Mesemondó blog

Kategória: kommunikáció

  • Hallgatni egymásra

    Hallgatni egymásra

    Volt egyszer egy ember, akinek nem működött jól a házassága. Amikor tanácsot kért, így szólt a mester: – Meg kell tanulnod meghallgatni a feleségedet. – A férfi megfogadta a tanácsot, majd visszajött egy hónap múlva, és arról számolt be, hogy megtanulta meghallani a feleségének minden szavát, amit mond. Ekkor nevetve azt mondta a mester: – Akkor most menj haza, és halld meg minden szavát, amit nem mond ki!

    Visszacsatolás

    • Te mit gondolsz a mester két tanításáról?
    • Hogyan értékeled önmagad a másokra való odafigyelés terén?
    • Te mennyire hallod meg a ki nem mondott dolgokat, illetve mennyire tudsz a sorok között olvasni?
    • Konkrétan mit tanulhatunk ebből a kis történetből?

    Felhasználási javaslat

    Módszertanilag a következőképpen járhatunk el: felolvassuk a történetet a mester első tanácsáig, majd feljegyezzük és megbeszéljük a résztvevőkre tett hatását. Ezután végigolvassuk a történetet, és újfent megvizsgáljuk a hatásokat.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)

  • Problémamegoldás

    Problémamegoldás

    Egyszer egy Indianában lévő birkafarm tulajdonosa nagy gondban volt a szomszédja kutyái miatt. Rendszeresen átjöttek a földjére, és széttépték a legjobb állatait. Az ilyen gondokat általában a bíróság előtt, vagy egy szögesdrót-kerítéssel, vagy fegyverrel oldják meg… Ez az ember azonban másképp cselekedett. Támadt egy jobb ötlete: a szomszédmindegyik gyerekének adott egy vagy két fiatal bárányt, akikkel mint kisállatokkal eljátszhattak. Amikor egy idő után a gyerekeknek saját kis nyájuk volt, a bárányok védelmében elkezdték megkötni a kutyákat. (…) Ez végül megoldotta az egész problémát.

    Visszacsatolás

    • Hogyan foglalnád össze a történet tanulságát?
    • Miért választjuk gyakran a nehezebb megoldást?
    • Hogyan folytatódna a történet, ha egy másik (agresszívabb) típusú megoldáshoz fordult volna a farm tulajdonosa?
    • Te mennyire állsz jelen pillanatban a saját magad útjában?
    • Pontosan mit tanulhatunk ebből a kis történetből a másokkal való viselkedésről?

    Felhasználási javaslat

    Használhatunk műanyag játékkutyákat és báránykákat a vizuális megjelenítés érdekében. Ezenkívül módszertanilag a következőképpen járhatunk el: olvassuk fel a történetet a “Támadt egy jobb ötlete…” részig, és először a résztvevőkkel közösen gyűjtsünk össze megoldási lehetőségeket. Ezt követően végigolvashatjuk a történetet, és megvitathatjuk az ott szereplő megoldást.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)

  • Az almahéj

    Az almahéj

    Egyszer egy fiú, akit Marcónak hívtak, nagy gonddal almát szedett a fáról. Minden egyes darabot óvatosan átnyújtott az édesapjának, hogy egyik se ütődjön meg. Édesapja darabonként a kosárba helyezte őket. – Tavaly – mondta – az utolsó almákat márciusban ettük meg, olyan jól elálltak. – Marco egy ággal feljebb mászott. – Néhány hete az osztálykiránduláson almát ettünk, de azok még éretlenek voltak. Néhányan rosszul lettek tőle. – Marco kicsit lassabban folytatta az almaszedést. – Én is rosszul lettem, de nem volt annyira szörnyű. Sokkal rosszabbul eset, hogy Sven olyan szívtelen volt. Először kimondhatatlanul örültem, mert Herms úr Svennel, az osztályszóvivőnkkel osztott be egy szobába. Mindenki engem irigyelt. Sven mindig vidám, és mindig viccelődik. Majdnem mindig! Azon az estén, amikor almát ettünk, nem ismert tréfát. – És mi történt? – kérdezte Marco édesapja. Marco átnyújtott apjának egy szép, nagy almát. – A pónilófarmról visszafelé menet szedtük az almákat. Nagyon savanyúak voltak. Vacsoránál egy falat étel sem ment le a torkomon, úgy fájt a gyomrom. Mikor már az ágyban feküdtem, hánynom kellett. Olyan hirtelen jött, hogy épp csak ki tudtam hajolni az ágy széléről, már jött is ki belőlem. Szerencsétlenségemre az emeletes ágy felső szintjén feküdtem. Sven rám ordított: – Te mocskos disznó! – Egy kevés ráfröccsent a nadrágjára. – Ha nem jön ki az a folt a nadrágomból, meggyűlik velem a bajod! – fenyegetett. Heiko is a szobánkban feküdt. Ő nagyon visszahúzódó, és sokat van egyedül. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, felállt, hozott egy vödröt, benne vizet és felmosót, és mindent felmosott. Kétszer-háromszor is megismételte, míg minden tiszta nem lett. Sven még mindig morgott: – Mocskos disznó! – Heiko beállította a vödröt a sarokba: – Még szükség lehet rá – gondolta. Aztán megkérdezte tőlem: – Hozzak neked egy pohár vizet?

    Amikor Marco lemászott a fáról, ezt mondta az édesapjának: – Sohasem hittem volna, hogy Sven így tud viselkedni. – Az apa ekkor kezébe vett két almát. Az egyik pirosan fénylett, a másik sárgászöld volt. – Melyiket ennéd meg? – kérdezte. – Buta kérdés – nevetett Marco, és a pirosra mutatott. Édesapja kettévágta egy késsel. Kukacos volt. – Látod, mindig meg kell nézni, mi van az alma héja alatt – mondta az apa -, ám ez nehéz, nagyon nehéz. Mert tudnunk kell a szívünkkel látni.

    Visszacsatolás

    • Mit gondolsz az első benyomásról, ami másokról alakul ki benned?
    • Pontosan mi az, ami miatt olyan nehéz másoknál az “almahéj” alá látni?
    • “A szívünkkel látni…” – hogyan működhet ez igazából?

    Felhasználási javaslatok

    Egyszerűen vigyük magunkkal a foglalkozásra egy szép piros, és egy kevésbé tetszetős, sárgászöld almát a képi megjelenítés érdekében, és tegyük őket jól látható helyre. Egy másik lehetséges megoldás, hogy a történet felolvasása után adjuk oda az almákat a résztvevőknek, és csak ezután dolgozzuk fel a történetet.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • A lovak eledele

    A lovak eledele

    Történt egyszer, hogy egy muszlim prédikátor lépett be egy terembe, hogy beszédet tartson. A csarnok üres volt, csak egy fiatal istállómester ült az első sorban. A prédikátor így töprengett: – Elmondjam a beszédemet, vagy inkább hagyjam őt? – Végül ezt kérdezte az istállómestertől: – Senki sincs itt rajtad kívül, szerinted prédikáljak? – Az istállómester így felelt: – Uram, én egyszerű ember vagyok, nem értek ehhez. De ha én bemegyek az istállóba, és azt látom, hogy egy kivételével minden ló elszaladt, azért megetetem azt az egyet. – A prédikátor megszívlelte ezt, és megkezdte a beszédét. Két órán át tartott a mondókája, majd a végén megkönnyebbült, boldognak érezte magát és szeretett volna megerősítést kapni a hallgatóságától, hogy jó volt a beszéde. Ezért megkérdezte: – Hogy tetszett az előadásom? – Az istállómester így felelt: – Mint már említettem, egyszerű ember vagyok, és nem értek az ilyesmihez. Ha bemegyek az istállóba, és azt látom, hogy egy kivételével minden ló elszaladt, megetetem azt az egyet. Az is igaz viszont, hogy nem adom neki az összes ételt, amit a lovaknak szántam.

    Visszacsatolás

    • Hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a mindennapokba?
    • Hogyan hatnak Rád azok az emberek, akik szemlátomást szívesen hallgatják a saját hangjukat?
    • Előfordul ez olykor Veled is?
    • Mely az a téma, amelyek Téged is magával ragad?
    • Mi a történet tanulsága?

    Felhasználási javaslatok

    Használhatunk játéklovat és szalmát is a vizuális megjelenítés érdekében. Elhelyezhetjük a kör közepén, vagy mindenki elé egy szalmaszálat teszünk, mielőtt felolvasnánk a történetet. Egy másik lehetőség, hogy a szalmaszálat és a történetet egy fehér moderációs kártyára ragasztjuk, amit aztán emlékbe mindenki magával vihet.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-perss kiadó)

  • Az oroszlán ebédje

    Az oroszlán ebédje

    Egyszer egy oroszlán, egy tigris, egy párduc és egy sakál közösen vadászni indult. Sokáig vadásztak, majd végül elejtettek közösen egy gazellát, egy jókora vaddisznót, és egy nyulat. Amikor véget ért a vadászat, így szólt az oroszlán a tigrishez: – Tigris, oszd el te a zsákmányt! – A tigris gondolkodott egy ideig, majd így szólt: – Kapja az oroszlán a gazellát, én megtartom a vaddisznót, a sakál és a párduc pedig megosztozik a nyúlon. – Amikor meghallotta ezt az oroszlán, mérgesen felmordult, és nekiesett a tigrisnek. Egy ütéssel eltörte a lábát, majd ezt mondta: – Nem jól osztottad el a zsákmányt, tigris! Sakál, próbálkozz meg te az elosztással! – A sakál fogta a gazellát, az oroszlán elé fektette, és így szólt: – Íme a reggelid, hatalmas oroszlán! – Majd megfogat a vaddisznót, az oroszlán elé fektette, és ezt mondta: – Íme az ebéded, hatalmas oroszlán! Mi pedig megelégszünk a nyúllal. – Kitűnő – morogta az oroszlán. – Ez az elosztás tetszik. Mondd sakál, ki tanította ezt neked? – Tigris törött lába, hatalmas oroszlán – válaszolta a sakál.

    Visszacsatolás

    Felhasználási javaslatok

    • Vannak olyan pillanatok az életedben, amikor inkább eltitkolod a véleményed?
    • Mikor érezted úgy, hogy szeretnéd a saját elképzelésed nyíltabban kifejezésre juttatni?
    • Hogyan reagálsz, ha olyan emberekkel találkozol, akik a hatalmi helyzetükkel szembetűnően visszaélnek?
    • Előfordul veled is, hogy olykor visszaélsz a saját hatalmi helyzeteddel?
    • Ki az, akinek egyszer úgy igazán megmondanád a véleményedet?
    • Találtál párhuzamot a történet és a saját közösséged mindennapjai között?

    A történet vizuális megjelenítéséhez vihetünk magunkkal játékfigurákat: egy oroszlánt, egy tigrist, egy párducot és egy sakált, valamint egy vaddisznót és egy nyulat. Letehetjük a földre a figurákat, vagy egy közeli kis asztalon is elrendezhetjük őket.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • Érvek

    Érvek

    Egyszer két kínai bérmunkás olyan heves vitába kezdett az utcán, hogy körülállták őket a kíváncsiskodók. Egy angol turista, aki szintén ott bámészkodott, megjegyezte kínai kísérőjének, hogy a két ember hamarosan egymásnak ugrik. – Nem hiszem – felelte a kínai -, mert amelyikük először megüti a másikat, az beismeri, hogy nem tud több érvet felhozni.

    Visszacsatolás

    • Hogyan reagálsz, ha már nem tudsz több érvvel előállni?
    • Milyen esetekben veszíti el leggyorsabban a türelmét beszélgetéskor?
    • Ki engedhet meg magának többet veled szemben, mint mások, és miért?
    • Mi segíti a véleménykülönbségek esetén?

    Felhasználási javaslatok

    Szemléltető eszközként szimbolikusan egy pár bokszkesztyűt vagy furkósbotot tehetünk a kör közepére, majd az egész foglalkozás során hatásnövelő eszközként használhatjuk őket.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • A szultán álma

    A szultán álma

    A szultán egyszer azt álmodta, hogy minden fogát elvesztette. Mihelyt felébredt, azonnal az álomfejtőhöz fordult, hogy megtudja, mit jelent az álom. – Micsoda szerencsétlenség, Uram! – felelte az. – Minden elvesztett fog egy-egy hozzátartozód elvesztését jelenti. – Arcátlan fickó! – kiáltotta a szultán dühösen. – Hogy merészelsz ilyet mondani nekem? Takarodj a szemem elől! – És kiadta a parancsot: – Ötven botütést a szégyentelennek!

    Ezután egy második álomfejtőt hívatott. Amikor az az álomról értesült, így kiáltott fel: – Micsoda szerencse! Micsoda szerencse! Uram, ön minden hozzátartozóját túl fogja élni! – Felvidult a szultán arca, és így szólt: – Köszönöm, barátom! Menj azonnal a kincstárnokhoz, hogy adjon neked ötven aranyat! – Útközben így szólt a kincstárnok az álomfejtőhöz: – De hiszen te sem értetted másképp a szultán álmát, mint az előző álomfejtő! – Mire az ravasz mosollyal így válaszolt: – Jól jegyezd meg: bármit is mondasz, minden azon múlik, hogyan adod elő.

    Visszacsatolás

    • Mennyire figyelünk oda az apró részletekre, amikor közlünk valamit?
    • Milyen gyakran fordul elő, hogy amit mesélünk, másképp értelmezik, mint ahogy szerettük volna?
    • Mikor figyelünk leginkább, és mikor legkevésbé a kimondott szavainkra?
    • Milyen területeken fogalmazhatnánk konkrétabban?
    • Mikor fordult már elő olyasmi, hogy teljesen félreértették Önt?
    • Kivel egyszerű a kommunikáció, és kivel nehéz?

    Felhasználási javaslatok

    Elhelyezhetünk a teremben jól látható helyen egy botot, és csokoládéból készült aranypénzeket, melyek később, a foglalkozás folyamán az átgondolt és az át nem gondolt kommunikáció szimbólumaként szolgálnak.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek, és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • A három szita

    A három szita

    Izgatottan, szinte futva érkezett valaki a bölcs Szókratészhez. – Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki… – Várj! – szakította félbe Szókratész. – Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán? – A három szitán? – kérdezte csodálkozva a másik. – Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek,a mit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e? – Nem, csak úgy hallottam. – De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó? – Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg, mert…

    A bölcs újra félbeszakította: – Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott? – Éppenséggel nem használ. – Akkor – mosolygott a bölcs -, ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el, és inkább ne terheld vele se magadat, se engem!

    Visszacsatolás

    • Hogyan, és milyen szempontból ültethető át ez a történet a saját életünkre, közösségünkre?
    • Vannak a környezetünkben “pletykafészkek?”
    • Hogyan bánok/bánunk az igazsággal?
    • Milyen szerepe van az igazságnak a közösségünkben?
    • Hogyan jelenik meg nálunk a jóság?
    • Ki lehetne közülünk Szókratész, aki megszűri az információkat?
    • Van egyáltalán ilyen személy nálunk?
    • Milyen szitákon mennek keresztül nálunk az információk?
    • Mi tanulhatunk ebből a történetből?

    Felhasználási javaslatok

    Fektessük a három szitát egymás után a kör közepére, és kis cetlik segítségével írjuk rájuk a következő fogalmakat:

    • igazság,
    • jóság,
    • szükségesség.

    Ezeket hagyjuk ott szimbolikusan a foglalkozás végéig: a megfelelő helyeken majd újra és újra utalhatunk rájuk.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)