Felleg szakadozz,
friss fű fakadozz,
bolyhos a barka, -
boci, boci, tarka
nagyot ugrik, ficánkol,
nem marasztja a jászol.
(Csanádi Imre)
(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Hónap: 2021 január
Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene, azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis zsajtárba; abból az icinke-picinke kis zsajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba, azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedővel. Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája, az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt megdöglött bele. Ha az icinke-picinke kis macska meg nem döglött volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.
(Arany László)
(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Kategóriák
Irány a kert!
Ha nincs kert, az sem akadály. Létrehozhatunk virágszigeteket vagy mini veteményest a teraszon vagy az ablakpárkányon. A saját kis kertünkben ápolt növények egy darabka rendezett természetet varázsolnak életünkbe. Küldetésük kettős: a zöldségfélék táplálékunk fontos részét képezik, a dísznövények szépségükkel, illatukkal lelkünket táplálják.
A virágoskert ne csak esztétikus legyen, hanem könnyen karbantartható is. Ezért mielőtt elkezdjük beültetni, érdemes megtervezni, elgondolni, mit hová célszerű ültetni és tenni. A virágágyást és a veteményest egyaránt locsolni kell. Ehhez kell egy kerti csap vagy egy kút. Alakítsunk ki egy elkerített területet a faleveleknek és a kitépett gyomoknak is, melyet élősövénnyel elkerítve rejthetünk el. A sövény lehet fagyal, gyöngyvessző vagy akár puszpáng is.
A szerszámokat, rovar- és gyomirtó szereket (használjunk bio termékeket, óvjuk a környezetet!) és más holmikat a házban kell tartani egy erre kialakított helyen.
A fákat ültessük a kert szélére, és rendszeresen metsszük meg ágaikat, hogy árnyékukkal ne váljanak terhére a kertnek. A napos helyre telepített pázsitot gyakran kell nyírni, különben elgyomosodik. Az egynyári és évelő virágokat színek szerint nagyobb csoportokba, körágyba, szalagágyba ültethetjük. A sáfrány és sok más hagymás növény már igen korán kinyílik. Ezeket elszórtan szokták a pázsitba ültetni
Érdemes hosszú virágzási idejű fajokat telepíteni, hogy kertünk sokáig szép legyen. A mediterrán növényeket cserébe ültessük, hogy a téli fagyok idején be tudjuk vinni a házba.
A zöldségeskertbe tanácsos gyümölcsfákat, meg különféle ehető termésű cserjéket is ültetni, mint az egres, a málna és a ribiszke, hogy egész nyáron tudj szüretelni. Hasznos és praktikus a melegház, amit még a teraszodon vagy a fűtetlen verandán is ki tudsz alakítani. A melegházban palántát, vagy facsemetét is nevelhetsz, amit tavasszal ki tudsz ültetni a kertbe vagy a balkonládába.
Igaz, hogy az első termések nem olyan szépek és látványosak, mint a vetőmagok zacskóin, de hidd el, hogy megéri! Fantasztikus élmény az általad ültetett és gondozott zöldségféléket és gyümölcsösöket betakarítani.
Gondolj a méhekre is!
A méhek pusztulása hatalmas gondot jelent az emberiség egészének, mivel a méhek a beporzói a növények több, mint kétharmadának. Így a méhek kihalásával kihalnak ezek a növények, a velük táplálkozó rovarok, az azokkal táplálkozó madarak és azok ragadozói is. Méhek nélkül az élet elképzelhetetlen. Az emberiséget éhínség sújtaná, mivel a méhek a beporzói a búzának és a takarmánynövényeknek is.
A méhek pusztulásának fő okai a mezőgazdálkodásokban használt rovarirtó szerek, valamint a mezőgazdálkodások által kiszorított vadvirágos méhlegelők hiánya. A méhek betegsége csak harmadik a sorban, amit azonban propolisszal képesek legyőzni.
Alakíts ki méhbarát keretet!
A méhbarát kertbe tavasztól őszig nyíló virágokat ültessünk, hogy a teljes vegetációs időszakban táplálékot és pihenő helyet tudjunk biztosítani a méheknek. A kertészetekben lehet kapni direkt méheknek összeállított magkeveréket, melyet elvetve a kis kertünkben, vagy a virágos ládánkba egy darabka virágos mezőt csempészhetünk az otthonunkba.
A méhbarát kertünkbe helyezzünk ki, vagy lógassunk fel egy 10-20 cm-es farönköt, melyekbe 8-10 mm-es fúrószárral lyukakat fúrtunk, így biztosítva lehetőséget a magányos méhfajok biztonságos szaporodására. Gyerekekkel, de még nekünk felnőtteknek is érdekes lehet megfigyelni hogyan fejlődik, alakul és kelnek ki a lárvák a méhecskehotelünkben.
Méhbarát virágok
Tavasszal nyílik az apró fehér virágos cickafark és a mézvirág, a cakkos kék szirmú búzavirág és a lila mécsvirág. A nyári orgona a nevéhez hű évszakban a sötét lilától a bordón át egészen a rózsaszínig virít, a bíborlevelű bugatölcsér, az apró halványlila virágot hozó levendula és a borsmenta mellett. Nyár végén, ősszel pedig piros méhbalzsam, citrom- és narancssárga szirmos kúpvirág, valamint a szivárvány majd összes színében fellehető őszi rózsa díszítheti a méhecskebarát virágágyást.
Meseajánló
Őszi boszi és a Méhek című meséből, megtudhatjátok, hogyan segített a kis Lencsilány a méheknek és hogyan borult virágba az Óperenciás-tengeren túl.
Olvassátok el Tordon Ákos: A kismadár kertje című mesét és ültessetek ti is borsót a kis veteményeskertbe, vagy a balkonládába!
(Forrás: Természet Nagy Enciklopédia, Passage kiadó)
Kategóriák
A kismadár kertje
Van nekem egy kertem. Benne télen-nyáron rigó ül az ágon. Feketerigó. Reggelente rigófüttyel köszönt engem, s ha a kertben üldögélek, mindig a fölibém hajló ágra telepedik, onnét mondja a meséit. Mert bizony az én rigóm mesemondó kisrigó. Ezt a mesét is tőle hallottam:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mázas korsó, benne egy szem borsó. Ezt a borsószemet elvetette a kertjébe az egyszeri kismadár. Mert kertje is volt az egyszeri kismadárnak, a fészke mellett.
Ezután nem tett egyebet: eldicsekedett fűnek-fának, hogy mennyi borsó terem majd neki a kertjében, gond nélkül élhet belőle télen. Ki is kelt a borsó. Icipici szára zöldellt a világba. Megörült a kismadár, sietett az Esőhöz.
– Eső, Eső, kedves Eső – kopogtatott be hozzá – siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!
– Ebben a hónapban szabadságon vagyok – válaszolta az Eső mérgesen a háborgatásért, és becsapta ajtaját.
– Jaj, elszárad a borsóm!- ijedezett a kismadár, s a kútágasra rebbent. Onnét kiáltott le a kútnak: – Gémeskút, kedves kút, siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!
– No még ilyet! – képedt el az öreg gémeskút. S a kútágas akkorát reccsent mérgében, hogy ijedten röppent fel róla a kismadár.
Ahogy becsapta ajtaját az eső, tüstént lelohadt a mérge és sajnálni kezdte az egyszeri kismadarat. Fel is keltette a fiát, Záport:
– Eredj, édes fiam, locsold meg kicsit a kismadár kertjét, kertjében a borsót!
A gémeskútnak is megesett a szíve a kismadáron, s küldte a teli vödröt, öntözze meg a borsót. No, nagyot nézett a Zápor, amikor feleúton megpillantotta a lassan ballagó vödröt.
– Ki látott már ilyen csodát: maga megy a teli vödör! – rikkantotta és megkérdezte, hová-kihez.
– A kismadár borsóját megyek meglocsolni – válaszolta a vízzel teli vödör.
– Nem oda Buda! – zendült a Zápor szava. – A kismadár borsóját én locsolom meg!
Azzal már zúdult is a Zápor az égből a kismadár kertjére.
– Jaj, itt az özönvíz, vízözön! – ijedt meg a kismadár a lombok alatt, s csak akkor könnyebbedett meg a szíve, amikor a szivárvány hídját verte fel a z égre. Akkorra ért oda a vizesvödör.
– Hát te mit keresel a kertemben? – csodálkozott a kismadár.
– Locsolni jöttem! – felelte a vödör, s azzal loccs! – már meg is öntözte a zápor fürdette borsót. A kismadár siránkozva nézte a tenger tócsát.
– Jaj, oda a borsóm! – sírdogált. De a borsót nem mosta el a tenger tócsa! Sőt: egykettőre bokrosodni kezdett.
– Borsócskám, borsócskám, de megnőttél! – örvendezett borsójának a kismadár. – Bizony eljött a kapa ideje!
Azzal elröppent a kapás emberhez.
– Kedves ember, kapás ember – kopogtatott be az ablakon- hozd a kapád, kapáld meg a borsóm.
– Jó, jó, kismadár, megkapálom én szívesen, ha meg tudunk egyezni a fizetség dolgában!
Abban egyeztek meg, hogy a fele termést a kapás kapja. Meg is kapálta a borsót még aznap. Másnapra már szedhették is róla a borsót. Csoda egy borsó volt! Színarany volt minden szeme! Bizony elállt az ember szeme-szája, amikor beállított a fizetségért! Csak a kismadár kesergett:
– Ó, én szerencsétlen, szegény kismadárka, egyszer vetek borsót, egyszer gazdálkodom, hogy legyen télire való eleségem, akkor is csak aranyborsó terem nekem!
– Add nekem az aranyborsót, kismadár – mondta az ember – cserébe minden télen magot szórok neked az ablakpárkányra!
A kismadár örömest odaadta az aranyborsót, s azóta minden télen odaszáll járandóságáért az ablakpárkányra; mert azt mondanom sem kell, hogy mindörökre felhagyott a gazdálkodással. Kertje sincs többé, de fészke ott van minden kertben, a ti kertetekben is.
(Tordon Ákos)
Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka:
– Ketten találtuk meg, úgy illik hogy, igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! – Azután a közepén kezdte kétfelé rágni.
Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy.
– Ez a nagyobb – mondta a róka, és lerágott belőle egy darabot. Akkor meg a másik fele volt nagyobb, abból rágott le egy darabot. Addig rágta, addig osztotta kétfelé, hogy semmi sem maradt.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Kik vesztették el a sajtot?
- Kik találták meg?
- Hogyan akarta elosztani a róka a sajtot?
- Mi történt végül?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak akkor fogy el a sajt, ha a róka harapdálással akarja kettéosztani?
- Mindig elfogy a sajt, amikor a róka így akarja elosztani?
- A körbeharapdálás az oka annak, hogy elfogyott a sajt?
- Tényleg szereti a róka a sajtot?
- És a farkas?
- A valóságban létezik, hogy a róka harapdálással ketté osztogatja a sajtot?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mi történt, amikor a róka harapdálással osztotta el a sajtot?
- mi lehetett az oka annak, hogy a sajt elfogyott?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- ha valamit el akarunk osztani kétfelé?
- ha nem akarunk valamit elosztani valamit kétfelé?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Ha a róka sokáig rágcsálja a sajtot, akkor a sajt elfogy. A róka sokáig rágcsálta a sajtot, tehát… (a sajt elfogyott).
- Ha a róka nem sokáig rágcsálja a sajtot, akkor a sajt nem fogy el. A sajt elfogyott, tehát… (a róka sokáig rágcsálta).
- Vagy nem sokáig rágcsálja a róka a sajtot, vagy elfogy a sajt. A sajt még nem fogyott el, tehát… (a róka még nem rágcsálta sokáig).
- Ha a róka harapdálással osztja ketté a sajtot, akkor a két darab nem lesz egyforma, és ha a két darab nem lesz egyforma, akkor tovább kell rágcsálni, és akkor a sajt végül elfogy. Tehát, ha a róka harapdálással osztja ketté a sajtot, akkor… (a sajt végül elfogy).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
A róka és a gólya már régóta barátok voltak, s elhatározták, hogy megvendégelik egymást. Először a gólya ment a rókához, s leültek a szépen terített asztalhoz. A gólya azonban egy falatot sem tudott enni, mert a róka lapos tányérba tette a vacsorát.
– Látom, nem vagy éhes – mondta, s befalta még a gólya ebédjét is.
Másnap a gólya vendégelte meg a rókát. A lomposfarkú hamarabb ott is volt, mint ahogy megbeszélték. Éhesen ült az asztalhoz, s várta, a finom falatokat. Igen ám, de a gólya hosszú nyakú edényben szolgálta fel az ebédet, s a róka még csak az orra hegyét sem tudta beledugni.
– Ejnye komám! Kiáltott fel mérgesen. – Hát sajnálod tőlem ezt a kis ételt? Nem tudok én ilyen edényből enni!
– Én sem tudtam a minap nálad jóllakni! – válaszolt a gólya. – Kölcsönkenyér visszajár!
Ezen aztán úgy összevesztek, hogy többé egy szót sem szóltak egymáshoz.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Milyen viszonyban volt egymással a gólya meg a róka?
- Hogyan vendégelte meg a róka a gólyát?
- Milyen tányérban adott neki vacsorát?
- Milyen edényből kellett ennie a rókának a gólyánál?
- Mi történt a barátságukkal?
Véleménykérő beszélgetés
- Csak akkor nem tud enni a róka egy edényből, ha nem fér bele a szája?
- Csak a róka nem tud enni olyan edényből, amibe nem fér bele a szája?
- Biztos, hogy nem tud enni a róka a hosszú nyakú edényből?
- Miért nem tud enni a róka a hosszú nyakú edényből?
- A valóságban is meghívja vendégségbe egymást a róka meg a gólya?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mi lehetett az oka annak, hogy a róka nem tudott enni a gólyánál?
- mi történt, amikor a róka a hosszú nyakú edényben kapott enni a gólyától?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- ha hosszú nyakú edényben kapunk enni?
- ha valamilyen edényből nem tudunk enni?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Ha a róka szája belefér a hosszú nyakú edénybe, akkor tud enni belőle. A róka nem tudott enni a hosszú nyakú edényből, tehát… (nem fért bele a szája az edénybe).
- Ha a róka szája nem fér bele a hosszú nyakú edénybe, akkor nem tud enni belőle. A róka szája nem fért bele a hosszú nyakú edénybe, tehát… (nem tudott enni belőle).
- Vagy belefér valakinek a szája a hosszú nyakú edénybe, vagy nem tud enni belőle. A gólya tudott enni a hosszú nyakú edényből, tehát… (belefért a szája az edénybe).
- Ha a róka hosszú nyakú edénybe kap enni, akkor fér bele a szája az edénybe, és ha nem fér bele a szája az edénybe, akkor nem tud enni belőle. Tehát, ha a róka hosszú nyakú edénybe kap enni, akkor… (nem tud enni belőle).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Kategóriák
Ruházat (1.)
Ez a furcsa ikerpár, együtt lót-fut, szaladgál. Egymást híven követik, amíg a nap eltelik. Este aztán örülnek, egymás mellett csücsülnek. (cipő)
Megkötözve mindig szalad, kioldozva helyben marad. (cipő)
Éjjel üres, nappal tele, akár táncolhatsz is benne. (cipő)
Nem él, bár élőtől varrták, akit cipel, annál inkább. Mi az? (cipő)
Nappal tele vagyok, éjjel ásítozom. (cipő)
Éjjel alszik, nappal jár. (cipő)
Orra van, de nem szagol, nyelve is van, de nem papol. (cipő)
Nem haragszom rá, mégis az orrába nyomom a lábam. (cipő)
Nyelve van, de nem beszél, orra van, de nem szagol. (cipő)
Ki hordja lábán az orrát? (cipő)
Kinek a nyelve van a lábamon? (cipő)
Kinek kötik le a nyelvét? (cipő)
Minek az orrát nyomják bele a sárba? (cipő)
Kinek a talpa nem fázik a hóban? (cipő)
Orra van, de nem szusszan, nem hall, pedig füle van, sarkantyút hord, s nem huszár, nincsen lába, mégis jár. (cipő)
Sarkantyút hord, nem huszár, nincsen lába, mégis jár. (csizma)
A kamrában lóg a szegen, tátva a nagy szája, egész nyáron ásítozik, a hideget várja. Ősszel eső beálltával a szegről leakasztják, lábra húzzák, s a cuppogó sarat úgy dagasztják. (csizma)
Felmentem a polcra, belenéztem a lyukba: Ó, drága kis lyuk, régen volt benned friss hús. (csizma)
Orra is van, csinos, formás, nem kell néki virsli, tormás. Ázott földbe nyomát látni, no kis legény, ezt találd ki! (csizma)
Füle is van, orra is van, mégsem hall, de nem is szusszan. Sarkantyút hord, s nem huszár, nincs lába, és mégis jár. Mi az? (csizma)
Két füle van, mégse hall, húzzák: azt sem mondja, jaj. Orra van, rendes, formás, nem ingerli tormás kolbász, mert szagolni nem tud vele. Ázott földön nyomát látni, tessék ezt most kitalálni! (csizma)
Kategóriák
A Kisegér, meg a Ceruza
Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen rajzolt mindent, amit Vova akart. Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a Ceruzát, felkapta, és vonszolni kezdte az egérlyuk felé.
– Engedj el, kérlek! könyörgött a Ceruza. – Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok, nem lehet engem megenni!
– Rágcsálni akarlak – mondta a Kisegér. – Bizseregnek a fogaim, s emiatt rágcsálnom kell valamit. Így ni! – és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.
– Jaj! – kiáltotta a Ceruza. – Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy, amit akarsz.
– No jó – egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!
Nagyot sóhajtott a ceruza és rajzolt egy kört.
– Ez sajt? – kérdezte Egérke.
– Lehet sajt is. – mondta Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.
– Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak – találgatta Egérke.
– Lehetnek lyukak is – egyezett bele a Ceruza, és még egy kört rajzolt.
– Ez alma! – kiáltott fel Egérke.
– Lehet alma is – mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifli formát rajzolt.
– Már tudom! Ez itten kifli, ezek meg kenyerek! – kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. – No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim!
– Várj egy pillanatig – szólt a ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:
– Hiszen ez olyan, mint egy macs… ! Ne rajzold tovább!
A ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.
– Igen, ez egy igazi macska! – cincogta a megrémült Egérke. – Segítség!
És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett. Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)
Ámdám, démusz,
szárakatémusz,
száraka tiketuka,
alahala bambuszka.
Ettyem, pettyem, petymárára,
Szőlő, rigó, kis korába,
Szil, szál, szalmaszál,
Nádi, nádi telestál.
Ecem, pecem, pityfalára,
Szól a rigó rakoncára,
Cérnára, cinegére,
Hess ki a mezőre.
Fű, fű, fű,
Szép zöld fű,
Eredj ki, te zöldfülü.
Ellem-bellem belvárosi,
Som, som, kuti tallérosi,
Ek mak,
Ok mak,
Bezzeg mukk,
Eje mekk.
Egyedem, begyedem, tenger tánc.
- Hajdú sógor mit kívánsz?
- Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret!
Egy, kettő, három,
Macska ül az ágyon.
Fogadjunk egy icce borban,
Hogy ez tizenhárom!
Nincs szebb állat mint a lúd.
Nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron ha kijár,
Fölneveli a libát.
Elhajtanám a libát
Komáromig mezétláb,
Ha a rózsám láthatnám,
Tovább is elhajtanám.
Korpát eszik a kutyám.
Uszítanám, ha tudnám.
Ugyan mér fogadna szót,
Mikor sose lakik jól?
Úton megyen, nem poroz;
Vízen megyen, nem csobog;
Nádon megyen, nem suhog;
Sáson megyen, nem susog;
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
(Napsugár)
Finom legény vagyok:
Tű fokán átbúvok;
De ha aztán megharagszom,
Tenger vizét megszalasztom;
Fát tőből kicsavarok.
Ugyan bizony mi vagyok?
(Szél)
(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 