Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kostól: - Jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Hull a hó, hull a hó. Mennyi apró Télapó! Igaziak, elevenek, izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok Télapó? Kik ezek, kik ezek, az apróka Télapóka-emberek? Óvodások mennek sorban. Záporozó habos hóban.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Csipkebokor, rózsáidat gyöngyökre cserélted? Piros gyöngyöd csalogat sok csivogó vendéget. Csemegézni családostul szállnak hozzád csízek. Csipkebogyód csipegetve dicsérik jó ízed.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Fürge lábán, lenge szárnyán útra kelt a nyár. Piros arcát, aranyhaját nem láthatjuk már. Gólyák, fecskék, fülemülék elkísérték messze. Erdő, mező elszendergett, és észre sem vette. A kék eget, a meleget mind becsomagolta. A fellegek keseregnek, siratják azóta.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Fogócskáznak a hullámok. Velük futnak fiúk, lányok. Ki ér előbb a tópartra? A hullám-e vagy a habja? Vagy Katica Peti, Panka?
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Nem férnek a bőrükbe a szélgyerekek. Füttyös jókedvükben felhőt kergetnek. Bebújnak nyakadba, s repülnek tovább. Hegyen-völgyön, réten, hét határon át!
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Kacsaláb, kacsaláb, tigyeg-togyog meztélláb. Kacsázik a kacsastrandra, vízcsobogás csalogatja. Hívogatja patak partja, kavicsos út vezet arra. Ott várja száz társa, egynek sincs strandruhája.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Kölyökcica barka, bársonybunda rajta. Nincsen farka, karma. Szellő cirógatja. Fényes, fürge esőcseppek nevelik fel nagyra.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Megy a vonat zakatol, zakatol: - Várnak reád valahol, valahol. Fut a kerék, dübörög, dübörög: - Lesz még máma örömöd, örömöd. Futó felhő elmarad, elmarad. Elhagytuk a madarat, madarat. Meg sem állunk hazáig, hazáig, kicsi falunk tornyáig, tornyáig.
(Gazdag Erzsi)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 