Kategóriák
Hogyan beszéljünk a matekról? Matek mindenhol

Gyűjtsünk pontokat

Ezzel akár egy egész napot a feladatoknak szentelhetünk.

Korcsoport: 9-10 évesek

Ebben segít: Bármilyen matekos (vagy más) tevékenységben, amit bátorítani akarsz.


Jelentsd be, hogy a mai napon az lesz a feladat, hogy minél több pontot kell összegyűjteni. Vagy hogy ebédidőig legalább tíz pontot kell szerezni. A győztes nyereményével kapcsolatban ködösíthetsz: mondhatod, hogy még nem tudod, mi lesz a nyeremény, illetve hogy legyen a díj meglepetés. A nap folyamán aztán, amikor olyan tevékenységhez érkeztek, amit bátorítani akarsz, kiálts fel így: “Figyelem, a következőért pedig két pont jár!”

Ez lehetőséget teremt arra, hogy bárhol, bármikor feltegyél olyan kérdést vagy feladatot, amit csak akarsz. A kérdések között természetesen lehet matekos is. Például iskolába menet így szólsz: “Egy pont azért, ha kitalálod, mennyi lesz a visszajáró, ha egy liter tejet veszek.”

Ha egynél több gyerekkel játszod a játékot, ügyelj arra, hogy igazságos legyél, de közben a gyerekek pontjai maradjanak mindig elég közel egymáshoz.

A pontgyűjtés maga jó játék lesz, és ha mosolyogva és érdekes feladatokkal játsszunk, a gyerekek bármit meg fognak tenni a szorzótábla gyakorlástól kezdve a “gusztustalan” leves bekanalazásáig.”

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Képesség- és készségfejlesztő játékok Több, mint játék

Memória

Helyszín: mező vagy tisztás

Életkor: 4 éves kortól

Létszám: 5-12 fő

Időtartam: 15 perc

A játék célja: emlékezet, koncentráció, figyelem

Kellékek: 10-12 tárgy, egy sál vagy textildarab


A játék felvezetése

Egy indián faluban a fiatal indiánok próbára teszik a figyelmüket és memóriájukat. Egy idősebb indián különböző tárgyakat helyez el a városban, és a fiataloknak csupán pár percük van, hogy memorizálják a tárgyakat és elhelyezkedésüket.

Az végzi el sikeresen a feladatot, aki mindegyik tárgyat meg tudja nevezni.

A játék menete

Helyezzünk el 10-12 tárgyat (érme, falevél, kő, kés, kéreg, gyöngy, madzag stb.) egy nagy lepedő alatt. A játékvezető leveszi a lepedőt, így a játékosok 1-2 percig memorizálhatják az alatta lévő tárgyakat. Aztán ismét letakarja őket, és a gyerekeknek le kell írni, rajzolni a lepedő alatt lévő tárgyak nevét.

Minden megjegyzett tárgyért kaphatnak egy pontot.

A játék lehetséges variációi

  • Egyéni és csapatmunka is lehet, a résztvevők korától függően.
  • Nehezebb a feladat, ha több tárgyat dugunk el, vagy egy tárgyból több is van az asztalon.
  • Nehezíthetjük azzal, hogy a letakarás után a játékvezető kérdéseket tesz fel, például: Milyen színű lufik voltak az asztalon?

(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Külföldi népmesék Kiscsoport

A három csibe

Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket.

Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó.

A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek se juthatott be.

Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon:

  • Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak mások kunyhót!

Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek, mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra nem értek. Nekiálltak tüstént a kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az ablakon:

  • Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak!

A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes egyedül, nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére.

Egyszer csak csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte. Olyan szép, oly kedves volt, hogy aki csak rátekintett, tüstént elfelejtette minden búját-baját.

A kis fehér csibe elmosolyodott, és valami köszöntésfélét pityegett a maga csibenyelvén. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis jószágot, és így szólt hozzá:

  • Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el bátran, és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős lesz, mint egy vár.

S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A fehér csibe csak ámult-bámult egy darabig, aztán tovább tipegett az úton. Nem kellett messze mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről, megbámulta belülről, aztán beköltözött, és vacsorát főzött magának.

Alig telt el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, míg a vörös csibe házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki az ajtót.

Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház egyik falához, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két ostoba jószág.

Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk száját nyalogatva, nagyokat cuppogtatva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete – hess! – beröppent.

  • Nyissátok ki, de tüstént! – morogta vészjóslóan a róka.
  • Hát csak gyere, ha tudsz! – ingerkedett a fehér csibe.

A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A kiscsibe meg annál bátrabban kiabált:

  • No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e velünk!

A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, és összezúzta rajta a fejét.

A három pelyhes, a fekete, a vörös, meg a fehér csibe azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak.

Legyetek ti is a vendégeik!

Francia népmese

(Átdolgozta: Tímár Éva)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

Kategóriák
Játékötletek

Szögbeverő

Egy játék, mely összeméri az erőt, fejleszti a szem-kéz koordinációt, a kudarctűrő képességet és még az ügyességet is.

Ezt a játékot elsősorban nagyobb, már a kalapáccsal bánni tudó gyerekeknek ajánlom. A balesetek elkerülésére mindenképp figyeljünk oda, tartsuk be a szükséges óvintézkedéseket!

Kellékek:

Fatuskóba beleállított szögek és kalapácsok.

Játék menete:

A fatuskókba egyforma számú szög legyen úgy beleverve, hogy ne essen ki és ne kelljen kézzel megfogni ahhoz, hogy tovább bele lehessen ütni a szöget a fába. Mindenki álljon a saját fatuskója mögé kalapáccsal a kezében és rajtra kezdődhet a játék.

Az a győztes, aki a leggyorsabban beveri a szögeket úgy, hogy azok nem hajolnak el.

A játék variációja:

Az a győztes, aki a legkevesebb ütésszámmal veri be a szöget a fába.

Kategóriák
Csapatépítés Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Az árva kisfiú narancsa

Már kisgyermekként elveszítettem a szüleimet, és kilenc évesen egy Londonhoz közeli árvaházba kerültem. Ez a hely rosszabb volt, mint egy börtön. Naponta tizennégy órát kellett dolgoznunk – a kertben, a konyhában, az istállóban és a földeken. Minden nap egyforma volt, és egész évben csak egyetlen szünnap volt: karácsony napja. Ekkor minden fiú kapott egy szem narancsot Jézus születésének ünnepére. Ez volt minden. Semmi édesség, semmi játék. De még a narancsot is csak azok kapták meg, akik az év során semmi rosszat nem követtek el, és mindig engedelmesek voltak. A karácsonyra kapott narancs az egész évi vágyakozást testesítette meg. Így érkezett el egyszer a karácsony, ami az én kis szívemnek ezúttal a világ végét jelentette. Mialatt a többi fiú az árvaház vezetője elé lépett, és mindegyikük átvette a narancsát, nekem egy szobában kellett állnom, és onnan végignéznem. Ez volt a büntetésem, mert egy nyári napon el akartam szökni az árvaházból. Amikor véget ért az ajándékozás, a gyerekek játszhattak az udvaron. Nekem a hálóterembe kellett mennem, és egész nap ott feküdnöm. Mélységes szomorúság vett rajtam erőt, és szégyelltem magam. Sírtam, és nem akartam tovább élni. Egy idő után lépteket hallottam a szobában. Egy kéz felemelte rólam a takarót, ami alá bebújtam. Ekkor felnéztem. Egy kisfiú, William állt az ágyam előtt, kezében egy naranccsal és felém nyújtotta. Nem tudtam, hogy történhet ez velem. Honnan szerezhetett a többin felül még egy narancsot? Hol Williamre, hol pedig a narancsra néztem, és tompán éreztem belül, hogy ennek az egésznek a naranccsal valami különös jelentése van. Egyszerre csak tudatosult bennem, hogy a narancs már meg is volt hámozva, és amikor közelebbről megnéztem, minden világossá vált. Könnyek szöktek a szemembe, és mikor kinyújtottam a kezem, hogy elvegyem a narancsot, tudtam, hogy ügyesen össze kell szorítanom az ujjaimmal, nehogy szétessen a gyümölcs. Mert mi is történt? Tíz fiú összefogott az udvaron és eldöntötték, hogy nekem is kijár a karácsonyi narancsom. Ezért mindegyikük meghámozta a saját narancsát, és leszedett belőle egy cikket. Ezután a tíz különálló cikkből egy új, szép kerek narancsot állítottak össze.

Ez a narancs volt életem legszebb karácsonyi ajándéka. Megtanította nekem, hogy az igazi barátság mekkora vigaszt jelent.

Visszacsatolás

  • Milyen érzéseket vált ki belőled ez a történet?
  • Miben tudnánk egymást kölcsönösen még jobban támogatni a csapatban?
  • Milyen értékmérők számítanak a közösségünkben?
  • Ki és mikor van különösen ráutalva mások segítségére?

Felhasználási javaslat

Minden résztvevőnek adhatunk egy-egy almát a történet felolvasása előtt, ami által személyesebb lesz a történet emléke, vagy bevihetünk egy fehér moderációs kártyára nyomtatott-ragasztott narancsmotívumot, s a történethez kapcsolódóan kioszthatjuk a további feldolgozáshoz. Ezután dolgozzuk ki az egész csapattal együtt, vagy kis csoportokban, mit is tehetne a csoport annak érdekében, hogy egymást kölcsönösen jobban támogassák. A csapat nagyságától függően mindenki írjon fel a kártyájára egy, kettő vagy három erre vonatkozó ötletet. Ezeket aztán gyűjtsük össze és beszéljük meg.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

Kategóriák
Képesség- és készségfejlesztő játékok Több, mint játék

Merre van az út?

Helyszín: tisztás

Életkor: 4 éves kortól

Létszám: párosan

Időtartam: 15-20 perc

A játék célja: bizalom, együttműködés

Kellékek: kendő vagy sál


A játék felvezetése

Ugye mindenki ismeri Jancsi és Juliska történetét? Emlékeztek arra a részre, amikor eltévedtek az erdőben, és Jancsi felmászott egy magas fa tetejére, hogy utat keressen? Amikor lejött, kézen fogta Juliskát, és kivezette az erdőből a fény felé. Mivel nagyon sötét volt, Juliska semmit sem látott. Jancsi segített neki, mutatta, hol vannak az ágak és farönkök, hogy el ne essen. Nemsokára egy kis házikóhoz értek… a mese többi részét már mindannyian ismeritek.

A játék menete

Állítsuk párba a gyerekeket, a pár egyik tagjának kössük be a szemét, a másik lesz a vezető. A játékvezető kijelöl egy területet, amit a pároknak be kell járnia. A csoport képességének megfelelően fokozatosan lehet nehezíteni a terepet.

A vezető feladata, hogy végigkísérje a párját a kijelölt pályán. A kezét fogva megpróbálja elmagyarázni a párjának, hogy pontosan mit kell csinálnia, hogy biztonságban átjussanak a területen.

A pálya végén szerepet cserélnek.

A játék lehetséges variációi

  • Egyik játékos sem beszélhet, de hozzáérhetnek egymáshoz.
  • A párok csak a mutatóujjukkal foghatják meg egymás kezét.
  • A vezető beszélhet, de nem érintheti meg a párját.
  • 6-8 fős csoportokba osztjuk a gyerekeket, akik fogják egymás kezét. Egyedül az első embernek nincs bekötve a szeme; neki kell a csoportot végigvezetni az akadálypályán. Ebben a variációban megtilthatjuk a kommunikációt.

(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

Kategóriák
Hogyan beszéljünk a matekról? Matek mindenhol

Franci, a huncut bábu

Franci egy olyan rosszcsont kézbáb, aki imád belerondítani a szép mintákba.

Korcsoport: 5-6 évesek

Ebben segít: A számolás gyakorlásában, és a szabályszerűségek észrevételében.


Arnoldhoz hasonlóan Franci is kézbáb. De ő sokkal gonoszabb: semmit sem élvez annyira, mint ha összekavarhatja a szép mintákat, elronthatja a számításokat és belezavarhat a számolásba.

“Tudom, hogy kell tízig elszámolni: egy, négy, három, hat, nyolc…”

“Tudom, hogy kell hármasával lépkedni: három, hat, tíz, tizenhárom…”

Franci ráadásul imád titkolózni, és szándékosan elrejteni a számokat.

“Tudom, mennyi hét meg nyolc, de a választ elrejtettem valahová, ahol senki sem fogja megtalálni!” – henceg, majd legjobb, ha ezt sátáni kacajjal kíséri: “Bruhahahaaa!”

A gyermekek semmit sem élveznek jobban, mit legyőzni egy Francihoz hasonló gonosztevőt, és azonnal rávágják, hogy a válasz, amit elrejtett, tizenöt.

“A csudába, ezt meg honnan tudtad?” – háborodik fel ilyenkor Franci.

(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Külföldi népmesék Kiscsoport

A répa

Az apóka ültetett egy répát, és így bíztatgatta:

  • Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szépre kövérre, óriási nagyra!

Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.

Ment az apóka, hogy kihúzza. Húzta, húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az apóka az anyókát.

Anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát - 

húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az anyóka az unokáját.

Unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát - 

húzták-húzták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -

húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta Bogárka a tarka macskát.

Macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát - 

húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta a macska az egérkét.

Egérke húzta a macskát,
macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát - 

húzták-húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből.

(orosz népmese)

(Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Játékötletek

Maradj nyeregben!

Nincs lovagi torna ló nélkül. A bajvívás izgalmait kicsiben is átélhetik a gyerekek, ha elkészítjük hozzá a szereplőket. Nyáron a nagy melegben jól esik a finom hideg gyümölcslé. A dobozokat ne dobjuk ki, hasznosítsuk újra!

A papírkerekeken guruló lovakat egy pálcával kell egymással szembe tolni, miközben a vitézeknek úgy kell megülni a lovakon, hogy hátra tudjanak billenni, de ne essenek le, amikor a másik dárdája mellbe találja őket.

A győztes az, aki a nyeregben marad!

Alapanyagok:

  • üres üdítős dobozok kétféle méretben
  • színes papírok, krepp-papírok
  • vastag karton – fehér, fekete, arany, ezüst
  • kis darab hullámkarton – arany, ezüst
  • kb. 40 cm arany- és ezüstszínű farkasfog
  • 2-2 db papírgolyó
  • 2 db hurkapálca
  • 2×50 cm hosszú tiplirúd (6 mm átmérőjű)

Egyéb kellékek:

  • lakkfilcek többféle színben
  • olló
  • ragasztó
  • sniccer

Így készítsd el:

Vágjunk le a kisebb doboz aljából 3 cm-t, csomagoljuk be színes papírba a nagyobb dobozzal együtt. Szabjunk a nagyobb doboz köré krepp papírból palástot.

Vágjuk ki az alkatrészeket színes papírokból és kartonokból: lófej, sörény, sisak, 2 cm-es korong a dárdához, 7 cm-es korongok a kerekekhez, pajzs, nyereg – 18×7 cm. A kereket több rétegből ragasszuk össze, mert így stabilabb lesz. A lovagi páncélt a metálszínű hullámkartonból szabjuk. Ragasszuk egymásra az összetartozó darabokat.

Dárda: fessük le fehérre és lakkfilccel díszítsük. Egyik végére ragasszunk egy kisebb papírgolyót, másik végére húzzunk egy színes papírkorongot és egy nagyobb papírgolyót.

Lófej: ragasszuk a ló egyik oldalára a sörényt, majd vagdossuk be 3-4 mm-enként. Ragasszunk mindkét oldalára “fufrut”, majd rajzoljuk meg a szemeket és az orrlyukakat. Farkasfogból ragasszunk kantárt.

Pajzs: ragasszuk fel a pajzs darabjait színes papírokból.

Lovag páncélja: vágjuk ki a sisakrostélyt ollóval, készítsünk hajtást a fej alsó részén, majd a rostélyt ragasszuk kétoldalt a lovag fejére. Ragasszuk a hullámkartont a kis dobozra, a sisakot a tetejére, végül pedig a lovagra a pajzsot.

Állítsuk össze a lovagokat a rajz alapján. Ragasszuk egymáshoz a dobozokat, rögzítsük a díszítőelemeket, és a tiplirudat szúrjuk át a dobozon.

Kezdődhet is a viadal!