A hagyományos szerepek átalakulásával olyan kapaszkodókat is elveszítettünk, amelyek egykor rendet, irányt és biztonságot adtak. Nem minden régi minta való a mai világba, de érdemes újragondolnunk, mit vihetünk tovább a gyökereinkből.
Egy közösségnek kiszámítható rendre, világos szerepekre és felelősségvállalásra van szüksége. A szabadság és az önmegvalósítás fontos értékek, de vajon elegendők önmagukban a biztonságos teret, stabilitást adó családi élethez?
A hagyományos paraszti kultúrában a munka és a családi élet rendje felelősségre, kitartásra, együttműködésre és egymás segítésére tanított.
Mi most úgy döntöttünk, hogy elővesszük a régi recepteket, és újraírjuk őket.
Elhagyjuk azokat a hozzávalókat, amelyek nem szolgálnak minket, és megtartjuk azt, ami a mi családunk stabilitását adja:
- a tudás átadását,
- a szülői tekintélyt és a kölcsönös tiszteletet,
- a világos, egymást kiegészítő feladatköröket,
- a felelősségvállalást és a közös munkát, mely során más-más köveket teszünk le, de ugyan azt az utat építjük – lépésről lépésre a birtok és egy új, közös élet felé.
Kiegészítve egymást.
Önazonosan.
Szeretetben.
