Kategóriák
Mesegyűjtemény

Kapircs és gyom

Míg a gyerekek gyakorlati vizsgát tettek gyógynövénytanból, Milda a hintaszékben ült és a felhőkre mosolygott.

Fruzsi méltatlankodva motyogott.

  • Gyomlálás! Még a nagymama se tudott rávenni, hogy összesározzam magam a kertben, most meg…
  • Most meg? – kérdezte Milda.
  • Most meg játék helyett gazokat cibálok ki a földből…
  • Fruzsi, ez nem szép tőled! Figyelj!

Milda fürge szökkenéssel mellette termett. Kezében kapircsot tartott.

  • Nézzétek! Látjátok az árnikát? Észrevettétek, hogy sárga virágait hogy borítja árnyékba az átoktüske? A gyógynövénytől két centire vert gyökeret, szinte fojtogatja! Szegénykém, egyedül küzd a gyom ellen! Horgas tüskék és erős gyökerek szorongatják. Az ellenfél igencsak kegyetlen! Nem érdemli meg, hogy segítsünk rajta? Az árnika kivonatából készült krémek számtalanszor segítettek már az embereknek. Ez a kenőcs meggyógyítja a ficamot! Rajta, vegyétek fel a kesztyűt, és húzzátok ki gyökerestül a gyomokat! Higgyétek el, a gyógynövények ezerszeresen meghálálják!

A gyerekek óvatosan körbesimogatták a növény szárát, leveleit, és közben kézzel és kapirccsal kiszabadították a gyomok ostromgyűrűjéből.

Dóri kihúzta magát. A sok hajlongás után jól esett neki az egyenes tartás.

  • Igazi hősnek érzem magam! – kiáltotta.

Milda elégedetten biccentett.

  • Gyönyörűen haladtok! Aki átmegy a vizsgán, azonnal megkapja a csokoládéadagját!

A gyerekek lelkesen aprították az ellenséget.

  • Hurrá! Mi vagyunk a felszabadító hadsereg! -rikkantotta Lilla. – Háború!

Konrád, aki éppen egy tarackot próbált kicibálni a földből, szigorúan nézett Lillára.

  • Te teljesen begőzöltél?! Én életeket mentek! Milda?

Milda éppen a bögréket törölgette fényesre. Szórakozottan válaszolt.

  • Igen, Konrád?
  • Te érezted már igazi hősnek magad?

Milda bólogatott.

  • Igen, azt hiszem…
  • Kérlek, meséld el!
  • Rendben! De csak akkor, ha megígéred, hogy nemcsak félig húzod ki a tarackot az illatos macskamenta mellől. Ha beleszakad a gyökér, semmit nem ér az egész! A tarack szívós gyom!

Több mint egy óráig dolgoztak még, míg végül leroskadtak a kerti asztal mellé. Éhesebbek voltak, mint eddig bármikor. Körmük alól a víz és a szappan se tüntette el a fekete csíkot, a nehéz munka bélyegét. Fáradtan, szótlanul kortyolgatták a csokoládét.

  • Rendben, most elmesélem nektek az én hősies kalandomat!- szólalt meg Milda. – Régen történt, amikor még a nagymami azt sem engedte meg, hogy egyedül repüljek a seprűvel.
  • Hány éve? – kérdezte Konrád.

Milda felcsattant.

  • Konrád, igazán tudhatnád, hogy egy hölgynek nem illik az életkorát firtatni! Annyit elmondhatok, hogy nem tíz-húsz, sőt, nem is ötven éve. Szívesen elmesélem, ha hagynál végre szóhoz jutni!

Konrád fülig vörösödött, pedig a Milda szeme sarkában megbúvó, huncut mosoly cáfolhatatlanul bizonyította, hogy haragról szó sincs.

(Sarkadi Ágnes)

Forrás: mesemalom.hu

Kategóriák
Találós kérdések

Erdő, mező növényei

Tavasszal kap levelet, s ősszel küld csak választ, de nem egyet, nem is kettőt, hanem sok-sok százat. (fa)

Lombot hajtok, árnyat adok, köszöntöm a fényes napot. Ágaim közt fészket rejtek, kisfiókák benne kelnek. (fa)

Egy lábam van, állok rajta egyedül, száz karómmal nem fogózom, nem félek én senkitől. (fa)

Télen ad jó meleget, ősszel táplál tégedet, nyáron árnyékot terít, tavasszal meg felderít. Mi az? (fa)

Tavasszal gyönyört lelsz bennem, nyáron hűsítelek, ősszel rólam táplálkozol, télen melegítelek. (fa)

Jóllakatlak, míg élek, ha meghalok, melegítelek. (fa)

Felfelé is százágú, lefelé is százágú, de középen egyágú. Mi az? (fa)

Levelet hoz, de nem postás, ásója nincs, és mégis ás. Lába lent a földbe túr, koronája van – nagy úr. Karjaival integet, mondd meg gyorsan, mi lehet! (lombhullató fa)

Télen fázik, mégis levetkőzik, nyáron melege van, mégis felöltözik. Mi az? (lombhullató fa)

Csákót csinált mindegyik fiának, nem csinált magának. (tölgyfa)

Akit meg nem ijesztettek, mégis szüntelenül reszket. (nyárfa)

Hegyvidéken születtem, fagyos szél sem bír velem, leveleim hegyesek, szúrnak, mint a kis szegek. (fenyőfa)

Állandóan szép vagyok, de büszke biz nem vagyok. Karácsonykor ragyogok, rám Jézuska mosolyog. (fenyőfa)

Ha tél, ha nyár, mindig egy ingben jár. Mi az? (fenyőfa)

Fán nő, pikkelye van, de nem hal. Mi az? (fenyőtoboz)

Engem, téged levágának, engem reád akasztának, én is élek, te is élsz, könnyen magadénak tész. (faág és oltóvessző)

Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Mi az? (falevél)

Amíg él, mindig száll, holta után szaladgál. Mi az? (falevél)

Véka eső, köböl sár, aranyeső hulldogál. Mi az? (falevél)

Ide hajlunk, oda hajlunk, mindenkitől elbúcsúzunk, ha maradunk is, meghalunk, leesünk és elpusztulunk – mondogatjuk könnyben ázva. (falevelek ősszel)

Lába földbe, ága égbe, nyulacska a közepébe. (bokor)

Erdőben születtem, erdőben nevelkedtem, amikor a városba mentem, bírónak kineveztek menten. (vessző)

Ici-pici piroska, fejében egy kis sapka, hátuljában kis csutka. Mi az? (csipkebogyó)

Kívül piros, belül sárga, olyan, mint a pap sipkája. Mi az? (csipkebogyó)

Kívül piros, belül szőrös, korona a fejébe, pálca a végibe. Mi az? (csipkebogyó)

Kívül vörös, belül szőrös, fejébe párta, hátuljába pálca. Mi az? (csipkebogyó)

Erdőbe, mezőbe vörös húst árulnak. Mi az? (csipkebogyó)

Szőrmebunda – zöld selyem, kint terem a réteken. Prémjét szellő fésülgeti, ráhever aki teheti. Földanyánkat öltözteti, tehén, kecske lelegeli. (fa)

Míg él, mindig áll, holta után szaladgál. Mi az? (kóró)

Lyuk, lyuk, véges-végig lyuk, csomó, csomó, véges-végig csomó. Mi az? (nádszál)

Nem vetik, nem kapálják, mégis mindig terem. Mi az? (gyom)

El sem vetik, meg sem kapálják, mégis annyi terem, hogy le sem bírják szedni. Mi az? (gyom)

Hogyha egyszer hozzáérsz, reád jön a viszketés. Hiába is vakarod, nem múlik el a bajod. (csalán)

Lángja nincs, mégis éget. Mi az? (csalán)

Árokparton bokrosodom, s mint a mérges, rossz gyerek, csípős vagyok és goromba, engem senki nem szeret. (csalán)

Zöld burokban születtem, mikor aztán nagy lettem, a zöld burok kifejlett és az úrfi kiesett. (gesztenye)

Belül szőrös, kívül fényes, a közepe, jaj, de édes. Mi az? (gesztenye)

Erdőn terem s kalapos. Mi az? (makk)

Teste van meg sapkája, de se keze, se lába. Mi az? (makk, gomba)

Ha az avar mocorog, tudhatod, hogy én vagyok. Eső után kibújok, hosszú nyakamon nagy-nagy kalapot hordok. Tudod már, hogy mi vagyok? (gomba)

Kicsi fején nagy kalap, kuporog a fa alatt. Mi az? (gomba)

Aprócska kis legényke, óriási kucsmát tett a fejére. Mi az? (gomba)

Kis ember áll az erdőben, nagy kalap van a fejében. Ha kalapját megetted, őt magát is megetted. Mi az? (gomba)

Harmatos erdő közepén, piros sapkás kis legény. Mi az? (gomba)

Az erdőben emberke, vállán van az esernyője. (gomba)

Kicsike tatár pogácsát kínál. Mi az? (gomba)

Levele nincs, virágja sincs, sok fajtája mégis nagy kincs. Feje felett nagy ernyője, hogy a napfény meg ne süsse. Találd ki, hogy mi a neve! (gomba)

Fehér ház, fél lábon áll. Mi az? (gomba)

Nem virágzik, mégis terem. Mi az? (gomba)

Piros kalapján fehér pettyek, néha-néha így énekelget: Itt az erdőben élek én, hosszú fűszálak rejtekén. Nézem a napos ágakat, és ha valaki rám akadt, meghajtom magam frissen, szépen: “Ne bántsd a kalapom, kérve kérlek!” Mert kalapom csak nekem jó, nem játék, s nem ennivaló. Azért van csak, hogy szép legyek, a díszítsek erdőt, réteket. Mondd meg, vajon mi lehetek? (légyölő galóca)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)