Kertek alatt tarka kakukk, kettőt kiált: kakukk! kakukk! Kis kert, kis kút, kék viola! Vízi sível siklok tova. Kertek alól az a kakukk követi az utam, kakukk! Kis kert, kis kút, kék viola véli, vele siklok tova. Ó, te kakukk, tarka kakukk, itt kiáltsál: kakukk! kakukk! Itt vár rám ma Kása Kata. Vele siklok a Marosra.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 