Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bujj, bujj, bujj! Szél kergette, utolérte, jól megverte összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebre tette a Napot. Zsebre tette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hej, de éhes, hej, de szomjas ez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! Illeg-billeg tyúkjai közt a Kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: négy sonkáján Kucu néni lassan eldöcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama, ha a Csacsi rábőg, hogy. I-á! Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted csak a háborút! Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: keltsen édes hangversennyel ez a társaság!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Erdő mélyén nagy a lárma. Fut, siet az Anna-bálba Minden állat. Aki van, Ma még táncolni akar. Itt a bál! Itt a bál! Ez lesz ám a csuda bál! Ötven dongó nagybőgője Brummog, drummog: drum-drum-drum, Ötven szöcske cimbalomja Peng, zeng, dzummog: dzum-dzum-dzum. Béka a víg klarinétos, Fújja, fújja: tá-ri-ró! Ezer tücsök hegedűje Cincog, cirpel: ó, mi jó! Ez a bál Anna-bál! Ez lesz ám a csuda bál! Nézd a karcsú Róka Bercit, Hogy forgatja Bagoly Tercsit! Mint csónakban ringatóznak, Szellő szárnyán úgy suhannak. Bagolyszoknya fodra lebben: Tündérek se járják szebben! Ez a bál csuda bál! Ez ám az igazi bál! Itt a szajkó nyakkendőben, Mókus Dorka fejkendőben, Vércse Janka félcipőben, Nyúl Viktor meg nyúlcipőben. Eljött, itt van Medve Pál. Ez a bál Anna-bál! Ez lesz még a csuda bál! Tippen-toppan, dirmeg-dörmög, Kurjongat, mint ötszáz ördög, Hujujuju! Guggol s ugrik, Térdét veri, forgolódik - Így mulat jó Medve Pál! ez a bál csuda bál! Ez ám az igazi bál! Fácán Anna ott középen Szárnyát tárja-csukja szépen, S pipiskedve körbejár. Dobbant, koppant mind előtte Nagybajszú Borz Aladár. Ez a bál Anna-bál! Ez ám az igazi bál! Ez itten a Varjú Anka, Ez meg itt a Holló Panka. Itt a kényes Szarka Ancsi Meg a girhes Gólya Pancsi. mennyi Anna, mennyi lány! Ez a bál csuda bál! Ez ám az igazi bál! Eljöttek a víg legények, Csizmás, fokosos legények: Vadkan Dávid és Sün Ábris, Farkas Béni, Nyuszt Jónás is. Itt van Szarvas Éliás, Meg a vén Őz Tóbiás. Ez a bál, ez a bál! Ez ám az igazi bál! Csizmasarkuk tippen-toppan, Csizmatalpuk dibben-dobban, Mind egyszerre jobbra s balra Cifra fokosát lerakja, majd felkapja, megforgatja, Hujuju! Csizmáját csapja, Csapja véle szaporán! Ez a bál csuda bál! Ez ám az igazi bál! Járja Berci, járja Tercsi, Mókus Dorka, Szajkó Fercsi. Totyog, táncol egérszüle meg a pöttöm fülemüle. Ide ugrik, oda ugrik a sok béka. Majd felugrik hegytetőre Medve Pál. Hujujuju! - jókedvében tótágast áll már a nyár. Ez a bál, ez a bál, ez ám az erdei bál!
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Ment a szappan vándorútra. Kiszökött a kocsiútra. Rálépett a kerek kőre: a kő meg is tisztult tőle. Rálépett az öreg hídra: hadd legyen a híd is tiszta. Ment a szappan vándorútra. Rátalálta a mohos kútra. Kút káváját megmosdatta, vödrét fényesre súrolta. Nyakon csípett három varjút meg egy mocskos vándorkandúrt. Mind a négyet megmosdatta, hátát végigcsutakolta. Kicsurgatott három felhőt, míg megmosott három erdőt. Elpocsékolt három tengert, s megfürdetett egy szál embert. Felmászott a hegytetőre: le is mosta egykettőre. Elkapta a teliholdat: - Öreg lavór! kisúrollak! - Gurult tovább az égboltra. Most is látszik fényes csíkja. Ment a szappan vándorútra, gurult, gurult a Tejútra. Nekifogott, felsikálta; vége legyen, alig várta. Mire a munkával kész lett, elkopott a kefekészlet. - Elvégeztem, valahára! Kirándulok messzi tájra! Felült a Göncölszekérre, s elment a világ végére. Világ végén semmi ágon semmi csíz ült, éppen három. Semmi macska őket csalva, semmi száját meg-megnyalta. Semmi réten semmi hóban egerészett semmi róka. - Ennyi semmit még ki látott? Bejárhatok öt világot, s ennyi semmit nem találok! - szólt a szappan. - Hopp! Megállok! - Semmi szalmaszálat kért ott, s fújt egy szappanbuborékot. Beleült és hazahajtott. Vándorútja eddig tartott.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Gá-gá, bíró, bumble, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még,még, még egyet, - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. Kicsi vagyok én, nagy úr leszek én, arany szobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én, vezér leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, a világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi - zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdőt jártam, a bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, körülsetteng, rámkukucskál - s közel hajlik, így ni, így - súgni akart valamit?
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Két l-lel, két r-rel Robogok a rollerrel. Nem ír fel a rendőr, A kocsim fel nem dől. Senkit baj ne érjen: Mindenki kitérjen! Futva sántikálok, Aztán vígan megállok. Mint kőszikla állok, Ugye imponálok!
(Szép Ernő)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Cirmos cica s Csóri csóka csütörtökön este, csendben osont a pincénkbe; egy kis egérlesre. Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! Csörrent a kulcs, nyílt a pince, s a két barát ámult. Csodálatos, jó lakoma volt, mi elé tárult. Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! - Cirmos nézd, egy csupor tejfel! súgta Csóri csóka. - Csurrantott méz az üvegben s jó bor a hordóban! Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! - Csórikám, e kerek sajtot - súgta a kis macska - kóstoljuk meg. Csípj belőle, ne hagyd itt, te csacska! Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! Csupor tejfelt mind kinyalták, a mézet befalták, s nagyapó kis bicskájával a sajtot felvágták. Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! Csakhamar a hordók mellett csücsült Csóri csóka. - Csapoljuk meg, kedves macskám, ez lesz ám a móka! Csóri mondta: - Csak csapra! Cirmos mondta: - Csurrantva! Csapra verték, kicsurgatták bizony mind a hármat, mind megitták, táncra keltek, csűrdöngölőt jártak. Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! Csattant a zár, s Cili néném futott le a zajra, csihi-puhi a seprűvel mindkettőt elrakta. Csórit verte csak csendben, Cirmost verte cikcakkban! Csend lett végre a pincénkben, nem szólt már a nóta. Csapzott hátát nyalogatta cica s szegény csóka. Csóri súgta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban!
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 