A Mesélőnek van egy lova.
Egy tűzló.
Amíg a ló vad volt, amikor felült a hátára, gyakran bélyegezték makacsnak, önfejűnek, akaratosnak.
Az évek során azonban nem elfojtotta ezt a tüzet.
Megtanulta használni az erejét, és most ez a ló viszi át a magas hágókon.
A sebes sodrású folyókon.
A tüskés bozótokkal benőtt ösvényeken.
A vad lángból csendes, megtartó tűz lett.
Ez a ló ad neki erőt.
Kreativitást.
Inspirációt.
A tűzló hátán a Mesélő ragyog.
Bízik önmagában.
Határai élnek.
És tisztán látja maga előtt az utat.
