Szerző: Jarabin Kinga

  • Mesterségek

    Mindig készen áll arra, hogy gyorsan elolthassa, ha valahol tűz van. Amint a riasztó megszólal, ő az autóhoz rohan, úgy száguld a tűzhöz, hogy eloltsa. Vajon ki ő? (tűzoltó)

    Az vagyok, ami vagyok, de mégsem vagyok, ami vagyok. Mert ha az volnék, ami vagyok, nem lennék az, ami vagyok. (színész)

    Kétlábú tanít sok kicsi embert. (tanító)

    Nadrágban áll, a fejeden motoszkál, f-fel kezdődik, sz-szel végződik. (fodrász)

    Fél kézzel a mozdonyt megállítja. Ki van iliyen jó erőben? (mozdonyvezető)

    Mikor mozdonyt vezetek, gáz puffog, gőz bodra száll, fut a vonat a síneken, hegyen-völgyön meg sem áll. Ki vagyok, kitaláltad már? (mozdonyvezető)

    Ha elejét olvasod, mesterség. Ha hátulját olvasod, falra kerül. Ki ő? (a pék)

    Ott is vakar, hol nem viszket. (kéményseprő)

    Jaj de csúnya fekete, seprű van a kezébe, kotorja is vakarja is, hogyha neki nem viszket is. (kéményseprő)

    Mindig mérek, tervezek, házat, hidat emelek. Épül alap, emelet. Tudod már, ki lehetek? (mérnök)

    Delfinek közt, kék habon simán siklik hajóm. Kezemben a kormánykerék, nem is kell más csak a térkép, tudom, hol van észak, dél, hisz én vagyok a… (tengerész)

    Ha gép mellett lehetek, villany zümmög, zúg a gyár, s mindez csak egy gombnyomás. Mesterségem tudod már? (gépész)

    Felhők fölé emelkedek, nagy-nagy repülőt vezetek. Utasaim, az emberek, tudják, bárhová elvihetem. Hegyek, völgyek, tengerek felett mint a madár repülhetek. Tudjátok, hogy mi a nevem? (pilóta)

    Lencsék, görebek, górcsövek, mindig köztük görnyedek. Mikroszkóppal, nagyítóval vizsgálom a sejteket. Nem is lehet panaszom, hiszen nekem ez a dolgom: mindenfélét felfedezek, ezért… az én nevem. (tudós)

    Ha van vizem, bort iszom, ha nincs vizem, vizet iszom. (molnár)

    A királynak is hátat fordít, a sapkáját sem veszi le. (kocsis)

    Erdőn-mezőn vígan jár, billeg-ballag, meg-megáll, sétál, pipál, furulyál, míg a nyájra vigyáz. (juhász)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • A kék meg a sárga

    Egyszer egy kék meg egy sárga festékpötty egymás mellé csöppent.

    • Nem menne egy kicsit távolabb? – mondta a Kék.
    • Menjen maga – válaszolta a Sárga. – Különben is, talán köszönne?
    • Még hogy én köszönjek? Egy Sárgának! Kacagnom kell! Legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba! – kiáltott a Kék. – Tudja meg, hogy én színezem az eget, a vízeket meg a tengert is.
    • Az igaz. De ön egyhangú és unalmas. Látott már maga napraforgót? Vagy őszi erdőt? – mondta a Sárga.

    De nem fejezhette be. Összefolyt a két festékpötty. Nem volt már se kék, se sárga. Zöld lett belőlük.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hová csöppent a kék és a sárga festékpötty?
    2. Mit akart a kék?
    3. Min vitatkoztaka festékpöttyök?
    4. Mi történt velük?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Mindig zöld színű festéket kapunk, ha a sárga és a kék festék összekeveredik?
    2. Csak akkor kapunk zöld színű festéket, ha a kék és a sárga festék összekeveredik?
    3. Csak zöld színű festéket kaphatunk a kék meg a sárga festék összekeverésekor?
    4. Az összefolyás az oka annak, hogy a kék és a sárga festékből zöld lett?
    5. Létezik a kék és a sárga festék összekeveredése?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi szokott történni, ha a kék és a sárga festék összefolyik?
    • mi lehet az oka annak, ha a kék és a sárga festékpöttyből zöld festékpötty lesz?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha zöld színnel akarunk festeni, de csak kék és sárga festékünk van?
    • ha azt akarjuk, hogy a kék és a sárga festék ne folyjon össze?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a kék festék összefolyik a sárgával, akkor zöld festék lesz belőlük. A kék festék összefolyt a sárgával, tehát… (zöld festék lett belőlük).
    2. Ha a kék és a sárga festék nem folyik össze, akkor nem lesz zöld festékpötty a papíron. Zöld festékpötty lett a papíron, tehát… (a kék és a sárga festék összefolyt).
    3. Vagy összefolyik a kék és a sárga festék, vagy nem keletkezik zöld festékpötty. Még nem keletkezett zöld festékpötty, tehát… (a kék és a sárga festk még nem folyt össze).
    4. Ha a kék és a sárga festék túl közel kerül egymáshoz, akkor összefolynak, és ha összefolynak, akkor zöld festék lesz belőlük. Tehát, ha a kék és a sárga festék túl közel kerül egymáshoz, akkor… (zöld festék lesz belőlük).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A róka meg a rák

    Azt mondta a róka a ráknak:

    • Hallod-e, fussunk versenyt!
    • Jól van, róka, én nem bánom!

    Eliramodott a róka, a rák meg utána: az ollójával belecsimpaszkodott a farkába.

    Célba ért a róka, visszafordult, hátranézett, megcsóválta a farkát.

    A rák akkora már eleresztette, talpra állt, és így szólt:

    • Már régóta várlak. Ugyan hol maradtál?

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mit javasolt a róka a ráknak?
    2. Mit válaszolt a rák?
    3. Mit csinált a rák?
    4. Mi történt, amikor a róka célba ért?
    5. Mit mondott neki a rák?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor ér a rák a rókával egyszerre célba, ha a farkába csimpaszkodik?
    2. Miért ért oda a rák a rókával egyszerre?
    3. Más miatt is odaérhetett volna a rókával egyidőben?
    4. A róka farkába csimpaszkodás az oka, hogy a rókával egyszerre ért a célba a rák?
    5. Más állat is belecsimpaszkodhatna a róka farkába?
    6. Létezik olyan eset, hogy a rák a róka farkába csimpaszkodik?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka, hogy a rák a rókával egyszerre ért célba?
    • mi történik, ha a rák a futó róka farkába csimpaszkodik?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet/nem lehete tenni,…

    • ha nem akarunk egy futóversenyben lemaradni?
    • ha le akarunk hagyni valakit a futóversenyben?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Vagy belecsimpaszkodik a rák a róka farkába, vagy nem ér a rókával egyszerre célba. A rák a rókával egyszerre ért célba, tehát… (belecsimpaszkodott a róka farkába).
    2. Ha a rák belecsimpaszkodik a róka farkába, akkor a rókával egyszerre ér célba. A rák belecsimpaszkodott a róka farkába, tehát… (a rókával egyszerre ért célba).
    3. Ha a rák nem csimpaszkodik bele a róka farkába, akkor nem ér a rókával egyszerre a célba. A rák a rókáavl egyszerre ért célba, tehát… (belecsimpaszkodott a róka farkába).
    4. Ha a rák belecsimpaszkodik a róka farkába, akkor a rókán utazik, és ha a rókán utazik, akkor a rókával egyszerre ér célba. Tehát ha a rák belecsimpaszkodik a róka farkába, akkor… (a rókával egyszerre ér célba).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A hollók versengése

    Két holló azon versengett, melyikük tud magasabbra repülni egy bizonyos nagyságú csomaggal. Az egyik vattát tett a zsákjába, és kigúnyolta a másikat azért, mert az súlyos sót cipelt.

    Ekkor azonban elkezdett zuhogni az eső. A második holló persze ezt előre látta. A só felolvadt az esőben és kicsöpögött a zsákból. Az első holló vattája viszont úgy megszívta magát hirtelen vízzel, hogy a meggondolatlan madár mozdítani sem bírta a szárnyát és feladta a versenyt.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben versenyzett egymással a két holló?
    2. Mit tett a zsákjába az egyik?
    3. És a másik?
    4. Mi történt az időjárással?
    5. Mi történt a vattával az esőben?
    6. És a sóval?
    7. Melyik holló nyerte a versenyt?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor oldódik fel a só, ha víz csöpög rá?
    2. Mindig feloldódik a só, ha víz csöpög rá?
    3. A víz az oka a só feloldódásának?
    4. Mástól is feloldódhat a só?
    5. Más is feloldódik a vízben?
    6. FEloldódik a só, ha vizet öntünk rá?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi szokott történni a sóval, ha víz foly rá?
    • mi lehetett az oka annak, hogy felldódott a só?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha azt akarjuk, hogy a só feloldódjon?
    • ha azt akarjuk, hogy a só ne oldódjon fel?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a sóra víz folyik, akkor a só feloldódik. A sóra víz folyt, tehát… (a só feloldódott).
    2. Ha a sóra nem folyik víz, akkor a só nem oldódik fel. A só feloldódott, tehát… (a sóra víz folyt).
    3. Vagy víz folyik a sóra, vagy nem oldódik fel. A só még nem oldódott fel, tehát… (még nem folyt rá víz).
    4. Ha a sóra víz folyik, akkor a só elázik, és ha a só elázik, akkor feloldódik. Tehát, ha a sóra víz folyik, akkor… (feloldódik).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A szeretet örök körforgás

    “Franz Kafka, aki egyébként sosem nősült meg és nem is voltak saját gyerekei, egyszer Berlinben találkozott az utcán egy zokogó kislánnyal. Odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért sír. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést.

    Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: “Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról.”

    Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba “beszámolt” a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától.Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: “Megérkeztem”.


    A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Kafka átadott egy másik levelet is: “Az utazásaim megváltoztattak engem.”- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte.

    Évekkel később, amikor lányból nő lett, a babában talált elrejtve egy levelet. Az aprócska papíron Kafka kézírásával ez szerepelt: “Van, hogy amit nagyon szeretünk elveszítjük, de a végén a szeretet mindig visszatér, csak másként vagy más képében.”

  • Tájékozódás a természetben

    Iránytű nélkül is lehet többé-kevésbé pontosan tájékozódni. Ehhez tanulj meg figyelni a természet jeleire és tájékozódni a Naphoz és a csillagokhoz viszonytva. Megpróbálhatsz saját iránytűt is barkácsolni!

    (Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó)

  • A vadludak és az iránytű

    Erdővári Manó a háza előtti padon ücsörgött, és élvezte a szép, napos őszi időt. Egy könyvet olvasott éppen, ám minduntalan elvonta a figyelmét egy-egy hang meg a lassan aláhulló sárguló, pirosló falevelek. Végül félretette a kötetet, és egyszerűen csak gyönyörködött az őszi erdőben.

    Ahogy nézelődött, az égen szálló vadlibacsapatra lett figyelmes. Vonulnak délre – gondolta Manó, de aztán furcsa érzése támadt. Valami nem stimmelt…

    – Hiszen ezek nem is dél, hanem kelet felé repülnek! – kiáltott fel döbbenten.

    Csodálkozva figyelte a vadlibákat, majd újra a föld felé fordította a tekintetét.

    – Talán még nem a tél elől utaznak – jegyezte meg félhangosan.

    Pár perc múlva azonban ismét gágogást hallott. Felpillantott az égre, és újra vadlibákat látott – ezúttal az ellenkező irányba, nyugatra tartottak. Erdővári Manó megint elámult, és azt találgatta magában, vajon ez az előbbi csapat-e. Ilyen távolságból nem tudta megállapítani. Amikor azonban a vadlibák hamarosan megint feltűntek az égbolton, már biztos volt benne, hogy ez bizony ugyanaz a társaság. Ugyan miért röpködnek ide-oda? – csodálkozott Manó.

    Nemsokára megtudta, ugyanis a libák megint felbukkantak, csak ezúttal már sokkal alacsonyabban, mint korábban, így Manó felkiálthatott hozzájuk.

    – Kerestek valamit? Segíthetek?

    – Tudnál segíteni? De jó lenne! – válaszolta a vezérlúd, és leereszkedett a földre, éppen Manó mellett landolt. A társai követték.

    – Miért röpködtök ide-oda? – kérdezte Manó, miután bemutatkozott.

    – Az utat keressük dél felé, de úgy tűnik, elromlott az iránytűnk, mert hol az egyik, hol a másik irányba vezet minket, miközben úgy tűnik, mintha csak itt köröznénk – magyarázta a vadludak vezetője.

    – Már többször láttalak itt benneteket elrepülni, de egyszer sem dél, hanem időnként kelet, máskor meg nyugat felé – felelte Erdővári Manó.

    A vadlibák bosszankodva csóválták a fejüket. Láthatóan fogalmuk sem volt, merre járnak.

    – Útba tudnál igazítani minket? – kérdezték a ludak.

    – Igen, dél arrafelé van – mutatta meg a helyes irányt Manó. – Meg tudjátok jegyezni?

    – Reméljük – mondta a vezérlúd. – De azért csak jobb lenne, ha működne az iránytűnk… Nem tudsz a közelben olyan helyet, ahol megjavíttathatjuk? Vagy esetleg vehetünk egy újat?

    Manó elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.

    – Sajnos nem, pedig jól ismerem a környéket – válaszolta Manó, miközben azon járt az agya, hogyan segíthetne a madaraknak. – De nektek adhatom a saját iránytűmet, úgyis nagyon ritkán használom – jutott eszébe a megoldás.

    – Nem fogadhatjuk el, neked is szükséged lehet rá – szabadkoztak a libák.

    – Tényleg tudom nélkülözni – jegyezte meg Manó. – Ha tavasszal visszafelé jöttök, majd visszaadjátok nekem. Addig útközben biztosan találtok valakit, aki meg tudja javítani a tiéteket, vagy esetleg valahol beszerezhettek egy újat.

    A vadludak tekintete felderült.

    – Nagyon köszönjük! – kiáltották kórusban. – Ha addig nem hiányzik neked, akkor tavaszig kölcsönvennénk…

    – Persze, vigyétek nyugodtan – mosolygott Manó, és bement a házba megkeresni a műszert.

    Miután megkapták Erdővári Manó iránytűjét, a vadludak elköszöntek, majd újra a levegőbe emelkedtek. Ezúttal már valóban dél felé indultak.

    Hamarosan véget ért az ősz, eljött a hideg, havas tél. A zimankó után aztán ismét enyhülni kezdett az idő, rügyeztek a fák, a bokrok, kibújtak a virágok. Megérkezett a tavasz.

    Erdővári Manó éppen a tulipánjaiban gyönyörködött, amikor gágogást hallott a feje fölött. Vadlibacsapat szállt le a háza mellé. Manó megismerte őket. Nekik adta kölcsön ősszel az iránytűjét!

    Kedves ismerősként üdvözölték egymást, majd a vadludak visszaadták Manónak a kölcsönkapott eszközt.

    – Találtunk útközben egy ezermestert, aki megjavította a miénket – újságolta a libák vezére. – De addig is sokat segített a te iránytűd, hálásan köszönjük a segítséged! Hoztunk neked ajándékot a messzi délről – tette hozzá.

    A vadludak különleges, sosem látott gyümölccsel örvendeztették meg Erdővári Manót, aki kíváncsian harapott a zöldes színű termésbe. Nagyon finom volt!

    A libák hamarosan elbúcsúztak, még hosszú út várt rájuk. Manó jókedvűen integetett utánuk, s arra gondolt, hogy ismét újabb barátokat szerzett.

    (Üveges Szilvia)

  • A boldog család

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és a feleség soha nem bántotta egymást, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást. Az ördögnek nem tetszett a család boldogsága. Mindig ott settenkedett a férfi és az asszony körül, leste: mikor viheti valamelyiket kísértésbe. Hiábavaló volt azonban az ördög minden mesterkedése, nem tántorodott meg sem az asszony, sem a férfi. Élt a faluban egy vén boszorkány. Egyszer elhatározta az ördög, hogy szövetkezik a boszorkánnyal, hátha neki sikerül megrontani a család boldogságát.

    – Egy pár szép sárga csizmát kapsz, ha megrontod a boldogságukat! – mondta az ördög a boszorkánynak. A boszorkánynak éppen sárga csizmára fájt a foga, elfogadta hát az ördög ajánlatát. A férfi kint szántogatott a mezőn. Éppen szántás ideje volt. Felesége minden délben vitte neki a jó ebédet. Odamegy a boszorkány a férfihoz.   

    – Mit csinálsz jó ember? – kérdezte tőle.   

    – Csak szántogatok! – felelte a férfi.   

    – Nem éheztél még meg?   

    – Most már mindjárt hozza a feleségem az ebédet! – válaszolta az ember, és nézett a falu felé, ahonnan ilyenkor szokott feltűnni a felesége a kosarával.   A boszorkány gyorsan elillant, felült söprűjére s gyorsan berepült, a faluba. Egyenesen az asszonyhoz ment.   

    – Mit csinálsz jó asszony? – kérdezte tőle.   

    – Megfőztem az ebédet, most készülök a mezőre az uramhoz. Kiviszem neki az ennivalót! – felelte az asszony.   

    – Nem kell ma ebédet vinned, épp most jövök tőle. Azt üzeni, hogy mindjárt végez! Meg egy-két fordulója van, aztán már jön is haza! – hazudta a boszorkány.

    Az asszony nem hitt a boszorkánynak, és csak rakta bele az ételt a kosárba, hogy vigye az urának a mezőre. A boszorkány azonban csak beszélt neki, bizonygatta, hogy úgy van, ahogy ő mondja. Közben elővett egy szép kendőt meg egy szép mellényt, és biztatta az asszonyt, hogy próbálja fel ezeket, meglátja, milyen szép menyecske lesz bennük. Az asszony először nem akarta, de aztán csak felkötötte a kendőt, a mellényt is felvette. A boszorkány akkor tükröt vett elő és mutatta az asszonynak, hogy nézze csak meg magát, mennyire igaz, amit ő mondott: ilyen szép menyecske nincs is a környéken. A kendő is, meg a mellény is igen jól állt az asszonynak.   Elnézegette magát sokáig a tükörben. Észre sem vette, hogy lassan eltelt a fél délután. A boszorkány, amikor elérte célját, újra felült a seprűjére és kirepült a mezőre. A férfi már régen megetette, megitatta a teheneit. Nem tudta miért nem jön a felesége. Éhes volt nagyon, a szeme szikrázott az éhségtől, de hajtotta a munka, hát befogta újra a teheneket és szántott tovább.  

    – Na, jó ebédet hozott a feleséged? – kérdezte a boszorkány az embertől.  

    – Nem hozott ma bizony semmilyet! – felelte a férfi. – Biztosan valami fontos dolga akadt. Sietek is este haza, hátha valamiben segítenem kell neki!  

    – Hihi-hihi! – nevetett fel éles hangján a boszorkány. – Nem kell annak semmi segítség, csak útban lennél, ha most hazasietnél. Én tudom, miért nem kaptál ma ebédet, te jó ember. Vendége volt az asszonynak. Egy deli fiatalember. Kendőt és mellényt kapott a feleséged tőle. Most nézegeti magát bennük a tükörben. Elsötétült a világ a boldog ember előtt. Ilyent mondani a feleségéről! Kapta is mindjárt az ostorát, hogy végighúz a csúnya vénasszonyon, de az már messze repült az erdő felett. Nem ment tovább a munka az embernek. Nem hitte el, amit a boszorkány mondott, de azért mégis csak kezdett gyanakodni, hiszen a gyomrán érezte, hogy valami rendkívüli történhetett a feleségével, mert eddig mindig pontosan hozta az ebédet. Felrakta az ekét a szekérre és indult nagy sebesen haza. Szegény fáradt teheneit egész hazáig ostorozta. Otthon a felesége még mindig a tükör előtt nézegette magát.  

    – Hát mégis igazat mondott a boszorkány! – mondta keserűen az ember és jól elverte a feleségét. Meglett köztük a harag. A boszorkány megkapta a sárga csizmát. Fel is húzta és egyenesen a boldogtalan család házához sietett. Látta, hogy az ördög is megelégedve leselkedik be az ablakon. Az ördög és a boszorkány elkezdett táncolni örömében, csak úgy döngött alattuk a föld. Mikor az asszony kisírta magát, megkérdezte az urától, hogy miért nem jött haza ebédre, ha megüzente, hogy hazajön. Ekkor tudták meg mindketten, hogy a boszorkány vezette félre őket. Az rontotta meg a boldogságukat. Az asszony bele is dobta a kemencébe a kendőt, meg a mellényt, aztán megfogadta, hogy soha semmilyen csábításnak nem enged. Szent lett a béke közöttük, újra boldogok lettek. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

  • Melyik? (3.)

    Melyik ló lobog a szélben? – A zászló.

    Melyik ló lát hátrafelé éppúgy, mint előre? – A vak ló.

    Melyik lóba lehet írni? – A naplóba.

    Melyik az a ló, amelyen a túzok lépeget? – Tarló.

    Melyik lóval aratták régen a búzát? – Sarlóval.

    Melyik ló a széncsinálás helye? – Kaszáló.

    Melyik ló ül a kosárban? – A kotló.

    Melyik körte nem ehető? – A villanykörte.

    Melyik dió tud beszélni? – A rádió.

    Melyik ékre lehet ülni? – A székre.

    Melyik háló fog legyet? – A hókháló.

    Melyik karó véd a hideg ellen? – A takaró.

    Melyik csőben alszik a baba? – A bölcsőben.

    Melyik disznó a legszúrósabb? – A sündisznó.

    Melyik a legszúrósabb párna? – A tűpárna.

    Melyik a legkisebb hegy? – A tűhegy.

    Melyik tű nem szúr? – A betű.

    Melyik ágnak van két szára? – A nadrágnak.

    Melyik ágon nincsen levél? – A nadrágon.

    Melyik kör lehet szögletes? – A tükör.

    Melyik fa nem ég a tűzön? – A tréfa.

    Melyik fán nincs levél? – A tréfán.

    Melyik fának nincs árnyéka? – A tréfának.

    Melyik fából nem lehet széket csinálni? – A tréfából.

    Melyik fá nélkül nincsen erdő? – Szélső fa nélkül.

    Melyik nő nem megy soha férjhez? – Benő.

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)