Mesemondó blog

Kategória: Gőgös Gúnár Gedeon

  • Elgurult az “o” betű

    Elgurult az “o” betű

    Elgurult az “o” betű a szék alá. Onnan pedig kigurult az udvarra. Meglátta a kis kakas.

    • Itt gurul az “o” betű! Hopp, hopp! Megofogom!
    • Ha megfognál, bekapnál! Nem várlak meg, kis kakas! – kiáltott a fürge “o”, s átgurult a kis kapun.

    Gurult, gurult a rétre, kerek réten a kúthoz. Ott megmosakodott és megtörülközött.

    Arra ment a csiga. Az “o” betű felült a csiga hátára. Kilovagolt az erdőre. Hatalmas málnabokorhoz ért. Az “o” betű falatozni kezdett. A málnabokor túlsó oldalán a medve evett.

    • Brumma, brumma, megfoglak! – kiáltott az “o” betűnek.
    • Próbált engem megfogni a kakas is. Ő sem fogott meg. A medve sem fog meg! – rikkantott az “o” betű, s hopp, leugrott a sűrűbe.

    Gurult, gurult az “o” betű. Kigurult az útra. Meglátta őt a róka.

    • Nini! Itt gurul az “o”! Hopp, megfogom!
    • Próbált engem megfogni a kakas is, a medve is. Ők sem fogtak meg. A róka sem fog meg! – nevetett az “o” betű, s fürgén tovagurult.

    Hát amint gurult, gurult, a kis rigó elé gurult.

    A kis rigó felkapta.

    Itt a vége, fuss el véle!

    (Forrás: Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyviadó)

  • Körbe-körbe

    Körbe-körbe

    Juliska a rétre ment.
A Bodri vele ment.
A Cirmos vele ment.
A kakas vele ment.
A baba vele ment.
A mackó vele ment.
A labda vele ment.
A kosár vele ment.
A bögre vele ment.
A kispárna vele ment.

Juliska ki a ki a rétre ment. 
A Bodri ki a ki a rétre ment.
A Cirmos ki a ki a rétre ment.
A kakas ki a ki a rétre ment.
A baba ki a ki a rétre ment.
A mackó ki a ki a rétre ment.
A labda ki a ki a rétre ment.
A kosár ki a ki a rétre ment.
A bögre ki a ki a rétre ment.
A kispárna ki a ki a rétre ment.

Otthon maradt a kis bence.

    (Forrás: Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A kis egér hídja

    A kis egér hídja

    A kis egér látogatóba ment rokonaihoz. Közben az eső megeredt.

    Mikor a kis egér hazaindult, rémülten látta: az árok megtelt vízzel.

    • Ó, ó, miként kerülök a túlsó partra? – sírdogált.

    Odarepült a kis cinke. Odarepült a kis veréb. Odafutott a kis béka.

    • Ne sírj, egérke! Segítünk! – mondták.

    Vastag faágat kerestek. A cinke és a veréb megfogta a faág két végét, a béka megfogta a közepét. Az árok fölé fektették.

    • Itt a pompás híd! – kiáltották.

    A kis egér boldogan futott át a faágból rögtönzött hídon. A túlsó partról sokáig integetett kis barátaink. Azután hazament.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Ess, eső…

    Ess, eső…

  • Csigabiga-történet

    Csigabiga-történet

    Július volt. Sütött a nap hajnal óta. Kiült hát a puha fűbe Csiga Oszkár.

    Arra repült Szitakötő Béni.

    • Sütkérezel, Csiga Oszkár?
    • Sütkérezem. Azt olvastam az újságban, a napsugár jót tesz a derékfájásnak.

    Sütkérezett türelmesen Csiga Oszkár. Csorgott róla a veríték, s feje szédült.

    • Hű, de nehéz ez a ház! Leteszem csöppecskét!

    Le is tette a bokorba.

    • Ház nélkül csak kellemesebb, levegősebb! – rikkantotta Csiga Oszkár. – Tornászom kicsikét!

    Tornászgatott, hajladozott Csiga Oszkár.

    Meglátta őt a szomszédból Cincér Gáspár.

    • Nem jönnél át röplabdázni, kedves szomszéd?
    • Szívesen – szólt Csiga Oszkár. – Valamikor bajnok voltam, de régóta nem volt időm e mókára. Most ráérek, kedves szomszéd.

    Röplabdázott Csiga Oszkár s Cincér Gáspár.

    Mikor azután elunták a szaladgálást, leültek a kerti padra. Cincérné málnaszörppel kínálta meg őket. Valódi szalmaszállal szívták.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Daru Tádé

    Daru Tádé

    Dobot talált Daru Tádé
a zöld dudva aljában.
Dérrel-durral sietett a 
- dön-döbi dön-dön
dib-dib-dib -
béka-rejtő nádasba.

Arra ment a tarka réce
tíz futkosó fiával,
ámuldoztak: mit akar a 
- dön-döbi dön-dön dib-dib-dib -
daru itt a dobjával?

Unom már a réti füvet,
bimbós zöldet, nádfejet,
valami friss jó falatot:
- dön-döbi dön-dön dib-dib-dib -
békafélét keresek.

Békafalka dob-nótámra
kitáncol majd a rétre.
Ötvenkét jó békacombot
- dön-döbi dön-dön dib-dib-dib - 
falatozom ebédre.

Nádasöblön békafalka
fel is ijedt a zajra:
"Itt a rabló! Fussunk, bújjunk
- dön-döbi dön-dön dib-dib-dib -
tó alatti lakunkba!"

Elmaradt a dínom-dánom
a zöld dudva-erdőben,
üres dobként dörömbölt a 
- dön-döbi dön-dön dib-dib-dib -
Daru Tádé bendője.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Ezüsterdő

    Ezüsterdő

    Ezüsterdő, ezüsterdő! Zizzenő, szép, bűvös erdő!

    Ezüstfákon ezüstlevél. Ezüstfű közt ezüstút.

    Út mellett az ezüsttó.

    Oda jár az ezüsttollú kis madár.

    Oda jár az ezüstkörmű őzike.

    Mit keres az ezüsttónál ezüsttollú kis madár?

    Mit keres az ezüsttónál ezüstkörmű őzike?

    Inni járnak? Enni járnak?

    Én tudom, nem azért járnak.

    Tündérek ők mind a ketten. Mikor az est csendben leszáll, leveti az ezüsttollat az az első kis tündér, és az őzbőrt, ezüstkörmöt leveti a második.

    Táncolnak és énekelnek. Tündérnótát énekelnek.

    Ezüsterdő, tündérerdő! Zizzenő, szép, bűvös erdő!

    Ember azt nem látta. Mesebeli táj az.

    De jó lenne felkeresni, s ott a kedves tündérekkel tündértáncot járni!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A nyúl meg a káposzta (ny-Ny)

    A nyúl meg a káposzta (ny-Ny)

    A szorgos kis sün káposztát termesztett. Éppen négyet. Napkeltétől napnyugtáig kapálgatta, öntözgette. Estére nagyon elfáradt. Nyikkani sem tudott.

    • Ki őrzi éjjel a káposztáimat?
    • Én megőrzöm! – ajánlkozott a nyúl.

    A sün felfogadta a nyulat káposzta-csősznek. Őrizte, őrizte a nyúl a káposztát. Éjfél felé azonban egyre nyugtalanabbul szaglászta. – Minek a sünnek ennyi káposzta? Különben is a felét nekem ígérte. – Azzal leült az első káposztafej mellé. Ette, ette, addig ette, amíg elfogyott.

    Nemsokára a másodikat kezdte körbeszimatolni. – Ennek még a szaga is pompásabb! – Befalta azt is.

    • Ó, szegény kis sün! – nyaldosta a szája szélét jóllakottan. – Fele káposztája odalett! Most már igazán feleslegesen őrzöm a többit. – Azzal megette a következő káposztafejet is.

    Végül nagy búsan leült a negyedik mellé. – Mennyire sajnállak! Itt árválkodsz magányosan. – S miközben siratta a megárvult utolsó fej káposztát, nagy bánatában azt is befalatozta.

    Reggelre kelve a szegény kis sün csak az üres, letarolt kertet találta. – Micsoda ocsmány csőszt állítottam az én gyönyörű káposztásom őrzésére! – nyöszörögte szomorúan.

    Későn jött rá az igazságra. A nyúl már túl volt árkon-bokron. Feléje sem nézett a megcsúfolt kertnek. Igaz, a kis sün sem fogadott fel többé nyulat káposzta-csősznek.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Mit látott Dalos Jóska? (d-D)

    Mit látott Dalos Jóska? (d-D)

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)