Élt egyszer egy király, akinek három fia volt. Amikor érezte, hogy élete a végéhez közeledik, magához hívatta a fiait, és így szólt hozzájuk: – Jól tudjátok, hogy mindegyikőtöket egyformán szeretlek. De épp ilyen fontos számomra a birodalmam, amit uralkodásom alatt még gyarapítottam is. Olyan nehéz eldöntenem, hármatok közül kire bízhatom a királyságomat, hogy a segítségetek nélkül nem is vagyok rá képes. Mindhárman fontosak vagytok a birodalom számára – mindenki a maga módján. Ezért kitaláltam egy módszert, ami segít meghozni a döntést. Tárgyakat könnyebb megítélni, mint embereket. Ezért arra kérlek titeket, hozzon mindenki magával egy tárgyat, ami kifejezi, hogyan irányítaná az országot.
Erre a legidősebb hozott egy sastollat és ezt mondta: – Egy sasnak a tollát hoztam eléd, mert szeretnék mindent átlátni, mint egy sas. Ha pedig arra van szükség, olyan büszke és bátor akarok lenni, mint egy sas.
A második egy kalászt hozott magával az aratási koszorúból, ami egész évben a konyhaajtón függött. Ezt mondta: – Én azt szeretném, hogy mindenki mindig elengedő ennivalóhoz jusson, és minden erőmmel arra törekednék, hogy így legyen. Szükség esetén én magam állnék az eke elé.
A legfiatalabb fivér viszont egy háromlevelű lóherét hozott, amit a ház előtt talált. Még belepte a dér, mivel tél volt. A fiú ezt mondta: – Ezt a háromlevelű lóherét hoztam, mert tudom, hogy csak a fivéreimmel együtt tudnék kormányozni. Amint ez a növény is három egyforma nagyságú levélből áll, így kell egyesíteni hármunk erejét, ha ezt az óriási birodalmat jól akarjuk vezetni. Olyan uralkodója ugyanis, mint Te, kedves Édesapám, nem lesz még egyszer.
Erre mindannyian ijedten néztek, mert amit a legkisebb mondott, annyira új gondolat volt, hogy egyikük se gondolt rá korábban. Így egymás mellett feküdt a sastoll, a kalász, és a háromlevelű lóhere. A király hosszan és komolyan nézte őket, majd kezébe vette a háromlevelű lóherét, letépte a három levelét, és mindegyik fiának adott belőle egyet. Ezután visszadőlt, és halkan ezt mondta: – Új korszak kezdődik.
Visszacsatolás
- Hogyan értelmeznéd saját szavaiddal a történetet?
- Hogyan lehetne a történetet a saját közösségünk helyzetére ültetni?
- Konkrétan mit tanulhatunk a közösségünkre nézve a történetből?
Felhasználási javaslat
A történet felolvasásánál a megfelelő résznél vegyük elő az oda illő tárgyakat (a tollat, a kalászt, a háromlevelű lóherét), és tegyük jól látható helyre. Vagy szétoszthatunk a résztvevőknek moderációs kártyákat, melyekre megelőzően háromlevelű lóherét ragasztottunk. Erre aztán feljegyezheti a csoport a mindenkori megállapodásokat, vagy a közösség (és tagjai) elhatározását.
(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)
Mesemondó blog 