Kategóriák

Elég nagy vagy ahhoz, hogy segíts!

A baj nem válogat. Megoldási stratégiánkat arra felépíteni, hogy “velünk ez úgysem fordulhat elő”, mondjuk ki: felelőtlenség. Az életet, egészséget fenyegető helyzetben az, hogy miként reagálunk, létfontosságú a helyzet kimenetelét tekintve.

A félelem természetes módon kíséri végig az ember életét hol negatív, hol pozitív szerepet betöltve abban. Egy egészséges félsz, tartás, bizonyos helyzetek ésszerű végig gondolása sok bajtól megóvhat minket.

Ranschburg Jenő megkülönbözteti a megelőző, azaz a várt félelmet egy negatív eseményt követő pánikszerű ijedtségtől, és kísérletekkel igazolta, hogy amennyiben lehetősége van az egyénnek átélni a közelgő veszélyt, akkor gyorsabban sajátítja el és hatékonyabban hajtja végre a megelőző tevékenységeket.

Mintz, amerikai pszichológus az 1980-as években vizsgálta az egyén-tömeg reakcióját vészhelyzetekben. Kutatási eredményei egyértelműen kimutatták, hogy az előzetes tájékoztatás és gyakorlás javítja a végrehajtást az adott helyzetben.

Kővágó György a pánikviselkedésről írt tanulmányában a pánik elkerülésével kapcsolatban a következőket fogalmazta meg:

“minél előbb és mindent meg kell tenni azért, hogy az események szenvedő alanyai kellő ismertetést kapjanak az őket érintő kérdésekről a reális veszélyeket illetően, és azok elháríthatóságának módjai tekintetében is. Mindenféle pánik elkerülésének alapja a veszély megelőzéséhez, valamint elhárításához szükséges információ birtoklása.”

Négy gyermekes anyaként, önkéntes tűzoltóként és motoros elsősegélynyújtóként nem csak érzem, hanem tudom is, milyen fontos a felkészítés és a helyes viselkedés ismeretének átadása ahhoz, hogy elkerüljük a bajt, illetve ha már kialakult, akkor megfelelő módon tudjunk arra reagálni. Nálunk nem megy ritkaság számba, hogy tűzesetbe, autóbalesetbe botlunk, vagy olyan személyt találunk, aki rosszul van.

Mivel a nagyok közül a legkisebb is már 14 éves, ezért ezeknek a szemtanúja leginkább a legkisebb lányom, aki, amikor ezeket a sorokat írom, még csak 6 éves, mégsem esik pánikba, pedig ilyenkor őt leültetjük egy biztonságos helyre és leginkább azt látja, hogy anya és/vagy apa (aki szintén önkéntes tűzoltó) határozottan elindulnak abba az irányba, amelyből mások menekülnek. Annak, hogy kora ellenére ilyen fegyelmezett tud maradni, három oka van:

1. a szüleibe vetett bizalma,

2. az esetek többszöri előfordulásából adódó tapasztalata,

3. de legfőképp az, hogy mi ezekről a dolgokról nagyon sokat beszélgetünk.

Az “Elég nagy vagy ahhoz, hogy segíts!” program célja, hogy a gyerekek a vészhelyzeteket, valamint a megoldási módokat egy mesés beszélgetésen, valamint játékon keresztül megismerve képesek legyenek a bajt felismerni, a pánikviselkedés (sírás, elbújás) helyett a megfelelő cselekvést választani, valamint tudják, hogyan kell segítséget hívni, pl. ha a mellettük lévő szülővel, nagyszülővel történik valami.

A program első körben óvodásoknak szól. Az alapszocializáció az élet első 6 évében zajlik le. Az ebben az életkorban kapott ismereteket, valamint az ahhoz társuló szociális készségeket (odafigyelés, empátia, segítségadás, törődés, önuralom) a gyerekek egy életre magukkal viszik.

A program végén a gyerekek kapnak egy “Rescue Children Team” matricát, amivel egyrészt hivatalosan is egy önkéntes segítő közösség részévé fogadjuk, másrészt megerősítjük őket abban, hogy elég nagyok ahhoz, hogy segítsenek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s