Amikor márciusban minket is megérintettek a változó idők, tekintetünket a lehetőségeink felé fordítottuk. Elengedtük, ami átmenetileg vagy végleg múlni akart, és helyet adtunk annak, ami általunk kívánt megszületni: kicsi lányommal a lakásba szorulva meséket kezdtünk írni és gyűjteni.
A márciusi kezdeti 130 Facebook oldal kedvelők száma mostanra több, mint 1700-ra nőtt. Az augusztusban új tárhelyre (ide) költöztetett blogot mostanáig több, mint 11200 alkalommal kerestétek fel. A világ szinte leghihetetlenebb és legkülönösebb helyeiről olvassák, olvassátok és követitek hazánkon, Európán át egészen Amerikáig vagy épp Szibériáig.
Milyen igaz, hogy minden, ami történik, céllal történik, és hogy ha ebben hiszünk és bízunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy csupán azt veszítettük el, ami a további utunkon csak akadályozott volna minket. Az életnek értelme van és egy meghatározott cél felé halad.
Hálás szívvel köszönöm, hogy még hisztek a mesékben, a csodákban, az élőszóval mesélés erejében és nagyszerűségében. Köszönöm, hogy megtisztelitek munkánkat, meséinket a figyelmetekkel, hogy itt vagytok és a meséken keresztül egy határokat nem ismerő, az egész világot átölelő szellemi közösségé válhatunk!
Hiszem, hogy mindaz, ami belőlünk árad, visszatér hozzánk. Hiszem, hogy együtt képesek vagyunk a mesék által egy olyan világot teremteni gyermekeinknek, melyben a szeretet, az egymásrafigyelés és a természettel való harmóniában élés magától értetődő alapértékekké válnak!
Kívánjuk nektek, hogy a szív útján sugározzék belőletek a szeretet az új évben is! Legyen életetek mesékben és csodákban gazdag jövőre is!
A kis Lencsilány, az anyukája, a Tündér és az Óperenciás-tengeren is túl, a nagy sűrű erdő minden lakója.
Mesemondó blog 