Elgurult az “o” betű a szék alá. Onnan pedig kigurult az udvarra. Meglátta a kis kakas.
- Itt gurul az “o” betű! Hopp, hopp! Megofogom!
- Ha megfognál, bekapnál! Nem várlak meg, kis kakas! – kiáltott a fürge “o”, s átgurult a kis kapun.
Gurult, gurult a rétre, kerek réten a kúthoz. Ott megmosakodott és megtörülközött.
Arra ment a csiga. Az “o” betű felült a csiga hátára. Kilovagolt az erdőre. Hatalmas málnabokorhoz ért. Az “o” betű falatozni kezdett. A málnabokor túlsó oldalán a medve evett.
- Brumma, brumma, megfoglak! – kiáltott az “o” betűnek.
- Próbált engem megfogni a kakas is. Ő sem fogott meg. A medve sem fog meg! – rikkantott az “o” betű, s hopp, leugrott a sűrűbe.
Gurult, gurult az “o” betű. Kigurult az útra. Meglátta őt a róka.
- Nini! Itt gurul az “o”! Hopp, megfogom!
- Próbált engem megfogni a kakas is, a medve is. Ők sem fogtak meg. A róka sem fog meg! – nevetett az “o” betű, s fürgén tovagurult.
Hát amint gurult, gurult, a kis rigó elé gurult.
A kis rigó felkapta.
Itt a vége, fuss el véle!
(Forrás: Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyviadó)
Mesemondó blog 