Mesemondó blog

Címke: kommunikáció

  • Problémamegoldás

    Problémamegoldás

    Egyszer egy Indianában lévő birkafarm tulajdonosa nagy gondban volt a szomszédja kutyái miatt. Rendszeresen átjöttek a földjére, és széttépték a legjobb állatait. Az ilyen gondokat általában a bíróság előtt, vagy egy szögesdrót-kerítéssel, vagy fegyverrel oldják meg… Ez az ember azonban másképp cselekedett. Támadt egy jobb ötlete: a szomszédmindegyik gyerekének adott egy vagy két fiatal bárányt, akikkel mint kisállatokkal eljátszhattak. Amikor egy idő után a gyerekeknek saját kis nyájuk volt, a bárányok védelmében elkezdték megkötni a kutyákat. (…) Ez végül megoldotta az egész problémát.

    Visszacsatolás

    • Hogyan foglalnád össze a történet tanulságát?
    • Miért választjuk gyakran a nehezebb megoldást?
    • Hogyan folytatódna a történet, ha egy másik (agresszívabb) típusú megoldáshoz fordult volna a farm tulajdonosa?
    • Te mennyire állsz jelen pillanatban a saját magad útjában?
    • Pontosan mit tanulhatunk ebből a kis történetből a másokkal való viselkedésről?

    Felhasználási javaslat

    Használhatunk műanyag játékkutyákat és báránykákat a vizuális megjelenítés érdekében. Ezenkívül módszertanilag a következőképpen járhatunk el: olvassuk fel a történetet a “Támadt egy jobb ötlete…” részig, és először a résztvevőkkel közösen gyűjtsünk össze megoldási lehetőségeket. Ezt követően végigolvashatjuk a történetet, és megvitathatjuk az ott szereplő megoldást.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)

  • A lovak eledele

    A lovak eledele

    Történt egyszer, hogy egy muszlim prédikátor lépett be egy terembe, hogy beszédet tartson. A csarnok üres volt, csak egy fiatal istállómester ült az első sorban. A prédikátor így töprengett: – Elmondjam a beszédemet, vagy inkább hagyjam őt? – Végül ezt kérdezte az istállómestertől: – Senki sincs itt rajtad kívül, szerinted prédikáljak? – Az istállómester így felelt: – Uram, én egyszerű ember vagyok, nem értek ehhez. De ha én bemegyek az istállóba, és azt látom, hogy egy kivételével minden ló elszaladt, azért megetetem azt az egyet. – A prédikátor megszívlelte ezt, és megkezdte a beszédét. Két órán át tartott a mondókája, majd a végén megkönnyebbült, boldognak érezte magát és szeretett volna megerősítést kapni a hallgatóságától, hogy jó volt a beszéde. Ezért megkérdezte: – Hogy tetszett az előadásom? – Az istállómester így felelt: – Mint már említettem, egyszerű ember vagyok, és nem értek az ilyesmihez. Ha bemegyek az istállóba, és azt látom, hogy egy kivételével minden ló elszaladt, megetetem azt az egyet. Az is igaz viszont, hogy nem adom neki az összes ételt, amit a lovaknak szántam.

    Visszacsatolás

    • Hogyan lehetne ezt a történetet átültetni a mindennapokba?
    • Hogyan hatnak Rád azok az emberek, akik szemlátomást szívesen hallgatják a saját hangjukat?
    • Előfordul ez olykor Veled is?
    • Mely az a téma, amelyek Téged is magával ragad?
    • Mi a történet tanulsága?

    Felhasználási javaslatok

    Használhatunk játéklovat és szalmát is a vizuális megjelenítés érdekében. Elhelyezhetjük a kör közepén, vagy mindenki elé egy szalmaszálat teszünk, mielőtt felolvasnánk a történetet. Egy másik lehetőség, hogy a szalmaszálat és a történetet egy fehér moderációs kártyára ragasztjuk, amit aztán emlékbe mindenki magával vihet.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-perss kiadó)

  • Az oroszlán ebédje

    Az oroszlán ebédje

    Egyszer egy oroszlán, egy tigris, egy párduc és egy sakál közösen vadászni indult. Sokáig vadásztak, majd végül elejtettek közösen egy gazellát, egy jókora vaddisznót, és egy nyulat. Amikor véget ért a vadászat, így szólt az oroszlán a tigrishez: – Tigris, oszd el te a zsákmányt! – A tigris gondolkodott egy ideig, majd így szólt: – Kapja az oroszlán a gazellát, én megtartom a vaddisznót, a sakál és a párduc pedig megosztozik a nyúlon. – Amikor meghallotta ezt az oroszlán, mérgesen felmordult, és nekiesett a tigrisnek. Egy ütéssel eltörte a lábát, majd ezt mondta: – Nem jól osztottad el a zsákmányt, tigris! Sakál, próbálkozz meg te az elosztással! – A sakál fogta a gazellát, az oroszlán elé fektette, és így szólt: – Íme a reggelid, hatalmas oroszlán! – Majd megfogat a vaddisznót, az oroszlán elé fektette, és ezt mondta: – Íme az ebéded, hatalmas oroszlán! Mi pedig megelégszünk a nyúllal. – Kitűnő – morogta az oroszlán. – Ez az elosztás tetszik. Mondd sakál, ki tanította ezt neked? – Tigris törött lába, hatalmas oroszlán – válaszolta a sakál.

    Visszacsatolás

    Felhasználási javaslatok

    • Vannak olyan pillanatok az életedben, amikor inkább eltitkolod a véleményed?
    • Mikor érezted úgy, hogy szeretnéd a saját elképzelésed nyíltabban kifejezésre juttatni?
    • Hogyan reagálsz, ha olyan emberekkel találkozol, akik a hatalmi helyzetükkel szembetűnően visszaélnek?
    • Előfordul veled is, hogy olykor visszaélsz a saját hatalmi helyzeteddel?
    • Ki az, akinek egyszer úgy igazán megmondanád a véleményedet?
    • Találtál párhuzamot a történet és a saját közösséged mindennapjai között?

    A történet vizuális megjelenítéséhez vihetünk magunkkal játékfigurákat: egy oroszlánt, egy tigrist, egy párducot és egy sakált, valamint egy vaddisznót és egy nyulat. Letehetjük a földre a figurákat, vagy egy közeli kis asztalon is elrendezhetjük őket.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • Érvek

    Érvek

    Egyszer két kínai bérmunkás olyan heves vitába kezdett az utcán, hogy körülállták őket a kíváncsiskodók. Egy angol turista, aki szintén ott bámészkodott, megjegyezte kínai kísérőjének, hogy a két ember hamarosan egymásnak ugrik. – Nem hiszem – felelte a kínai -, mert amelyikük először megüti a másikat, az beismeri, hogy nem tud több érvet felhozni.

    Visszacsatolás

    • Hogyan reagálsz, ha már nem tudsz több érvvel előállni?
    • Milyen esetekben veszíti el leggyorsabban a türelmét beszélgetéskor?
    • Ki engedhet meg magának többet veled szemben, mint mások, és miért?
    • Mi segíti a véleménykülönbségek esetén?

    Felhasználási javaslatok

    Szemléltető eszközként szimbolikusan egy pár bokszkesztyűt vagy furkósbotot tehetünk a kör közepére, majd az egész foglalkozás során hatásnövelő eszközként használhatjuk őket.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • A három szita

    A három szita

    Izgatottan, szinte futva érkezett valaki a bölcs Szókratészhez. – Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki… – Várj! – szakította félbe Szókratész. – Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán? – A három szitán? – kérdezte csodálkozva a másik. – Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek,a mit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e? – Nem, csak úgy hallottam. – De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó? – Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg, mert…

    A bölcs újra félbeszakította: – Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott? – Éppenséggel nem használ. – Akkor – mosolygott a bölcs -, ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el, és inkább ne terheld vele se magadat, se engem!

    Visszacsatolás

    • Hogyan, és milyen szempontból ültethető át ez a történet a saját életünkre, közösségünkre?
    • Vannak a környezetünkben “pletykafészkek?”
    • Hogyan bánok/bánunk az igazsággal?
    • Milyen szerepe van az igazságnak a közösségünkben?
    • Hogyan jelenik meg nálunk a jóság?
    • Ki lehetne közülünk Szókratész, aki megszűri az információkat?
    • Van egyáltalán ilyen személy nálunk?
    • Milyen szitákon mennek keresztül nálunk az információk?
    • Mi tanulhatunk ebből a történetből?

    Felhasználási javaslatok

    Fektessük a három szitát egymás után a kör közepére, és kis cetlik segítségével írjuk rájuk a következő fogalmakat:

    • igazság,
    • jóság,
    • szükségesség.

    Ezeket hagyjuk ott szimbolikusan a foglalkozás végéig: a megfelelő helyeken majd újra és újra utalhatunk rájuk.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • 10 alapelv a családi kommunikációban

    10 alapelv a családi kommunikációban

    1. Az érzelmi nevelés alapfeltétele, hogy a gyermek BIZTONSÁGBAN érezze magát.
    2. Érzelmi készségeket nem lehet kognitívan fejleszteni. Az ember nem lesz parancsszóra kíváncsi, mint ahogy empatikusabbá, együtt érzőbbé sem válik, csak mert felszólítják erre.
    3. Az egymásra figyelés olyan készség, amelyet gyakorolni kell. Ha odafigyelünk a gyermek képzeletbeli barátjára is, ami egy érdekes gyakorlási lehetőség ezen a területen, azzal valójában azt üzenjük neki, hogy fontos a számunkra!
    4. Jó, ha kifejezzük negatív érzelmi állapotunkat, de mondjuk el annak okát is! A kritikus, vitatkozó szülők gyakori látványa is nagyon megrémíti a gyermeket – figyeljünk oda arra, hogy hogyan és miről vitázunk a gyerek előtt! Válás esetén, ha a szülő nyíltan gyűlöli, kibeszéli a másik szülőt, az az érzelmi rombolás egyik legkegyetlenebb formája!
    5. Szánjunk időt családi mókára, hancúrozásra, viccelődésre, legyen türelmünk megállni, nézelődni, homokozni, “pocsolyázni”. Mindezzel – a minőségi idővel – azt az érzést adjuk át gyermekünknek, hogy teljes szívvel jelen vagyunk a kapcsolatban.
    6. Ha egy ismerőssel való találkozás végeztével a gyermek előtt kibeszéljük a másikat, azzal meglehetősen romboló példát mutatunk – míg ha a gyermek azt látja, hogy hitelesek vagyunk a kapcsolatainkban, és azt mutatjuk ki, amit érzünk, akkor ez követendő út lesz a számára is.
    7. Fejezzük ki szeretetünket minél többször egymás iránt! “Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.” (Virgina Satir)
    8. A verbális és a nonverbális kommunikációnk legyen összhangban egymással, ellenkező esetben kialakul a kettős kötődés. A gyermek nem tudja értelmezni az ellentmondásos helyzetet, ilyenkor fokozódik a bizonytalanságérzete és növekszik az érzelmi kiszolgáltatottsága. Amit érzünk, azt verbálisan és nonverbálisan is fejezzük ki!
    9. Inspiráljuk, biztassuk gyermekünket a kockázatvállalásra, az új dolgok kipróbálására. A gyermek nagyon büszke lesz magára, ha szülei megbíznak benne, és képességeihez mérten legyőzi az akadályokat.
    10. Arisztotelész szerint ritka az, ha valaki a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból, a megfelelő módon tud haragudni. Ne várjunk hát tökéletességet magunktól ezen a téren – elégedjünk meg az elég jó megoldásokkal.

    Kádár Annamária: Mesepszichológia