fára felmászni.

    Nemsokára azután elhatározták, hogy egymás hátára állnak mindnyájan, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára mászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a több, mind az ő hátán volt.

    Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlen egy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:

    • Forró vizet a kopasznak!

    A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek a lába, kinek a nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet.

    A kismalac szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.

    (Arany László)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény, Budapest, Tankönyvkiadó 1989.)

  • Doromboló

    Doromboló

    Fagy kinn, fagy,
    hó van nagy,
    most ideje,
    most fagyjon,
    akár bele
    szakadjon,
    csak a kályha mormoljon,
    vén cirmos doromboljon:
    elnyugszunk
    esténként
    édesanyánk
    meséjén.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény, Tankönyvkiadó Budapest, 1989)

  • A kis kakas gyémánt félkrajcárja

    A kis kakas gyémánt félkrajcárja

    Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kiskakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapirgál a kiskakas a szeméten, egyszerre talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kiskakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:

    • Kiskakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat!
    • Nem adom biz’ én, kell a gazdasszonyomnak. – De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincses kamrájába. A kiskakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
    • Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

    A török császár csakhogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kakas az ablakába repült. Onnan kiabálta:

    • Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

    Megharagudott erre a török császár.

    • Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba!

    A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kiskakas csak elkezdi a kútban:

    • Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! – Arra a begye mind felszítta a sok vizet a kútból.

    A kiskakas megint felszállott a török császár ablakába:

    • Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

    Megint azt mondja erre a török császár a szolgálónak:

    • Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, vesd bele az égő kemencébe!

    A szolgáló megint megfogta a kiskakast, s az égő kemencébe vetette. De a kiskakas megint csak elkezdi:

    • Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! – Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakra:
    • Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

    Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.

    • Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, vesd bele a méhek közé, hadd csipjék agyon a darazsak!

    A szolgáló belevetette a kiskakast a méhek közé. Ott megint elkezdi a kiskakas:

    • Szídd fel begyem a darázst, szídd fel begyem a darázst!

    Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a császár ablakába:

    • Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

    Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.

    • Eredj, te szolgál, hozd ide azt a kiskakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe!

    Megfogja a szolgáló a kiskakast, a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe. Akkor a kiskakas megint csak elkezdi:

    • Ereszd ki begyem a drázst, hadd csípje meg a farát, ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát!

    A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár fenekét. Felugrik a török császár:

    • Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kiskakast, vigyétek már a kincses kamrába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját!

    Bevitték a kiskakast a kincses kamrába, ott megint elkezdi a maga nótáját:

    • Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt!

    Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kiskakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának, gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.

    (Arany László)

    (Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)

  • Hold

    Hold

    Új hold, hold király,
    felhők fodrán sétikál,
    billeg-ballag,
    nagyokat hallgat,
    jegenye csúcsán
    rápipál.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A farkas-tanya

    A farkas-tanya

    Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:

    • Hová mégy, tojás koma?
    • Megyek világra.
    • Én is megyek, menjünk együtt.

    Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.

    • Hová mentek, ruca koma?
    • Megyünk világra.
    • Én is megyek, menjünk együtt.

    Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt.

    • Hová mentek, kakas koma?
    • Megyünk világra.
    • Én is megyek, menjünk együtt.

    Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot.

    • Hová mentek, tű koma?
    • Megyünk világra.
    • Én is megyek, menjünk együtt.

    Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt.

    Mentek aztán mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás befeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák bemászott a dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.

    Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akié a kis ház volt.

    A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni.

    • Phü, phü, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni?

    Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög is van odabent, nem fél semmitől. Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécsest gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkadt, szalad a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt, a többi farkashoz.

    • Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög mind odabenn van. Nyúlok a hamuba, meglőnek puskával. Szaladok dézsához, megvágnak ollóval. Kapkodok kendőhöz, banya szúr tűjével. Futok ajtó mellé, kilöknek lapáttal. Szaladok pitvarba, vesznek vasvillára! Egy kiált: hep-hep-hep! Más ordít: add feljebb! Akkor nagyot estem, bezzeg jaj volt nekem.

    Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.

    (Arany László)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény, Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Kovácsok

    Kovácsok

    Üllő,
    kalapács, -
    ki kongatja?
    két kovács!
    Cseng, cseng
    messzire,
    csillag csapkod
    ezrivel;
    ablak alá
    éj oson,
    hajnal pirul
    a vason.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyviadó, Budapest 1989)

  • Tavasz-ébresztő

    Tavasz-ébresztő

    Ébredj, 
    új tavasz,
    jégtörő,
    sugaras,
    gallyat gombosító,
    rügyet rojtosító,
    mindenféle madarakat 
    víg versre tanító.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Hangverseny

    Hangverseny

    Csibe mondja: csip, csip, csip!
    Jön a kánya, nyakon csíp!
    
    Tyúk mondja: kotkodács!
    Ha koplalsz, nincs tojás!
    
    Lúd mondja: gigágá!
    Gyalog megyünk világgá!
    
    Ruca mondja: háp, háp, háp!
    Hová lett a telezsák?
    
    Pulyka mondja: rút, rút, rút!
    Aki kapzsi, mindig rút!
    
    Kecske mondja: mek, mek, mek!
    Jól vigyázz, mert megböklek!
    
    Borjú mondja: mu-u-u!
    Minden sarkon újakpu!
    
    Disznó mondja: röf, röf, röf!
    Hun egy tócsa? hadd fürdök!

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)

  • Nyármarasztó

    Nyármarasztó

    Szól a rigó: de jó,
    érik a dió,
    millió,
    millió!
    Útra kel a fecske,
    jajgat a fürjecske:
    pitypalatty,
    pitypalatty,
    nyár, nyár,
    itt maradj!

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)