Mesemondó blog
Erdőn, mezőn sétálva esős idő után a földön gombákat lehet találni. Nagyon fontos tudni a gombákról, hogy van, amelyik ehető és van, amelyik mérgező! Ezek a képek segítenek neked felismerni és megkülönböztetni az ehető és a mérgező gombákat. Fontos, hogy tudásodban hiába érzed magadat biztosnak, mindig vizsgáltasd meg a gombákat fogyasztás előtt gomba szakértővel!
(Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó)
Tavasszal kap levelet, s ősszel küld csak választ, de nem egyet, nem is kettőt, hanem sok-sok százat. (fa)
Lombot hajtok, árnyat adok, köszöntöm a fényes napot. Ágaim közt fészket rejtek, kisfiókák benne kelnek. (fa)
Egy lábam van, állok rajta egyedül, száz karómmal nem fogózom, nem félek én senkitől. (fa)
Télen ad jó meleget, ősszel táplál tégedet, nyáron árnyékot terít, tavasszal meg felderít. Mi az? (fa)
Tavasszal gyönyört lelsz bennem, nyáron hűsítelek, ősszel rólam táplálkozol, télen melegítelek. (fa)
Jóllakatlak, míg élek, ha meghalok, melegítelek. (fa)
Felfelé is százágú, lefelé is százágú, de középen egyágú. Mi az? (fa)
Levelet hoz, de nem postás, ásója nincs, és mégis ás. Lába lent a földbe túr, koronája van – nagy úr. Karjaival integet, mondd meg gyorsan, mi lehet! (lombhullató fa)
Télen fázik, mégis levetkőzik, nyáron melege van, mégis felöltözik. Mi az? (lombhullató fa)
Csákót csinált mindegyik fiának, nem csinált magának. (tölgyfa)
Akit meg nem ijesztettek, mégis szüntelenül reszket. (nyárfa)
Hegyvidéken születtem, fagyos szél sem bír velem, leveleim hegyesek, szúrnak, mint a kis szegek. (fenyőfa)
Állandóan szép vagyok, de büszke biz nem vagyok. Karácsonykor ragyogok, rám Jézuska mosolyog. (fenyőfa)
Ha tél, ha nyár, mindig egy ingben jár. Mi az? (fenyőfa)
Fán nő, pikkelye van, de nem hal. Mi az? (fenyőtoboz)
Engem, téged levágának, engem reád akasztának, én is élek, te is élsz, könnyen magadénak tész. (faág és oltóvessző)
Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Mi az? (falevél)
Amíg él, mindig száll, holta után szaladgál. Mi az? (falevél)
Véka eső, köböl sár, aranyeső hulldogál. Mi az? (falevél)
Ide hajlunk, oda hajlunk, mindenkitől elbúcsúzunk, ha maradunk is, meghalunk, leesünk és elpusztulunk – mondogatjuk könnyben ázva. (falevelek ősszel)
Lába földbe, ága égbe, nyulacska a közepébe. (bokor)
Erdőben születtem, erdőben nevelkedtem, amikor a városba mentem, bírónak kineveztek menten. (vessző)
Ici-pici piroska, fejében egy kis sapka, hátuljában kis csutka. Mi az? (csipkebogyó)
Kívül piros, belül sárga, olyan, mint a pap sipkája. Mi az? (csipkebogyó)
Kívül piros, belül szőrös, korona a fejébe, pálca a végibe. Mi az? (csipkebogyó)
Kívül vörös, belül szőrös, fejébe párta, hátuljába pálca. Mi az? (csipkebogyó)
Erdőbe, mezőbe vörös húst árulnak. Mi az? (csipkebogyó)
Szőrmebunda – zöld selyem, kint terem a réteken. Prémjét szellő fésülgeti, ráhever aki teheti. Földanyánkat öltözteti, tehén, kecske lelegeli. (fa)
Míg él, mindig áll, holta után szaladgál. Mi az? (kóró)
Lyuk, lyuk, véges-végig lyuk, csomó, csomó, véges-végig csomó. Mi az? (nádszál)
Nem vetik, nem kapálják, mégis mindig terem. Mi az? (gyom)
El sem vetik, meg sem kapálják, mégis annyi terem, hogy le sem bírják szedni. Mi az? (gyom)
Hogyha egyszer hozzáérsz, reád jön a viszketés. Hiába is vakarod, nem múlik el a bajod. (csalán)
Lángja nincs, mégis éget. Mi az? (csalán)
Árokparton bokrosodom, s mint a mérges, rossz gyerek, csípős vagyok és goromba, engem senki nem szeret. (csalán)
Zöld burokban születtem, mikor aztán nagy lettem, a zöld burok kifejlett és az úrfi kiesett. (gesztenye)
Belül szőrös, kívül fényes, a közepe, jaj, de édes. Mi az? (gesztenye)
Erdőn terem s kalapos. Mi az? (makk)
Teste van meg sapkája, de se keze, se lába. Mi az? (makk, gomba)
Ha az avar mocorog, tudhatod, hogy én vagyok. Eső után kibújok, hosszú nyakamon nagy-nagy kalapot hordok. Tudod már, hogy mi vagyok? (gomba)
Kicsi fején nagy kalap, kuporog a fa alatt. Mi az? (gomba)
Aprócska kis legényke, óriási kucsmát tett a fejére. Mi az? (gomba)
Kis ember áll az erdőben, nagy kalap van a fejében. Ha kalapját megetted, őt magát is megetted. Mi az? (gomba)
Harmatos erdő közepén, piros sapkás kis legény. Mi az? (gomba)
Az erdőben emberke, vállán van az esernyője. (gomba)
Kicsike tatár pogácsát kínál. Mi az? (gomba)
Levele nincs, virágja sincs, sok fajtája mégis nagy kincs. Feje felett nagy ernyője, hogy a napfény meg ne süsse. Találd ki, hogy mi a neve! (gomba)
Fehér ház, fél lábon áll. Mi az? (gomba)
Nem virágzik, mégis terem. Mi az? (gomba)
Piros kalapján fehér pettyek, néha-néha így énekelget: Itt az erdőben élek én, hosszú fűszálak rejtekén. Nézem a napos ágakat, és ha valaki rám akadt, meghajtom magam frissen, szépen: “Ne bántsd a kalapom, kérve kérlek!” Mert kalapom csak nekem jó, nem játék, s nem ennivaló. Azért van csak, hogy szép legyek, a díszítsek erdőt, réteket. Mondd meg, vajon mi lehetek? (légyölő galóca)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Egy apró kis gombát látott meg a tisztáson. Odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához:
-Hangyácska, Hangyácska, engedj emgem is a gomba alá!
-Magam is csak éppenhogy elférek alatta!
De azért beeresztette a Pillangót.
Az eső meg csak egyre zuhogott. Futva jött Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide?’ Nincs itt már szabad hely!
-Húzzátok egy kicsit összébb magatokat!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb.
-Engedjetek be engem is a gomba alá az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van.
Összébb húzódtak. Jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és hangosan ezt mondta:
-Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)
Egy dúsgazdag ifjú feleséget keresett magának, olyat, aki nemcsak szép és jó, hanem a házimunkához is ért. Elment az ismerőseihez is, ahol eladósorban lévő lány volt. Észrevétlenül mindent jól megfigyelt, és meglátott egy rokkát, amelynek az orsójára rengeteg lenszálat tekertek fel. Elcsodálkozott.
Az ifjú nem szólt semmit, de amikor senki sem látta, fogta a kamrakulcsot, és az orsóba rejtette úgy, hogy a len jól eltakarja, azzal elment. Néhány hónap múlva visszatért, és a házigazdák azt a különös esetet mesélték el neki, hogy néhány hónapja elveszett a kamra kulcsa, s azóta sem került elő. Az ifjú odalépett az orsóhoz, és elővette a kulcsot.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Megoldások:
Annyiszor hangzik el mostanában és egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a személyközpontúságnak az oktatásban és a nevelésben legyen az családi vagy intézményi. De vajon tudjuk mit is takar ez valójában?
Saját magam és gyerekeim példáján is látom, érzem a poroszos rendszer elavultságát, idejét múltságát és hiányosságait. Azokat a csapdákat, melyekbe belelépve épp intellektusú, kreatív gyermekekből szorongó, problémás, SNI-s kisdiák válik. De nem csak a gyerekeknek érdeke a szemléletváltás. Mennyivel több siker érné a pedagógust is munkája során, ha merne élmény alapú, személyiségközpontú módszereket választani, és így csupa csillogó szemű, érdeklődő gyerek ülne körülötte, és nem vele szembe az órán!
A személyközpontú elmélet Carl Rogers, nagyhatású amerikai pszichológus, a humanisztikus pszichológia szülőatyjának nevéhez fűződik. Megkülönböztető vonása az emberek önmegvalósítási és önirányítási képességének állandó hangsúlyozása. Az elmélet legforradalmibb gondolata, amely elválasztja más rendszerek materialista determinizmusától, a személy hatalommal való felruházásának látszólag jelentéktelen ténye, a bizalom abban, hogy az egyén képes megtalálni saját önmegvalósítása legmegfelelőbb útját.
Az önmegvalósítás önállósághoz, a korábbi élettapasztalatok gazdagodásához vezet. Feltételezi, hogy az ember rendelkezik egy ún. ösztönös értékelő folyamattal, ami értékeli tetteinket, tapasztalatainkat, hogy azok elősegítették-e az önmegvalósítást. Az ösztönös értékelő folyamat – vezérfonal az egyén életében, mely megfelelő viselkedéshez vezet. Ha az ösztönös értékelés rosszat jelez, a bizonytalanság „a valami nincsen rendben” zavarát éljük át.
Ez a szemlélet megújult figyelemmel fordul az egyénben rejlő lehetőségek összességének megvalósítása felé, és olyan jelenségek felé, mint átélés, organizmikus értékelés és érzés, amelyeknek az elmélet szerint központi jelentőségük van e lehetőségek megvalósítása szempontjából. Korábban az átélést főképp úgy tekintették, mint a szubjektív érzések gazdagságának tudatosságát. Ha azonban az átélést csak mint az érzésekről és testi folyamatokról való tudatosságot értelmezzük, ez legjobb esetben is az emberi lehetőségek teljes skálájának csak egy oldalát jelenti. Az átélés több, mint egyszerűen testi és érzelmi állapotok megtapasztalása. Azt is magában foglalja, hogy az ember tudatában van annak, ahogyan megfigyeli, felfogja, feldolgozza és integrálja a belső szervi világból, és a külső személyközi és fizikai világból jövő információkat.
“Rogers következetesen ellenállt azoknak a törekvéseknek, amelyek “gurut, eszményképet, egy mozgalom vezetőjét” akartak csinálni belőle. Képes volt arra, hogy “felvessen gondolatokat, megossza őket, ne hagyja, hogy dogmát csináljanak belőle, és egyedül neki tulajdonítsák” (Farson, 1974). Rogersnek ezek a jellemzői teljesen összhangban vannak a személyközpontú elmélettel. Magatartásával demonstrálja hitét, hogy minden embernek magának kell felfedeznie azokat az alapelveket, amelyek számára élményszerűen igazak. Így nincsenek kizárólagos társaságok, intézmények vagy folyóiratok, amelyek legjobban képviselik a személyközpontú szemléletet. Az elmélet természete maga, amely szemléletmód, életmód, attitűd, teszi lehetetlenné a kizárólagosságot és elkülönülést. Az elmélet érvényesül, amikor és ahol emberek elfogadják egymás eltérő valóságát egy olyan szellemben, amely különállás és ugyanakkor összetartozás. Az elméletnek bármilyen megközelítése, amely azt mint kizárólagosat kezeli, szemben áll az elméletben rejlő lehetőségekkel. Azonban – mint az élet minden területén – az elmélet annyit ér, amennyit alkalmaznak belőle, és az alkalmazás nem olyan könnyű, mint ahogy első pillantásra látszik. A személyközpontú elmélet tulajdonképpen megtévesztően egyszerű. Végső soron leegyszerűsíthető arra, hogy ez ember képes arra, hogy megvalósítsa a benne rejlő – önmagára és másokra vonatkozó – lehetőségeket; és ez a megvalósítás nem korlátozódik semmilyen csoportra, szervezetre vagy intézményre.” (Forrás: http://www.maszkpte.org/index.php/hu/irodalom/a-szemelykozpontu-elmelet)
Telelési szokásaik szerint a madarakat két csoportba sorolhatjuk. Vannak itthon telelő madarak és vannak költöző madaraink, akik tavasszal érkeznek hozzán és ősszel melegebb éghajlatra repülnek. Ha szerencsés vagy, ősszel megfigyelheted a vadlibák vonulását. Gágogásuk már messziről hallatszik, feltekintve pedig láthatod, hogy V alakban felsorakozva szelik át az eget.
Tudtad, hogy vonulás közben a vadlibák odafigyelnek és vigyáznak egymásra? Azért repülnek V alakban, mert a legelől repülő vezérmadár a szárnyával keltett légörvények által segíti a mögötte repülők haladását. Minél hátrébb van a sorban egy madár, annál könnyebb a haladása, így kevésbé fárad el. Mivel a legnehezebb dolga a vezérmadárnak van, ezért időnként lecserélik és egy másik madár veszi át a helyét, hogy a vezérmadár ne fáradjon ki és ne essen baja a hosszú út során.
Gágogni csak a sor végén repülő madarak szoktak. Így bíztatják elölhaladó tárasaikat.
Ha egy társuk megsérül vagy megbetegszik, ketten közrefogják és addig maradnak vele, amíg meg nem gyógyul. Amikor már elég erős lesz betegségtől vagy sérüléstől legyengült társuk, együtt indulnak a csapat után.
(Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó)
Melyik fa kiabál fűt-fát a másik fára? – A kofa.
Melyik vaj a legutálatosabb? – A tolvaj.
Melyik télen vezetik a legtöbb tehenet? – A kötélen.
Melyik tél a leghosszabb? – A kötél.
Melyik hordó tud biciklizni? – A levélhordó.
Melyik hordóra nem vernek csapot? – A levélhordóra.
Melyik ér gördül négy keréken? – A szekér.
Melyik kakas nem kukorékol? – A szélkakas.
Melyik üveget nem lehet eltörölni? – A süveget.
Melyik hóban olvad el a vas? – A kohóban.
Melyik szalonnában van vas? – Az avas szalonnában.
Melyik háztető van vasból? – A havas házető.
Melyik kas a legveszedelmesebb? – A méhkas.
Melyik kas kukorékol? – A kakas.
Melyik a leghangosabb rang? – A harang.
Melyik zsák szent? – Izsák.
Melyik a legszebb lom? – A tempolom.
Melyik alma zizeg? – A szalma.
Melyik ár tud bőgni? – A szamár.
Hány ár van egy évben? – Január, február, március.
Melyik ágyat nem lehet megvetni? – A melegágyat.
Melyik hordóba nem lehet bort tölteni? – A tele hordóba.
Meliyk fa kiabál hang nélkül? – A lármafa. (Régen, ha közeledett az ellenség, a legmagasabb domb vagy hegy tetejéről úgy adtak jelt a környék lakóinak a veszedelemről, hogy meggyújtottak egy-egy nagy tüzet vagy fát. Ez volt a lármafa.)
Melyik üvegbe lehet a tejet a legkönnyebben beletölteni? – Az üres üvegbe.
Melyik kérdés az, amire ha igennel válaszolunk, nem mondunk igazat? – Alszol?
Melyik betű nem állhat soha hátul? – A kezdőbetű.
Melyik ollót nem kell soha megélezni? – A rák ollóját.
Melyik a legerősebb állat a világon? – A csiga, mert a hátán hordja a házát.
Melyik a király az erdő fái között? – Amelyik alatt az emberek kénytelenek meghajolni, tehát a legkisebb.
Melyik növénynek van koronája? – A fának.
Melyik a legokosabb állat? – A kakukk, mert be tud mutatkozni.
Melyik a legudvariasabb állat? – A harkály, mert mindenhova bekopog.
Melyik szükségesebb: a nap vagy a hold? – A hold, mert nappal úgyis világos van.
Melyik víz a legnagyobb a világon? – A harmat: hegyet-völgyet betakar.
Melyik a legöregebb évszak? – Az ősz.
Melyik az embernek a legjobb négylábú barátja? – Az ágy.
Melyik állat a legmelegebb vérű? – A bolha, hiszen télen is ingben, gatyában jár.
Melyik állatnak van négy lába, mégis kettőn jár? – A kegnurunak.
Melyik állatnak van kívül a csontja? – A ráknak.
Melyik állat tűnik el legelőbb a ködben? – A szürke szamár.
Melyik gyermek születik pelenkában? – A kukorica.
Melyik hónapban botlik a legkevesebbet a ló? – Februárban.
Melyik lányka áll Jóska és Tibi között? – Kati.
Melyik madár repül és nem tojik? – A repülőgép.
Melyik madár szoptatja a fiókáját? – A denevér.
Melyik ajtón nincs kilincs? – A szakajtón.
(Forrás: Miért kacag a pata? – 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Mesemondó blog 