Kategóriák
Kincskereső - versek 10-14 éveseknek

Mit írjak róla?

Mit írjak róla?
Azt, hogy szeretem?
De hisz ezt mindenki tudja,
neki mondani sem merem.

Pedig tudnia kellene, 
mert a szem sohasem hazudik.
Csak az a baj, hogy a szemek
szavait kevesen ismerik.

(Szabó Dóra)

(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Külföldi népmesék Kiscsoport

A kecskegida és a farkas

Kecskemama megéhezett, alig várta már, hogy egy kis friss füvet haraphasson a réten. Azt mondta a kisgidának:

  • Jól figyelj rám, gidácska. Én most elmegyek egy kicsit legelni; minél zsengébb füvet harapok, annál ízesebb tejet kapsz tőlem. De nagyon vigyázz, be ne engedj senkit, amíg oda járok! Bezárom az ajtót; ki ne nyisd belülről senkinek!

Bezárta az ajtót, aztán még beszólt az ablakon a gidának:

  • Még egyszer mondom. ki ne nyisd, hacsak a jelszónkat nem hallod. Remélem, tudod a jelszót.
  • Hess, csúnya farkas! – mekegte az ablak mögött a gida. – Hess, csúnya farkas!

Éppen arra kullogott a farkas; meglapult egy bokorban, végighallgatta a párbeszédet, és jól megjegyezte magában a jelszót. Kecskemama nem vett észre semmit, szép csöndesen ballagott a rét felé. A farkas alig várta, hogy eltűnjék a kanyarodóban. Előlépett a bokorból, odaosont az ajtóhoz, elváltoztatta a hangját, és azt mondta:

  • Jaj, kedves gidácskám, vissza kellett jönnöm, itthon felejtettem valamit, engedj be gyorsan!

A gidácska jól emlékezett az anyja tanácsára.

  • Beengedlek, hogyne engednélek – mondta -, csak előbb hadd hallja a jelszót!
  • No, ha csak az kell! – dörzsölte odakint a kezét a farkas, és máris összefutott a szájában a nyál, mintha gidahúst enne. Aztán kivágta a jelszót: – Hess, csúnya farkas! Hess, csúnya farkas!

A kisgidának azonban gyanús volt ez a nagy hessegés. Mi ez az éhes lihegés hozzá? És mi ez a furcsa rekedtség?

Azt mondta:

  • Most már mindjárt beengedlek, csak még előbb a lábadat szeretném látni.
  • A lábamat? – kérdezte meglepve odakint a farkas. – Miért akarod te a lábamat látni?
  • Azért, mert az én anyácskámnak szép fehér lába van; a tiéd meg – mondta a gida, kikandikálva a résen -, a tiéd meg, úgy látom, barna. Hess, csúnya farkas! Hess csúnya farkas!

A farkas látta, hogy felsült: nem sikerült rászednie az okos kisgidát. Mi egyebet tehetett; szégyenkezve elkullogott.

(német népmese)

(Átdolgozta: Rónai György)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Csapatépítés Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Szégyenkezve

Egy arabnak volt egy telivér lova: olyan szép állat, hogy mindenki meg akarta szerezni. Történt egyszer, hogy egy beduin földesúr két nemes tevét ajánlott a lóért, de az arabot így sem érdekelte az üzlet. Az úr teljes tevecsordájáért sem cserélte volna el a lovát. – Ha mindenemet, amim van, felajánlom a lováért cserébe, és így sem kell neki, akkor csellel fogom megszerezni – gondolta a beduin, és koldusnak öltözött. Szörnyű fájdalmakat tettetve lefeküdt az út szélére, amin az arab nap mint nap járt a lovával. Az arab megsajnálta a koldust, és leszállt a lováról. A szegény beteg fölé hajolt, és megkérte, hogy menjen el vele egy orvoshoz. – Túl gyenge vagyok a járáshoz – panaszkodott a koldus. – Már napok óta nem ettem semmit. Nem tudok felállni, elfogyott az erőm.

Az arab erős karjával a nyeregbe emelte a beteg koldust, aki alighogy ráült a lóra, elnyargalt vele. Az arab rájött, hogy a beduin rászedte, és a földesúr után kiáltott, hogy álljon meg, mert valamit mondania kell neki. – Elloptad a lovamat – kiáltott az arab. – Ezen már nem tudok változtatni. De ha még van egy szikrányi tisztesség a szívedben, teljesítsd egy kívánságomat, és ne meséld el senkinek, hogyan szedtél rá engem. – Miért tenném? – kérdezett vissza a földesúr gunyorosan. – Mert egyszer valóban előfordulhat, hogy egy szegény ember betegen fekszik az útszélen, és ha a viselkedésednek híre megy, senki nem fog rajta segíteni.

A földesúr elszégyellte magát, visszalovagolt, és szó nélkül visszaadta a lovat jogos tulajdonosának.

Visszacsatolás

  • Hogyan foglalnád össze saját szavaiddal a történet tanulságát?
  • Mennyire hasonlít a két ember viselkedése a mi közösségünkére?
  • Milyen érzéseket kelt beenned ez a történet?
  • Mit szimbolizálhat a ló a mi közösségünkben?
  • Mit vihetünk magunkkal ebből a történetből a közösségünk számára?

Felhasználási javaslat

A vizuális megjelenítés érdekében felhasználhatunk egy műanyag vagy fa játéklovat, a kör közepére tehetjük, vagy akár adhatunk is egy-egy kis lovat emlékeztetőül minden résztvevőnek.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

Kategóriák
Képesség- és készségfejlesztő játékok Több, mint játék

Kincskeresés

Helyszín: egy tisztás, játszótér vagy mező

Életkor: 4 éves kortól

Létszám: 6-20 fő

Időtartam: 30 perc

A játék célja: koncentráció, figyelem, emlékezet

Kellékek: 10-15 darab kisméretű tárgy, melyek elütnek az erdei környezettől (például teniszlabda, ceruza, palack stb.)


A játék felvezetése

Az erdei törpék egyik kedvenc játéka, hogy kincseket rejtenek el az erdei ösvény mellett, és az arra járó kirándulók megtalálják azokat.

A játék menete

20 és 100 méter hosszúság közötti területen helyezzünk el (részben rejtve) 5-25 tárgyat az út mindkét oldalán. Minden játékosnak megállás nélkül végig kell mennie az úton, de úgy, hogy közben a kincsekből minél többet felfedezzenek és megjegyezzenek.

A végén a játékosok papírra lejegyzik – a kisebbek felsorolják – a tárgyakat, amelyeket az út során megjegyeztek.

A játék lehetséges variációi

  • A játékvezető kimond egy tárgynevet, a gyerekek pedig megmondják, hogy az szerepel-e az elrejtettek között.
  • A játékosok csapatokat alakítanak: ekkor a csapattagok által megjegyzett tárgyak számát összesítik, és ezt vetik össze a többi csapatéval.
  • A csapatjáték során minden csapattag az útvonal különböző, jól behatárolható részein fellelt tárgyakért felelős.
  • Az útvonal bejárásának idejét is korlátozhatjuk.
  • Tárgyak helyett színes kártyákat is használhatunk: a gyerekeknek azt kell megszámolniuk, hogy színenként hány kártya van elrejtve.

Jó tanács játékvezetőknek

A játékosok egyesével induljanak, hogy ne tudják utolérni egymást a kincskeresés során.

(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

Kategóriák
Matek mindenhol Matekos témák

Mikor tudod leszerződtetni Messit?

A gyerekek nehezen értik meg, milyen sok az egymillió.

Korosztály: 5 éves kortól

Ebben segít: A becslésben, és a számok nagyságrendjének megértésében.


Ezt a játékot bármikor elővehetjük, de különösen érdekes és jó móka lehet akkor, amikor a gyermek épp zsebpénzt kap, vagy a szülinapjára kap pénzajándékot.

Ha gyermeked például 10 000 Ft zsebpénzt kap Flóra nénikéjétől, hangosan elmélkedhetsz így: “Vajon mennyi idő múlva lesz elég pénzed ahhoz, hogy leszerződtesd Messit?” (Lionel Messi helyett persze példálózhatsz bármilyen különösen költséges személlyel vagy olyan tárggyal, amely a gyerekedet foglalkoztatja: a koronaékszerekkel vagy egy Ferrarival.) Beszélgessetek arról, mennyibe is kerül Messi, aztán kezdjétek el találgatni, hogy mennyi időbe telne ténylegesen összegyűjteni rá a pénzt: “Ha minden szülinapodra kapnál 10 000 Ft-ot Flóra nénitől, szerinted 21 éves korodban elég pénzed lenne rá? És 80 évesen? Persze nem tudom, Messi még életben lesz-e akkor… Na jó, ha megkérnénk Flóra nénit, hogy minden héten adjon neked 10 000 Ft-ot?

Talán fölösleges is elmondanunk, de a gyerekek elképesztően alábecsülik, hogy hány tízezresre lenne szükség ahhoz, hogy valami igazán drága dolgot megvehessenek. Egy focista esetében például, aki forintra átszámolva, mondjuk, évi 20 milliárd forintot keres, összesen 200 000 évig kellene tízezreseket a malacperselybe dugdosni, hogy egyéves fizetését előteremtsük!

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Kincskereső - versek 10-14 éveseknek

Út, ágas út, hármas út

Az erdőn át út nyílik,
Célját nem ismerem,
Csak nekivágok, mert úgy illik,
Hogy velem is valami legyen.

Hát: most aztán mit csináljak?
Itt kétfele vinne az út.

Vajon erre leszek vidámabb?
Vajon arra leszek szomorúbb?

Kezdem már unni ezt az utat!
Hívogat háromfelé!

Amaz erre tilos?
Emez arra szabad?
Választom a legfurcsábbikat:

Node csakugyan hát: KI ELÉ?

(Tandori Dezső)

(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

Kategóriák
Csapatépítés Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Mindenki, vagy senki

Egyszer egy indián törzs új vadászterületet keresve már több napja úton volt. Órák óta mentek a sivatagban, és már jó ideje nem találtak vizet adó növényt sem. A nap erősen tűzött, amikor egy szikla árnyékában megpihentek, hogy védelmet keressenek a forróság elől. Gyötrelmesen szenvedtek, és a szomjhalál határán álltak. Ekkor egyikük hozott egy vízzel teli tálat, amit nagy fáradtsággal egy kövek alatt rejlő gödörből szerzett. Átnyújtotta a tálat a vezetőjének. Ő elvette tőle, és megszemlélte, de vonakodott a szájához emelni, mert az emberei szemébe, és megmerevedett arcára nézett. Megfordította a kis tálat, s a vizet ezekkel a szavakkal a földre öntötte: – Egy ember számára sok lett volna, mindannyiunk számára viszont túl kevés.

Visszacsatolás

  • Hogyan vélekedsz a vezető viselkedéséről?
  • Mit gondolsz annak az indiánnak a viselkedéséről, aki a vizet találta?
  • Hogyan ültethető át ez a történet a mi közösségünkre (vadászterület keresése, sivatag, szomjúság, egy indián vizet keres)?
  • Mit tanulhatunk ebből a történetből a közösségünkre vonatkozóan?

Felhasználási javaslat

A vizuális és szimbolikus megjelenítés érdekében a kör közepére állíthatunk egy vízzel teli tálkát a történet felolvasása előtt, vagy szó nélkül körbeadhatjuk a tálat a csoportban, míg mindenki egyszer meg nem mosta a kezét benne. Csak ezután olvassuk fel, és kezdjük meg a történet feldolgozását.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)