A távoli hegyélek havasok, de cinke szól már, és ez jó időjel. Hallod? Pici lakatos-inasok reszelnek finom acél reszelővel.
(Áprily Lajos)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Kategória: A Nyugat nemzedéke és kortársaik
-
Tavaszodik
-
Dömötör meg a két csacsi
Falunk alatt kocsiút, ki tudja, hogy hova fut? Két kis csacsi ballag rajta, nem gyújtanak vidám dalra, búsabbak az ökörnél, mögöttük ott lépdegél Csihi-Puhi Dömötör. Mért búsultok, két csacsik, kérdezhetném hajnalig. Nem felelnek, csak ballagnak, csülkeikkel nagy port csapnak. Legelészni egy se mer, furkós bottal rájuk ver Csihi-Puhi Dömötör. De a rét az más világ, gyönge fű és fürtös ág, ez kell lám a két csacsinak, erre-arra kacsintanak, majd a nagyobb nagyot rúg, menekül már, csak úgy zúg Csihi-Puhi Dömötör. Víg dudaszót hallani, jön haza a két csacsi, mintha karonfognánk egymást, keringőznek a réten át, de ki tudja, hol lehet, merre oldott kereket Csihi-Puhi Dömötör?
(Kassák Lajos)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
-
Biztató
Építők, építők, világot szépítők, ragyogó ég alatt húzzatok magasba vasbeton falakat. Ácsok és kovácsok jól megvasaljátok házaink új sorát, föléjük tegyetek vörösréz kupolát.
(Kassák Lajos)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
-
Az ószeres dala
Itt az ószeres, aki mindent vesz. Csengő pénzem nem ad gondot, mindenféle ringyet-rongyot veszek, veszek, veszek! Itt az ószeres, fürge és szemes. Kecskebőrt és szűk cipellőt, földre hullott lyukas felhőt veszek, veszek, veszek! Itt az ószeres, jaj, de érdekes. Gyerekektől tintafröccsöt, nyafogást és hosszú körmöt veszek, veszek, veszek!
(Kassák Lajos)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
-
Japán kakasom
Van nekem egy japánföldi, vörösszemű kakasom, Kérték már a cirkuszosok, félvilágért nem adom. Elszomszédol, tökmagot lop, bosszantja a zsugorit, hajnalonként föl a naphoz pántlikákat kukorít.
(Kassák Lajos)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Esik a hó
Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye - és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
A szél meg a Nap
Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bujj, bujj, bujj! Szél kergette, utolérte, jól megverte összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebre tette a Napot. Zsebre tette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Falusi hangverseny
Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hej, de éhes, hej, de szomjas ez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! Illeg-billeg tyúkjai közt a Kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: négy sonkáján Kucu néni lassan eldöcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama, ha a Csacsi rábőg, hogy. I-á! Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted csak a háborút! Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: keltsen édes hangversennyel ez a társaság!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Hörpentő
Gá-gá, bíró, bumble, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még,még, még egyet, - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 