A növény- és állattenyésztésen, az erdő- és vízgazdálkodáson túl a birtokon lesz edukáció is.
Meg lehet nézni.
Ki lehet próbálni.
Át lehet érezni.
Az önfenntartás régen az élet természetes része volt még a panelrengetegben is.
Szedd magad földekre jártunk. Amit leszedtünk hazavittük, befőztük, megettük.
Amikor szomorú voltam, édesanyám lement a pincébe és felhozott egy üveg őszibarackbefőttet. Az volt a kedvencem.
Egy alkalommal egy kiscica is felkerült a 10. emeletre a befőttel együtt.
Az öngondoskodás feladásával feladtuk a szabadságunk, feladtuk a teremtő erőnk.
Már csak sejtjük mire vagyunk képesek.
Nem akarunk nagyot.
Akkora elég, amekkorán meg tudjuk termelni azt, amire nekünk szükségünk van.
De addig is, amíg megtaláljuk azt a bizonyos Valaholt, ahol letelepedhetünk, játékba öntöm a terveket, a feladatokat, a lehetőségeket és a kihívásokat.
Beszélgetünk róla.
Elképzeljük.
Eljátsszuk.
Készülünk az új életre Picurkával is.
Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt a szépen szóló képes vagy rá varázskút…
Végezd el a feladatokat a Valahol Birtokon.
Segíts az állatgondozásban, a javítási munkákban, a kenyérsütésben vagy épp a növénytermesztésben.
Gondolj a Föld ökológiai egyensúlyának fenntartására, a vízmegtartásra és a természet védelmére.
Tanuld meg, hogyan válhatsz önfenntartóvá és juss el a varázskúthoz, hogy megtudd, mire vagy képes.
A játéktábla és a szabály már kész, a kellékek, a feladat- és beszélgető kártyák még formálódnak.
Ahogy az életünk és a birtok is.
Lépésről lépésre, egyik játékmezőről a másikra lépve haladunk.
