Kategóriák
A Nyugat nemzedéke és kortársaik Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Középső csoport

Kicsi vagyok én…

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból,
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
arany szobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
vezér leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

(Szabó Lőrinc)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

Kategóriák
Találós kérdések

Számtalányok (1.)

Ha száz madár van a fán, és egyet lelőnek, hány marad?
(egy sem, mert mind elrepül)

Tizenkét vadász elment vadat lőni.
Találtak tizenkét vadrécét.
Ki-ki a magáét meglőtte,
tizenegy vadréce mégis elrepült.
Hogyan lehetséges ez?
(az egyik vadász neve Kiki volt)

Megy a bíró a leányával,
a tanító a feleségével.
Kapnak három almát.
Hogyan tudják úgy elosztani,
hogy mindenkinek egész alma jusson?
(úgy, hogy a tanító felesége a bíró lánya)

Balog Péter úrnak volt hat szép lánya,
bizony büszke is volt őkegyelme rája.
Mindegyik lánynak volt egy fitestvére,
szerették is egymást apjuk örömére.
Mondják meg hát, kik számolni jól tudnak,
hány gyermeke is volt Balog Péter úrnak?
(hét, mert csak egy fiútestvére volt a hat lánynak)

Nagyapó elővette egyszer a sétabotját. Megkérdezte:
- Ha kettétöröm, hány vége lesz?
- Négy - felelték a gyerekek.
- Hm, hm! - hümmögött nagyapó. - Szerintem öt.
- Az nem lehet! Két darab botnak négy vége van!
- Az igaz. De ha eltöröm, a botnak is vége lesz.

Jancsi megy a vásárba,
szembe vele három varga,
három varga, három zsákja,
három zsákba három macska,
hányan mentek a vásárba?
(egyedül Jancsi, mert a többi onnan jött)

Három öreg, hat malac,
kilenc disznó, mennyi az?
(lehet 9 vagy 18)

Három piros meggy csüng a fán,
alatta jár három kislány.
Ki-ki leszakasztott egyet,
egy gömbölyű, piros meggyet.
Íme, kész a nehéz talány:
hány piros meggy maradt a fán?
(kettő, mert Kiki - az egy becenév - csak egyet szakított le)

Egy szobának a négy sarkában ül egy-egy macska.
Mindegyikkel szemben van egy macska.
Minden macska farkán ül egy macska.
Hány macska van a szobában?
(négy, mert mind a négy egymással szemben ül, és mindegyik a saját farkán)

Három görög, három török, három szász,
hat pap, hányan vannak összesen?
(tizenöten)

Volt egy fűzfa,
rajta három alma,
kettő lehullott,
hány maradt még rajta?
(egy sem, mert a fűzfán nincsen alma)

Két apa és két fiú együtt mentek vadászni.
Hazafelé menet büszkén eldicsekedték,
hogy sikerült a vadászat,
mert három nyulat lőttek összesen,
így mindenkinek jutott egy-egy nyúl.
Hogy lehetséges ez?
(tulajdonképpen nem négyen, hanem hárman mentek vadászni: nagypapa, ennek a fia és ennek a fia, így volt két apa és két fiú)

Két anya, két gyermek, mennyi az?
(három: nagymama, anya, lánya)

Két hét, hány két?
(77)

Öt koldus öt-öt botja,
öt-öt boton öt-öt kaska,
öt-öt kaskában öt-öt macska,
öt-öt macskának öt-öt fia,
hány fiókmacska?
(sok)

Egy fiú azt mondja: ugyanannyi
fiútestvérem van, mint leány.
A nővére viszont így szól:
háromszor annyi fiútestvérem van,
mint leány. Hányan vannak?
(három fiú és két lány)

Ipadnak, napadnak, három papnak,
hat kappannak hány körme volt?
(148)

A Körúton ketten sétálnak, egy kicsi és egy nagy.
A kicsi fia a nagynak, de a nagy nem apja a kicsinek.
Vajon akkor kije?
(az anyja)

Mondd meg, öt cseh (öccse)
öt török, öt görög hány ember?
(15: öt cseh, öt török, öt görög)

Elment a pap Piripócsra,
találkozott három tóttal,
három tótnak három zsákja,
három zsákban három macska,
hányan mentek Piripócsra?
(csak a pap)

Elöl megyen hat bak,
utána megy hat pap,
hatot üti, bakot üti,
pap a bakot bottal üti,
hányat ütött hát?
(kétszáztizenhatot)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 Találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Gőgös Gúnár Gedeon

1. Gedeon és a Baromfiudvar

  • Csak én vagyok bátor széles e határban! Csak én vagyok az úr! – kiáltozott Gedeon, a gúnár kora reggel a baromfiudvarban.
  • U-u-úgy ám! – helyeselt a pulyka. – Gedeon még a gazdasszonynál is bátrabb!
  • Csak kárát ne lássa! – szólt közbe az öreg kotlós.
  • Ügyefogyott, gyáva népség! – feleselt Gedeon. – Van köztetek olyan, aki szembeszáll velem?

Csakugyan nem akadt ilyen jószág. Gedeon mindenkinél erősebb, nagyobb volt, így hát féltek tőle.

Úgy két hónap múltán az udvarba új lakó érkezett. Olyan volt, mint egy apró, fehér pamutgombolyag.

  • Vau-vau! Vak, vak vagy? – gurult a fehér gombolyag Gedeon elé.

Gedeon mérgesen sziszegni kezdett, s a fehér gombolyag jobbnak látta az udvar másik végében letelepedni.

  • Vak, vak vagy! – csaholta onnan is szelíden a fehér gombolyag, aki nem volt más, mint Zsiga, a kölyök-komondor.

2. Gedeon hadakozása az új lakóval

Zsigát a gazda és a gazdasszony nagy becsben tartotta: külön tálban kapott enni, és külön ólban lakott.

  • Gigá! Minek ennek a féregnek külön tál, külön ól? – toporzékolt Gedeon. – Gigá! Girhes jószág, hitvány jószág, semmi haszna sincsen.

Zsiga valóban naphosszat csak ült, ült ólja előtt. Csigát nem szedett, füvet nem evett, nem kapirgált, nem terelte a kislibákat a patakpartra fürödni, még csak a kiscsirkék veszekedését se csitította el.

  • Csak én vagyok bátor egyedül széles e határban! Csak én vagyok az úr! – dicsekedett Gedeon továbbra is.
  • Ó, hát miféle kutya vagy te? – korholta Zsigát a mindentudó kacsa. – Gedeon kínozza az udvar lakóit, és te tűröd?
  • Vak, vak vagy! – válaszolta Zsiga, és bevonult óljába.
  • Vak vagy te! – mérgelődött a mindentudó kacsa. – Vak, vak: ennyi az összes tudományod?

Gedeon pedig üldözni kezdte Zsigát. Csípte, marta, ha a közelébe ért, sziszegett rá már messziről, s ivóvizét minduntalan felrúgta. Gúnyverset is írt róla:

Zsiga úr, kutya úr,
mint a malac földet túr.
Gigágá! Mikor meg már világgá?

Zsiga úr egeret
se fog, szűköl: nem merek!
Gigágá! Mikor megy már világgá?

Zsiga úr kukacot 
látott, s sírva elfutott.
Gigágá! Mikor megy már világgá?
  • Ökör se tűrne ennyi sértést! – károgta az öreg kotlós.
  • Vak, vak vagy! – felelte Zsiga.
  • Ó, ez a kutya még nálunk is gyávább! – mondták a többiek.
  • Csak én vagyok bátor széles e határban! Csak én vagyok az úr! – dicsekedett Gedeon továbbra is.

3. Gedeon bajba jut, és elárulja társait

Gyönyörű nyári este lett. Ciripelt a sok tücsök, susogtak a fák, bokrok. Csirke, kacsa, pulyka aludni készült, amikor Zsiga szűkölni kezdett:

  • U-u-ú! U-u-ú! Ügyeljetek, kis csirkéim, kis kacsáim, figyeljetek! Veszedelem közeleg!
  • Összetöröm csontjaidat! – sziszegte Gedeon, aki nagy gőgjében még az óvatosságról is elfelejtkezett. – Ugyan miféle veszedelem közeleg, te pamutgombolyag?
  • Vak, vak vagy! – felelte Zsiga. – U-u-ú! U-u-ú! Ügyeljetek kis csirkéim, kis kacsáim, figyeljetek! Ott a róka a bokorban!
  • Ólba! Ólba! – kiáltotta a pulyka, és szempillantás alatt üres lett a baromfiudvar.

Gedeon azonban nem hitt a kutyának.

  • Ügyefogyott gyáva népség! – gúnyolta a többieket. – Zsiga úr megijedt a saját árnyékától! Úgy ám!

Gedeon kiáltozását a róka gyors léptei szakították félbe.

  • Gyönyörű gunaram! Gyönyörű vacsorám! – lopakodott Gedeon felé.
  • Ó, jaj nekem, ne bánts, róka! – esedezett a rémült gúnár. – Csont és bőr vagyok. Ott az ólban hízott kacsákat találsz!

Ügyet se vetett a róka a hitvány beszédre. Gedeon szárnyát megkapta, és már vitte is.

4. Zsiga kutya hősiessége

Úgy ám! Csak vitte volna! Zsiga azonban belemarkolt hosszú gubancos farkába.

  • Zsivány róka! Gunarunkat elengedd!
  • Örülj, hogy megszabadulsz ilyen hitvány madártól! – ravaszkodott a róka.
  • Zsivány róka! Gazdasszonyom jószágát én nem adom! U-u-ú! U-u-ú! Gyere, gazdám, gyorsan-gyorsan! Zsivány jár az udvarbon!

Zsivány róka a gazda szóra ijedten engedte el a gunarat. Úgy elfutott, hogy lába se érte a földet.

Gedeon reszketve köszönte meg a kis kutya hősies tettét.

  • Vak, vak vagy! – mondta Zsiga. – Csak azt tettem, ami a dolgom. Ügyet se vetettem volna rád, gőgös, gonosz állat, ha gazdámat és gazdasszonyomat nem szeretném.

Gőgös Gúnár Gedeon pünkösdi királysága véget ért. Csirke, kacsa kinevette, árulását nem feledte. Zsigát pedig szerették, becsülték attól kezdve mindannyian.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Vadmalacok

Öt csíkos hátú vadmalac hancúrozott az erdőben. Ügyesen kergetőztek, bújócskáztak a bokrok között. Csak hát minden jó játéknak vége szakad egyszer. Ők is elunták a szaladgálást, és új játék után néztek.

  • Ugorjunk árkot? Űzzünk lepkét? – tanakodtak.
  • Csináljunk kis kuckót – javasolta az egyik.
  • Úgy van! Úgy van! Csináljunk kis kuckót! – örültek a többiek a nagyszerű ötletnek.

Csakhamar neki is láttak. Orrukkal jókora mélyedést túrtak az árok oldalába. Oly ügyesen, hogy felülről nem is lehetett látni. Utána telehordták puha mohával, száraz fűvel, falevéllel.

Úgy két óra múltán készen állt a bélelt, illatos kuckó. Vidám röfögéssel belebújtak, és kis idő múlva már hangjukat sem lehetett hallani.

Úgy elfáradtak a nagy munkában, hogy elaludtak.

Csalafinta Csiga Oszkár ott ült az árokparton. Onnan figyelte a vadmalacok jóízű szuszogását.

Vaddisznó mama elindult megkeresni kisfiait. Csörtetett a bokrokon át, ki a tisztásra. Ó, de a vadmalacok nem voltak ott! Odaért az árokhoz, bele is nézett, de a kis kuckót nem vette észre.

  • Csemetéim, kisfiaim, hova bújtatok? – kiáltozott vaddisznó mama, de a vadmalacok semmit sem feleltek neki. Valamennyien békésen aludtak.

Csalafinta Csiga Oszkár pedig ült, ült az árok parton, és hallgatott.

Zorgó, a borz éppen arra járt.

  • Ugyan, kedves szomszédasszony, nem látta véletlenül a kisfiaimat? – kérdezte tőle vaddisznó mama.

Zorgó sem tudta, hogy a vadmalacok hova tűnhettek.

  • Csak nem az a zsivány farkas csalta el őket? – fontoskodott a szajkó, az erdő minden-lében-kanál madara.
  • Zsivány farkas? – ijedt meg vaddisznó mama. – Csemetéimet elvitte volna?
  • Ugyan már! Csak nem hisz el ilyen ostobaságot szomszédasszony?! Van is erre farkas! – vigasztalta a borz.

Csalafinta Csiga Oszkár ült, ült az árokparton és hallgatott.

Csakhamar híre kelt az erdőben a vadmalacok eltűnésének. Zúgtak, zsivajogtak az állatok:

  • Vajon hova lettek a vadmalacok? Vajon merre keressük őket?

Zörgött a bokor alja, hajlott a fű, koppant a fa a nagy keresésében, de a vadmalacokat nem találták.

Csalafinta Csiga Oszkár pedig ült, ült az árokparton, és hallgatott.

Cinke Cili bekukkantott minden odúba. Ott sem voltak a vadmalacok. Cammogi uram, a medve bejárta az összes barlangot. Ő sem találta meg a vadmalacokat. Zirregve indultak a méhek és a darazsak is a vadmalacok után. Ők sem jártak szerencsével.

  • Ó, jaj nekem! – sírt a vaddisznó mama. – Csemetéimet talán már sohasem látom többé.

Csalafinta Csiga Oszkár végre megunta a hallgatást:

  • Ott alszanak a csemetéid az árokban.

Volt öröm, volt kacagás, mikor álmosan, morcosan előkerült az öt, elveszettnek hitt kis lurkó.

  • Oszkár, Oszkár! – dohogott a borz. – Csak most jutott eszedbe szólni?
  • Csigavér, Zorgó! – felelte csalafinta csiga. – Várt öröm kétszeres öröm. Úgy ám!

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
kommunikáció Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Hallgatni egymásra

Volt egyszer egy ember, akinek nem működött jól a házassága. Amikor tanácsot kért, így szólt a mester: – Meg kell tanulnod meghallgatni a feleségedet. – A férfi megfogadta a tanácsot, majd visszajött egy hónap múlva, és arról számolt be, hogy megtanulta meghallani a feleségének minden szavát, amit mond. Ekkor nevetve azt mondta a mester: – Akkor most menj haza, és halld meg minden szavát, amit nem mond ki!

Visszacsatolás

  • Te mit gondolsz a mester két tanításáról?
  • Hogyan értékeled önmagad a másokra való odafigyelés terén?
  • Te mennyire hallod meg a ki nem mondott dolgokat, illetve mennyire tudsz a sorok között olvasni?
  • Konkrétan mit tanulhatunk ebből a kis történetből?

Felhasználási javaslat

Módszertanilag a következőképpen járhatunk el: felolvassuk a történetet a mester első tanácsáig, majd feljegyezzük és megbeszéljük a résztvevőkre tett hatását. Ezután végigolvassuk a történetet, és újfent megvizsgáljuk a hatásokat.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)

Kategóriák
A Nyugat nemzedéke és kortársaik Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Kiscsoport

Ha nagy, ha kicsi

Ha nagy, ha kicsi,
zörög a kocsi.
Ma árkon-bokron át futunk,
a világ végére visz utunk.
Ha nagy, ha kicsi - 
zörög a kocsi.

Tegnap, hogy az erdőt jártam,
a bokorban nyuszit láttam.
Láttam: jön-megy, fülel, bujkál,
körülsetteng, rámkukucskál
- s közel hajlik, így ni, így -
súgni akart valamit?

(Szabó Lőrinc)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

Kategóriák
Találós kérdések

Munkaeszközök a kertben és egyéb munkálatokban

Fatestemet, ha megfogod,
vasfejemet nyomd a földbe.
Forgasd meg jól szaporán,
s ismételd meg minden év tavaszán.
(ásó)

Fogd a nyelét, nyomd a hegyét,
ne irgalmazz neki semmit.
(ásó)

Ha munkába állok,
minden gyomot kivágok.
(kapa)

Vasból van a bika,
fából van a szarva.
Mi az?
(eke)

Ha kifele megy,
befele áll a szarva,
ha hazafelé megy,
kifelé áll a szarva.
(eke)

Sólyommadár, föld alatt száll.
(eke)

Nékem olyan kisfiam van,
aki a föld alá jár fésülködni.
(eke)

Van egy lányom,
föld alá jár fésülni.
(borona)

Amije van, eldobálja,
no, de azért, meg nem bánja.
Amit elszór, nem siratja,
nemsokára visszakapja.
(vetőgép)

Hegyen-völgyön táncot jár,
hazaviszik, szegen áll.
(kasza)

Hegyes orrú, görbe lábú,
búzát, füvet szereti.
(kasza)

Füvet eszik, fára száll,
harkályorrú nem madár.
(kasza)

Fa a nyele, vas a foga,
földön csúszkál ide-oda.
(gereblye)

Húzom magamhoz,
lököm el magamtól.
(gereblye)

Erdőn vágják, falun nyerít. Mi az?
(tiló)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Úti kaland

Úton ment a piszkafa. Utána a sodrófa. Utána a vaslapát. Utána a nagykabát.

  • Olyan bús az életünk, hogy világ végére megyünk – mondták. – Ott házat rakunk, s abban négyen ellakunk.

Csakhamar egy árokhoz értek. Ott megtorpantak.

  • Ó, de széles szakadék! Olyan nagy, át se lépjük.
  • Ugorjunk! – szólt a lapát.
  • Ugorjunk! – szólt a kabát.
  • Úgy ám! Ugorjuk hát át! – helyeselt a piszkafa, helyeselt a sodrófa.

Ugrottak, és az árokba lepottyantak mind a négyen. Ott sírtak, ott kiáltoztak lenn a mélyben.

Odament a lompos farkas. Odament a morcos medve. Odament az okos róka.

Ó, de segíteni rajtuk nem tudott a lompos farkas. Úgy ám!

Ó, de segíteni rajtuk nem tudott a morcos medve. Úgy ám!

Okos róka segített. Okos róka hosszú farkát lenyújtotta az árokba. Úgy ám!

Csakhamar felmászott rajta mind a négy pórul járt vándor.

Örültek a szerencsének. Úgy ám!

Örömükben még azt is elfelejtették, hogy miért is indultak útnak. Okos róka segítségét megköszönték. Utána hazafutottak.

Úgy szaladt a piszkafa, úgy szaladt a sodrófa, úgy szaladt a vaslapát, úgy szaladt a nagykabát, hogy a lába se érte a földet.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
diafilmek

Mazsola, a fodrász