Kormos hasú bivalyok fellegelik a napot. Összecsapnak, láng ragyog. Tejük habzón dől, csorog. (esőfelhők)
Erős, tán a legerősebb, az életnél is idősebb, s a föld színén, a föld alatt meg sem állna, mindig halad. Néha mintha szárnya volna, felszáll messze a magasba, s ha elunta égi útját, könnyei a földet mossák. (eső)
Mindent lemos szappan nélkül, tőle erdő, mező zöldül. Mi az? (eső)
Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Mi az? (eső)
Vékonyabb a nádszálnál, magasabb a toronynál. Sírva dudorászik, ezüstösen poroszkál. Mi az? (eső)
Földre esem, de nem fáj, minden növény engem vár. (eső)
Felhő könnye hull a földre, futó csermely lesz belőle. (eső)
Felhőből jön, földre ér, onnan hamar visszatér. Mi az? (eső)
Felül kopog, alul csobog. Mi az? (eső)
Ló lába szórta, kerék talpa gyúrta, disznó orra túrta, az út szélén kész a torta. Mi az? (sár)
Kopogva hull le a földre, a szántóföldre, a mezőre. Nyomában letarolt határ – termést ott már senki se vár. (jégeső)
Nagy meleg után érkezik, vízzel, széllel keveredik, s ahová csak elmehet, pusztítja az életet. (jégeső)
Szent Péter apostol és az égi szentek, égi tekepályán gurigázni kezdtek. Nehéz golyójuknak lehallatszik hangja, dőlnek is a bábuk, visszhangzik robaja. (mennydörgés)
Hegyomlás robaja füled hasogatja, vakító fénysugár szemed kápráztatja. Mi az? (mennydörgés, villámlás)
Sohasem hazudik, mégis mindig becsap, Mi az? (villám)
Egy lábon imbolygott, egy nagyot kacsintott. (villámlás)
Paták vad vágtával messze dübörögnek, vészes csattogással egyre közelednek. Láng lobban nyomukban amíg elrobognak, szél süvít mögöttük mire elcsitulnak. (vihar)
Híd, de sosem építették, hét színe van, egy se festék. Földtől nyúlik mindkét vége, mégis felvezet az égbe. Senki nem szed rajta vámot, széles útját mégse járod, mert a hídfőt nem találod. (szivárvány)
Ritka vendég a föld felett, jöttét lesik az emberek. Ha feltűnik az égbolton, mindenki nézi boldogon. (szivárvány)
Fönt nevet az apa, könnyezik az anya, lent a lányuk hétszínű övet köt. Mi az? (szivárvány)
Honnan jön? Senki se tudja, azt se, merre visz az útja. Kéményeken furulyáz, tőle lobban a parázs. Hátán felhő lovagol, nád előtte meghajol, a fák róla beszélnek, minek hívják, mond meg! (szélnek)
Mindörökké barangolok, azt sem tudom, hogy hol lakom. Ahol járok, dörömbölök ajtón és ablakon. Ezért senki nem szeret. Ki is szeretné a… (szelet)
Néha susog, néha zokog, a szemeddel mégse látod. Mi az? (szél)
Nem lát, nem hall, de titokban sugdolódzik. Mi az? (szél)
Hallod, de nem látod. Mi az? (szél)
Fúj és fütyül, pedig nincsen szája. Mi az? (szél)
Nincsen testem, nincs barátom, nincs kenyerem, se lakásom, eső eshet, mégse ázom, nyargalászok hét határon. Februárban hozok fagyot, bátyáim a vad viharok, ha bezárod az ablakod, fütyörészve kint maradok. Nos, tudod már, hogy ki vagyok? (szél)
Széles világa futkorászik magába, nyakában a lába, sosem érsz nyomába. Mi az? (szél)
Se keze, se lába, a kaput mégis kitárja. Mi az? (szél)
Nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja. (szél)
Se keze, se lába, mégis fütyülve járkál a világba. Mi az? (szél)
Lába nincs, de messze fut, szárnya nincs, de messze száll. Mi az? (szél)
Lába nincs, mégis sebesen fut. Mi az? (szél)
Szárnya nincs és mégis röpül. Mi az? (szél)
Láttam én már olyan vitézt, egyet sem lép, mégis halad. Mi az? (szél)
Bekalandozta a világot, de egyetlen várost sem ismer. Mi az? (szél)
Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül. Ha nem repül, nincs sehol, de mégis csak van valahol. (szél)
Olyan, mint a rossz gyerek, az utcákon tekereg, bekukucskál minden lyukon, mégsem csípik sehol nyakon. (szél)
Fenn repül – nem madár, lyukba bújik – nem bogár. Mi az? (szél)
Kötekedik fűvel, fával, játszik mások kalapjával, lovagol az ember hátán, soha nem áll saját lábán. (szél)
Ha kedvem jó, simogatlak, szép gyengéden átkarollak. De ha kedvem végleg oda, beletépek a hajadba, megcibálom a ruhádat, a szemed is könnybe lábad. (szél)
Híres legény vagyok, tű fokán átbújok, de ha egyszer megharagszom, tenger vizét megszalasztom, a fát tövétől kicsavarom. Ugyan bizony mi vagyok?
Nincs patája, mégis nyargal, nincs szája, de süvölt, beszél, élete sincs, de mégis él. Panasza sincs, mégis zsémbes, nem bosszantják, mégis mérges. (szélvihar)
Váratlanul körülsüvít, szemedbe fúj, hátba taszít, ha lengedez, én szeretem, viharban: sújt a félelem. A magvakat viszi, szórja, a vitorlás csónakot tolja, aki kitalálja mondja! (szél)
Minden vízre haragszom, ha locsolnak, elalszom. Piros ruhám ég, lobog. Találd ki, hogy ki vagyok? (tűz)
Senki sincs hasznosabb nálam a világon, ártalmasabb sincsen hetedhét országon. Éjed felderítem, étked elkészítem, de ha elszökhetem, a károm rengeteg. (tűz)
Barátod is vagyok, ellenséged is vagyok. Csak tőled függ, hogy éppen mi vagyok. (tűz)
Fekete bika, vörös nyelvét nyújtogatja. Mi az? (tűz)
Megnő kint is, bent is szépen, szobában vagy messzi réten. Szellő éri – hajladoz, színe sárga és piros. Etetni kell, hogy megéljen. Suttog, roppan, fagyot űz, ha itatod, alszik mélyen. Mondd csak, a nevét tudod-e? (tűz)
Dorombol, de nem macska. Mi az? (tűz)
Duruzsol, ha piszkálják, elpihen, ha nyugton hagyják. Vaskalitkába bezárják, ha kiszökik, kárát látják. (tűz)
Rőzsén ül, földön hál, szárnyra kél, égen száll, lepkét vonz, álmot űz. Nem lehet más, csak a… (tűz)
Folyton eszik, mégis éhen hal. (tűz)
Ha vizet iszik, nyomban meghal. (tűz)
Fekete tenger hullámzik, tenger fenekén színarany bokor virágzik. Mi az? (éjszaka, tűz)
Sokszor láttál, ismersz-e? Börtönöm a kemence. De rabságom nem örök, kapom magam, kitörök. Lángost sütök s kenyeret, aki fázik – megszeret. Ha locsolnak, elalszom, minden vízre haragszom. Kandallóban táncolok, elviszem az álmotok, ha kígyózva éjfélen kibújok a kéményen. Piros ruhám ég, lobog! Találd ki, hogy ki vagyok! (tűz és füst)
Tűzhelyen születtem, kéményen kiszöktem. Onnan tovább szállok, soha meg nem állok. (füst)
Hiába látsz, nem foghatsz meg, hunyd be szemed, vagy sirass meg! (füst)
Alig születtem meg, máris elkergetnek, hisz a szemét csípem mindenkinek. (füst)
Ragyogó szépség volt az én édesanyám, aranynál is szebb volt, csillagnál is talán. Rajtam nincs ragyogás, nem is szeret senki: ha szobában vagyok, kikerget mindenki. Kerül engem minden, ha ember, ha állat, még a kis szúnyog is fordít nekem hátat. S noha semmi rosszat rám nem bizonyítanak, ahol megjelenek, sokan sírva szidnak. Erős vagyok – mondják – és semmirekellő, pedig életemet eloltja a szellő. (füst)
Alig hogy meglett az apa, már a fején táncol a fia. (füst)
Az anya még meg sem született, a fia már a háztetőn nyargalászik. (füst)
Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra. Mi az? (füst)
Kincsem éjszakára vasládába zárom, tegnap még ragyogott, ma már omló bársony. (tűz, hamu)
Este tűröm, takarom, reggel nézem: bársony. (hamu)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Mesemondó blog 