Kategóriák
diafilmek

A világszép kecskebéka

Kategóriák
A Nyugat nemzedéke és kortársaik Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Nagycsoport

Hold

Szerte feketén
lapul a gyom,
a fűz a kút fölött
búsul nagyon.
Gyászol a felhő
fehér ruhájában:
a Hold, a szemtelen
hízik javában.

Gyom alól szól a 
tücsökzene.
Este szép igazán
a jegenye,
nyújtózik égnek,
de csak hiában -
a Hold, a szemtelen,
nevet magában.

(Babits Mihály)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Az oroszlán ebédje

Egyszer egy oroszlán, egy tigris, egy párduc és egy sakál közösen vadászni indult. Sokáig vadásztak, majd végül elejtettek közösen egy gazellát, egy jókora vaddisznót, és egy nyulat. Amikor véget ért a vadászat, így szólt az oroszlán a tigrishez: – Tigris, oszd el te a zsákmányt! – A tigris gondolkodott egy ideig, majd így szólt: – Kapja az oroszlán a gazellát, én megtartom a vaddisznót, a sakál és a párduc pedig megosztozik a nyúlon. – Amikor meghallotta ezt az oroszlán, mérgesen felmordult, és nekiesett a tigrisnek. Egy ütéssel eltörte a lábát, majd ezt mondta: – Nem jól osztottad el a zsákmányt, tigris! Sakál, próbálkozz meg te az elosztással! – A sakál fogta a gazellát, az oroszlán elé fektette, és így szólt: – Íme a reggelid, hatalmas oroszlán! – Majd megfogat a vaddisznót, az oroszlán elé fektette, és ezt mondta: – Íme az ebéded, hatalmas oroszlán! Mi pedig megelégszünk a nyúllal. – Kitűnő – morogta az oroszlán. – Ez az elosztás tetszik. Mondd sakál, ki tanította ezt neked? – Tigris törött lába, hatalmas oroszlán – válaszolta a sakál.

Visszacsatolás

Felhasználási javaslatok

  • Vannak olyan pillanatok az életedben, amikor inkább eltitkolod a véleményed?
  • Mikor érezted úgy, hogy szeretnéd a saját elképzelésed nyíltabban kifejezésre juttatni?
  • Hogyan reagálsz, ha olyan emberekkel találkozol, akik a hatalmi helyzetükkel szembetűnően visszaélnek?
  • Előfordul veled is, hogy olykor visszaélsz a saját hatalmi helyzeteddel?
  • Ki az, akinek egyszer úgy igazán megmondanád a véleményedet?
  • Találtál párhuzamot a történet és a saját közösséged mindennapjai között?

A történet vizuális megjelenítéséhez vihetünk magunkkal játékfigurákat: egy oroszlánt, egy tigrist, egy párducot és egy sakált, valamint egy vaddisznót és egy nyulat. Letehetjük a földre a figurákat, vagy egy közeli kis asztalon is elrendezhetjük őket.

(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

Zsiga és Csipet

Zsigát, a kiskutyát, édesanyja tanítgatta a kutyakötelességre:

  • Ha idegen jószág közeledik, felugrasz a kerítésre két mellső lábaddal, így ni, és ugatsz: vau-vau, takarodj!
  • Nem merem! – reszketett Zsiga.
  • Jaj, kisfiam, mi lesz belőled? – szomorkodott édesanyja. – Olyan gyáva, félénk jószág vagy, mint egy kiscsirke!

A baromfiudvarban pedig élt egy hangos, veszekedős csirke. A neve: Csipet. Szidta is édesanyja eleget:

  • Csipet, Csipet! Miért hangoskodsz, verekszel ennyit? Úgy viselkedsz, mint egy neveletlen ksikutya!

Zsigát addig-addig korholta édesanyja, amíg a kiskutya egy szép napon elhatározta: “Megnézem, milyen az a félénk kiscsirke.”

Aznap Csipet is útnak indult: “Felkeresem a neveletlen kiskutyát!”

A kertajtóban találkoztak.

  • Te vagy az a gyáva kiscsirke? – kérdezte Zsiga.
  • Én mérges, verekedős csirke vagyok. Menj az utamból, mert megcsíplek! – förmedt Zsigára Csipet.

Zsiga félénken félreállt, de kíváncsisága nagyobb volt félelménél, megkérdezte hát:

  • Minden csirke ilyen mérges, félelmetes jószág?
  • Buta! – mérte végig Csipet. – Csak én vagyok mérges, verekedős. Mondtam már! A többiek mind unalmas, nyafogó, gyáva jószágok. Felkeresem hát a kutyát. Játszani akarok a bátor kutyával. Nem tudod, hol találom?
  • A kutya én vagyok – felelte Zsiga -, de én sokat sírok, és mindentől nagyon félek.
  • Akkor te nem is vagy kutya. Édesanyám azt mondta, a kutyák bátor, verekedős jószágok. Tudsz kiabálni?
  • Nem tudok – sóhajtotta Zsiga.
  • Látod! Akkor kutya sem vagy! – diadalmaskodott Csipet.
  • De kutya vagyok! – bizonygatta Zsiga.
  • Nem hiszem! – rázta a fejét Csipet. – Ha kutya vagy, zavard el a kerítés tetejéről a verebet!
  • Hogy zavarjam el? – görbült sírósra Zsiga szája.
  • Dobbants a lábaddal, és kiabálj: csirr-csirr!
  • Édesanyám nem így szokta – okoskodott Zsiga.
  • Hanem hogyan?
  • Két mellső lábával felugrik a kerítésre, így ni, és ugat: vau-vau-vau, takarodj!

A kerítésen ülő veréb a hangos kutyaugatásra ijedten elrepült.

  • Tényleg kutya vagy! – ismerte el Csipet. – A veréb elrepült.
  • Tényleg elrepült! – örült Zsiga. – Pedig csak annyit mondtam: vau-vau, takarodj! És azonnal szót fogadott. Vau, vau! Ó, de jó! Vau-vau!
  • Nagyon szépen ugatsz – reszketett a kis csirke -, de kérlek, most már hagyd abba, mert félek a hangodtól.

Zsiga azonban nem hallgatott Csipetre. Annyira örült saját hangjának, hogy háromszor körbefutotta az udvart.

  • Vau, vau! Tudok, tudok! Vau, vau, házat őrzök! Ugatok!

Csipet csirke sírva bújt el a kertajtó mögött.

  • Jaj, de csúnya hangod van! De csúnya ez a nagy kiabálás!

Zsiga mérgesen rávakkantott:

  • Elhallgass, gyáva jószág! Az ugatás nem csúnya, hanem kutya-kötelesség. Vau-vau!

Csipet bánatosan hazakullogott. “Soha többé nem kiabálok! Ilyen förtelmes hangoskodást én nem utánzok.”

Zsiga pedig attól kezdve nem ijedt meg senki fiától. Derék házőrző kutya lett belőle.

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

Kategóriák
Találós kérdések

Iskola

Fekete létől iszik egy holt madár,
nyoma is fekete, ha fehér  mezőn jár.
Mi az?
(toll)

Fehér mezőn kacskaringós
barázdákat szántok,
s ha nem kellek,
egy házacska sötétjébe zártok.
(toll)

Húsból lettem, hús nem vagyok,
Fehér földön táncolgatok,
urak előtt kedves vagyok,
sok hamisságot csinálok,
de az oka egynek sem vagyok.
(írótoll)

Keze nincs, mégis fog,
lába nincs, mégis jár,
minden percben meg-megáll:
egy-egy cseppet iddogál.
Ha megmondod mi lehet,
a kezedbe veheted. Mi az?
(tollszár)

Lúd szántja, ember hajtja,
Fehér földje, fekete a magja,
Gonddal vetik be. Mi az?
(írás)

Nyelve nincs,
de mindenről szól. Mi az?
(könyv)

Beszélni nem tud,
olvasni nem tud,
mégis tőle tanulunk.
(könyv)

Fehér földje,
fekete magja,
gonddal vetik be.
(könyv)

Kézzel vetegetik, szájjal aratgatják.
Mi az?
(könyv)

Élettelen élőt tanít. Mi az?
(könyv)

Van szavam, de nincsen hangom,
nem aluszom, nem eszem,
bármikor, ha kedved tartja,
jól mulathatsz énvelem.
Mi a nevem?
(könyv)

Ma már minden ember tudja,
hogy a tudást abból kapja.
Mi az?
(könyv)

Nem fa, mégis sok a levele.
Mi az?
(könyv)

Ütnek, vernek, mégsem sírok,
negyven lábbal táncolok.
Lábam nyomán a papíron
sorakoznak a szép sorok.
Tudod-e, hogy mi vagyok?
(írógép)

Nem kell törni a kobakod,
számolni sem kell már tudnod. 
Szükség van rá, előveszed,
ha  már nem kell, zsebre teszed. Mi az?
(számológép)

Ezen a nagy lapos földön
a folyónak vize nincs,
a hegyeknek köve nicns,
a városnak népe nincs. Mi az?
(térkép)

Jól lakatod előbb füzettel, tankönyvvel
s fülön fogva viszed iskolába reggel. Mi az?
(iskolatáska)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
diafilmek

Első nap az óvodában

Kategóriák
A Nyugat nemzedéke és kortársaik Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Nagycsoport

Don Guriga monológja

(Részlet a második ének című verses mesejátékból)

Golyómat a tálon, tálomat a vállon,
vállamról karomra guri-gurigálom.
Vállam pereméről karom peremére
kereken gurítom szemek örömére.
Párosan a lapdám egyre lebegőben
odanézz: már három jár a levegőben.

Karom kereken gurul kereken ki
tudom a játékot, mit kívülem senki.
Guruló golyóim egemen a bolygók
nem üres ügyesség: vérem után forgók
s gyűrűként tányérnak kergetve a szélen
könnyű gurulásuk lélekbeli élmény,
Nosze perge párom, párom után három,
hármamat a tálon, tálomat a vállon
mint valami felleg, mint valami álom,
körbe kavarodva guri-gurigálom.

(Babits Mihály)

(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

Kategóriák
Mesék (nem csak) felnőtteknek Történetek trénereknek, tanároknak, vezetőknek

Érvek

Egyszer két kínai bérmunkás olyan heves vitába kezdett az utcán, hogy körülállták őket a kíváncsiskodók. Egy angol turista, aki szintén ott bámészkodott, megjegyezte kínai kísérőjének, hogy a két ember hamarosan egymásnak ugrik. – Nem hiszem – felelte a kínai -, mert amelyikük először megüti a másikat, az beismeri, hogy nem tud több érvet felhozni.

Visszacsatolás

  • Hogyan reagálsz, ha már nem tudsz több érvvel előállni?
  • Milyen esetekben veszíti el leggyorsabban a türelmét beszélgetéskor?
  • Ki engedhet meg magának többet veled szemben, mint mások, és miért?
  • Mi segíti a véleménykülönbségek esetén?

Felhasználási javaslatok

Szemléltető eszközként szimbolikusan egy pár bokszkesztyűt vagy furkósbotot tehetünk a kör közepére, majd az egész foglalkozás során hatásnövelő eszközként használhatjuk őket.

(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

Kategóriák
Gőgös Gúnár Gedeon Mesegyűjtemény

A rossz-csont felhő és a nap

Jött a felhő, s hopp felkapta,
hopp, felkapta a napot.
Vitte is már más vidékre,
azt se mondta: jó napot!

Meglátta a mérges pulyka:
- Rút, rút rossz-csont! A napot
visszaadjad! - Ám a felhő
nyelvet öltött s elfutott.

Ment a pulyka, ment utána,
követte a kis kacsa.
- Háp, háp, háp! Várj, kedves szomszéd,
ketten hozzuk őt haza!

Ment a pulyka, ment a kácsa
visszahozni a napot.
Kakas harsant: - Majd segítek!
Csizmát húzok! Várjatok!

- Kvák, kvák! - ugrott fel a béka.
- Itthon ülni nem fogok!
Megyek, és viszek az útra 
egy tarisznya szúnyogot.

Átugrottak három árkot,
két barázdát, egy mezőt.
Mezőn, a nagy hangyabolynál,
találtak egy hangya-őrt.

- Hová, hová? - kérdi tőlük.
Köszöntötték: - Jó napot!
Haszontalan rossz-csont elhő
elrabolta a napot!

Ment a pulyka s három társa.
Futottak fél délelőtt.
Szépen kérte, elvitték hát
magukkal a hangya-őrt.

Kerek tóban rossz-csont felhő
lábat mosott, és a nap
ott lapult a zsenge fűben
egy rozsdás vödör alatt.

Hopp, elérték: - Rossz csont felhő,
jószágunkat visszaadd! -
Rossz-csont felhő fára mászott,
s onnan szólt le: - Majd, ha fagy!

Fogta, sűrű levelek közt
bújtatta el a napot,
mint erős ól sötétjébe
sivalkodó malacot.

Csalafinta béka-gyerek
jegenyére felkúszott,
s kioldozta, kiengedte
a tarisznya szúnyogot.

- Zirr-zürr! - szállt az éhes falka,
ám a felhő könynedén
átrepült a másik fára.
- Érj utol itt, kis legény!

Köd előttem, köd utánam!
Rossz-csont felhő elszaladt.
Jegenyefa sűrűjében
a síró nap ott maradt.

Jött a szél, a nagy bajuszos,
Köszöntötték: - Jó napot!
Jó szél bácsi, szépen kérünk,
add le nekünk a napot!

- Szívesen - szólt, görbe botját
felnyújtotta, és a nap
lepottyant a zsenge fűbe
mint a kövér kismalac.

Béka tarisznyába tette,
hazavitte s elengedte.
Pulyka, kacsa megmosdatta,
kakas, hangya elaltatta,
elaltatta a napot.
Itt a vége, fuss el véle,
s köszönj szépen: - Jó napot!

(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)