Mesemondó blog
Megoldások:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háborúból haztérő szegény katona. Rongyosan és éhesen ment egyik faluból ki, a másikba be, de bizony nem kínálták meg sehol se egy falás kenyérrel vagy egy kis meleg levessel. Bekéredzkedett az egyik házhoz is, kért a másik háznál is. Volt ahol a kutyát is ráeresztették, máshol meg olyan szegénynek tettették magukat, mint akiknek semmijük sincs.
Elhatározta magában a katona, hogy a következő faluban bemegy a legelső házba, és lakjon ott bárki is, levest főz magának. Ahogy beért a faluba, föl is vett az útról egy követ, s bement a legelső házba. Egy öregasszony lakott itt.
– Jó napot, öreganyám!
– Adjon Isten, vitéz uram!
– Hát hogy s mint szolgál az egészsége?
– Az enyém szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak hogy szolgál?
– Nekem is éppen úgy szolgál, ahogy szolgál. De nagyon éhes vagyok, és úgy ennék valamit, ha volna, aki szívesen adna.
– Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamrám, üres a padlásom, üres mindenem. Még egy falás sincs idehaza.
– Jól van – mondja a katona -, én nem vagyok annyira szegény, mint az látszik, van itt a zsebemben egy jó nagy kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske vagy egy fazék, amiben megfőzhetném.
Kíváncsi lett nagyon az öregasszony, milyen lehet az a kőleves.
– Fazekat éppen adhatok, mert az van elég – mondja az öregasszony -, csak az nincs, amit beletehetnék.
Megmosta a katona a követ jó alaposan, aztán beletette a fazékba. Az öregasszony tüzet rakott. A katona vizet töltött a kőre, s odatette főni. Időnként egy jó hosszú fakanállal megkeverte a vizet.
Leste az öregasszony, hogy mit csinál a katona. Amikor a víz már forrt, a katona megkóstolta a levest.
– Finomnak finom – mondja -, de ha egy kicsi só volna benne, akkor még finomabb volna.
– Hozok én sót, van nekem – sürgölődött az öregasszony, és már hozta is. Beletette a katona a levesbe a sót, megkevergette jól, s azt mondta:
– Tudja-e, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor lenne igazán jó ez a leves.
Felelte rá az öregasszony:
– Van nekem az is, hozok én!
Hozott egy kanál zsírt, azt is beleeresztették a fazékba. Kevergette a katona a levest, kóstolgatta, az öregasszony meg leste. Azt mondta egyszer csak a katona:
– Tudja, én gyakran főzök kőlevest, és elmondhatom, hogy a kőleves akkor a legfinomabb, ha egy kis kolbász is kerül bele.
– Van nekem kolbászom is – vallotta be az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamrából.
Be is ment, a katona meg utánakiáltott:
– Hozzon akkor már két darabot, öreganyám, mert nekem is kell egy darab meg magának is.
– Hozok, hozok! – kiáltott vissza az öregasszony, és már hozta is a két darab kolbászt.
A katona beletette azt is a fazékba. Közben szép lassan kevergette, kóstolgatta.
– Tudja -e – szólalt meg újra -, ha volna egy pár szem krumplija, azt még beleapríthatnánk a levesbe. S ha még egy kis zöldség is kerülne, az volna csak igazán fölséges!
– Van nekem az is – büszkélkedett az öregasszony -, mindjárt hozom is. Hamar hozott egy pár zöldséget, krumplit, azt gyorsan megpucolták, végül azt mondta az öregasszonynak:
– Kóstolja csak meg, maga is, hogy milyen jó!
Megkóstolja az öregasszony is:
– Jaj, hát sose hittem volna, hogy kőből ilyen jó levest lehessen főzni – csapta össze a kezét.
Hagyták még egy kicsit főni, aztán így szólt a katona:
– Még egy pár szem rizs is jó lenne bele, ha volna, de ugye az nincsen?
– Van nekem az is – bólogatott az öregasszony. Hamar még egy pár szem rizst is hozzátettek. Felsóhajtott a katona:
– No, most már tisztára olyan ez a leves, mint amilyeneket én szoktam főzni.
Megvárták, hogy megfőjön, aztán a katona szedett egy jó nagy tányérral az öregasszonynak, egyet magának, s jóízűen megették. Az öregasszony nem győzött eleget csodálkozni, hogy miként lehet egy kőből ilyen jó levest főzni? Mikor jóllaktak, azt kérdezte a katonától:
– Mondja, vitéz uram, nem adná el ezt a követ? Sokszor az sincs, amit főzzek, s ebből milyen jó levest tudnék én főzni:
– Eladom én szívesen! – felelte a katona, és elmosolyodott a bajusza alatt. – Száz forintért odaadom.
Az öregasszony hamar odaadta a száz forintot, kivette a levesből a követ, egy kendőbe betakargatta, s jól eldugta.
A katona meg elsomfordált a száz forinttal, nehogy az öregasszony meggondolja magát. Így már jól is lakott, és volt neki száz forintja is, vígan rótta estig az utat, amíg nem talált megint egy olyan öregasszonyt, aki nem tudta, hogyan kell főzni a kőlevest. Ott aztán újra jóllakott.
Ez volt a kőleves története. Éljetek úgy, hogy nektek sohase kelljen megkóstolnotok!
(magyar népmese)
Egy erdei kirándulást érdemes előre jól megtervezni, beszerezni a megfelelő térképet, kiválasztani a követendő jelzéseket, és összegyűjteni a látnivalók listáját.
Hová menjünk?
Magyarországon a legtöbb erdőben, legyen az állami vagy erdőgazdaságé, szabadon sétálhatsz. A magánerdőkben esetleg táblával tiltják, vagy sorompóval, kerítéssel zárják el a belépést.
Kivel menjünk?
Soha ne kalandozz egyedül az erdőben! Még ha bátor vagy is, az erdőben akkor is könnyen megijedhetsz. A legjobb, ha barátaiddal együtt, felnőtt kísérettel, közösen fedezitek fel az erdő titkait.
Mire is jó az erdei séta?
A kikapcsolódás mellett arra, hogy bepillantást nyerj a természet egy darabkájának, az erdőnek az életébe. Az erdő típusa, az évszak és az időjárás alapján először válassz ki egy-két érdekesebb témát: a fák, virágok felismerését, fészkek, odúk keresését, állatnyomok meghatározását, bogyók, termések (áfonya, szamóca, málna, szeder) gyűjtését; vagy gombaszedést. Ehhez azonban fontos, hogy megismerjük az ehető fajtákat!
Mit tudsz gyűjteni?
Tiszteld az erdőt! Ne szakíts le lépten-nyomon minden virágot, és ne dugj ölőüvegbe minden utadba kerülő rovart! Természetesen néhány virágot, vagy egy kosárnyi gombát leszedhetsz, de mindig legyél nagyon megfontolt a gyűjtögetés során. Ismerd meg a védett növényeket! Ezeket szigorúan tilos leszakítani! Ilyen védett növény a kökörcsin, a papucskosbor és a bazsarózsa is.
A természetvédelmi területeken szigorúan tilos bármit gyűjteni. Vigyázz, veszélyes is lehet: csak olyan bogyót egyél, amit jól ismersz, ne rágcsálj leveleket, és főleg mindig mutasd meg a leszedett gombákat gomba szakértőnek!
Felkészülten indulj el kirándulni! Mindig legyen nálad az időjárásnak megfelelő öltözet, feltöltött mobiltelefon, élelem és innivaló. Ismerd meg a turistajelzéseket és soha ne indulj el egyedül! Lehetőleg felnőtt kísérettel menj túrázni!
Figyeld meg a fák leveleit és ismerd meg a fákat! Ősszel a földről gyűjthetsz szép, barna, sárga, bordó színű faleveleket, melyeket otthon újságpapír és könyv lapjai közé helyezve le tudsz préselni. A kilapított, kiszárított levelekből papírra ragasztással kedved szerint képeket készíthetsz.
Jó kis kaland lehet a telketek fás részén kunyhót építeni a fák közé!
Készíthettek íjat is, amit kizárólag felnőtt felügyelete mellett használjatok! Mindig figyeljetek oda arra, hogy biztonságos helyre tegyétek les a céltáblát! Senki ne tudjon elmenni mögötte! A nyílvesszőket csak azután vegyétek ki, amikor már az összeset kilőttétek! Amikor kiveszitek a nyílvesszőket, ne álljatok egymás mögé, nehogy az, aki épp kihúzza a céltáblából véletlenül megszúrja azt, aki mögötte áll!
(Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage kiadó)
Élt egyszer egy öreg favágó a feleségével Japán egyik szigetén. Josida és Fumi, a két öreg, elégedettek voltak sorsukkal, csupán azon keseregtek, hogy ha valamelyikőjüket elragadja a halál, el kell válniuk egymástól.
Egy nap Josida kiballagott az erdőbe, de az jócskán megváltozott, mióta nem járt arra. El is tévedt, és barangolás közben egy patakra bukkant. Ivott is belőle egy kortyot, s azon nyomban húszéves ifjúvá változott. Hát persze, hiszen a híres fiatalító forrást találta meg!
Hazafutott, otthon az asszonya alig ismerte meg: de amikor megtudta, mi történt, kifaggatta, hogy hol van az a csodaforrás.
Josida, mivel Fumi nem tért vissza, egy idő után nyugtalankodni kezdett, és ő is visszament a forráshoz. Hát, egy csecsemőt talált ott, aki még járni sem tudott! Ez lett az öregasszonyból, mert túl sokat ivott a vízből!
Josida nem vesztettel e fejét, a csecsemőt nagy szeretettel karjára vette, hazavitte és továbbra is boldogan éltek, de attól kezdve úgy, mint apa és gyermeke.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Az erdész talált egy kincsesládát, teli arannyal. Tudta, hogy a felesége igen fecsegő asszony, és hogy a faluban ki ne tudódjék a kincs eredete, furfangos tervet eszelt ki. Otthagyta a ládikót, amíg néhány dolgot elrendezett, aztán elment az asszonyért, és együtt tértek vissza az erdőbe.
Az asszony, annak ellenére, hogy a férje a lelkére kötötte, ne fecsegje ki szerencséjüket senkinek, eldicsekedett vele a barátnőinek. A férj pedig értetlenül kérdezte a többiek előtt:
Érthető, hogy ezután a sületlenség után a barátnők úgy gondolták, az asszony bolond, így hát a kincsről szóló történetét sem hitték el.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Két kiskecske szembetalálkozott a patak keskeny hídján. Olyan keskeny volt a híd, hogy nem fértek el egymás mellett.
Visszafordulni egyik sem akart. Vadul nekimentek egymásnak, és verekedni kezdtek. Csúszós volt a híd, és mindketten belepottyantak a vízbe.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Egyszer volt a világon egy varga, egy szikra és egy bab, ezek együtt elmentek vándorolni. Útközben egy víz mellé értek, de nem tudtak rajta átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd. Tanakodtak egy darabig, egyszer azt mondja a bab:
A szikrának nem kellett sok biztatás, felugrik a szalmahídra, de alig halad pár lépést, meggyullad a szalmahíd, elég, és a szikra belepottyan a vízbe. Amint ezt a bab meglátta, akkorát kacagott, hogy menten kettérepedt. Nosza, a varga kapta a tűt, s összevarrta a repedést, és a babon egy fekete folt keletkezett. Aki nem hiszi, nézze meg, máig is ott van rajta a babon a fekete folt!
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
A király súlyos betegségen esett át, és azóta teljesen megváltozott. Semmi sem vidította fel, minden untatta, ásítása átragadt az egész udvarra. Valamire vágyott, de maga sem tudta, mire. És hát hogyan is lehetne egy királynak valamit adni, ha senki sem tudja, hogy mi legyen az. A miniszterei a világ minden tájáról orvosokat, tudósokat hoztak, akik újabb és újabb időtöltést, szórakozást, játékot eszeltek ki a számára, de mindhiába. Egyszer egy öregasszony érkezett a királyi palotába.
Megegyeztek, de bármennyi aranyat is raktak a mérlegre, nem egyenlítette ki az asszony súlyát. A miniszterek kétségbe estek, de az öregasszony nagy hahotában tört ki, és azt mondta:
Azzal elkezdett fújni egy szalmaszálat, amelyet előtte szappanvizes csuporba mártogatott. A királynak ez nagyon tetszett és újra boldognak érezte magát. Ha a király boldog, vele örül az egész udvar, meg az egész királyság.
Beszélgetés
Felidéző beszégletés. Emlékeztek még?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
Alkalmazó beszégletés. Mit lehet tenni, …
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Mesemondó blog 