Kategóriák
Érdekességek a természetről különleges helyzetek

Tájékozódás a természetben

Iránytű nélkül is lehet többé-kevésbé pontosan tájékozódni. Ehhez tanulj meg figyelni a természet jeleire és tájékozódni a Naphoz és a csillagokhoz viszonytva. Megpróbálhatsz saját iránytűt is barkácsolni!

(Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó)

Kategóriák
Mesegyűjtemény

A vadludak és az iránytű

Erdővári Manó a háza előtti padon ücsörgött, és élvezte a szép, napos őszi időt. Egy könyvet olvasott éppen, ám minduntalan elvonta a figyelmét egy-egy hang meg a lassan aláhulló sárguló, pirosló falevelek. Végül félretette a kötetet, és egyszerűen csak gyönyörködött az őszi erdőben.

Ahogy nézelődött, az égen szálló vadlibacsapatra lett figyelmes. Vonulnak délre – gondolta Manó, de aztán furcsa érzése támadt. Valami nem stimmelt…

– Hiszen ezek nem is dél, hanem kelet felé repülnek! – kiáltott fel döbbenten.

Csodálkozva figyelte a vadlibákat, majd újra a föld felé fordította a tekintetét.

– Talán még nem a tél elől utaznak – jegyezte meg félhangosan.

Pár perc múlva azonban ismét gágogást hallott. Felpillantott az égre, és újra vadlibákat látott – ezúttal az ellenkező irányba, nyugatra tartottak. Erdővári Manó megint elámult, és azt találgatta magában, vajon ez az előbbi csapat-e. Ilyen távolságból nem tudta megállapítani. Amikor azonban a vadlibák hamarosan megint feltűntek az égbolton, már biztos volt benne, hogy ez bizony ugyanaz a társaság. Ugyan miért röpködnek ide-oda? – csodálkozott Manó.

Nemsokára megtudta, ugyanis a libák megint felbukkantak, csak ezúttal már sokkal alacsonyabban, mint korábban, így Manó felkiálthatott hozzájuk.

– Kerestek valamit? Segíthetek?

– Tudnál segíteni? De jó lenne! – válaszolta a vezérlúd, és leereszkedett a földre, éppen Manó mellett landolt. A társai követték.

– Miért röpködtök ide-oda? – kérdezte Manó, miután bemutatkozott.

– Az utat keressük dél felé, de úgy tűnik, elromlott az iránytűnk, mert hol az egyik, hol a másik irányba vezet minket, miközben úgy tűnik, mintha csak itt köröznénk – magyarázta a vadludak vezetője.

– Már többször láttalak itt benneteket elrepülni, de egyszer sem dél, hanem időnként kelet, máskor meg nyugat felé – felelte Erdővári Manó.

A vadlibák bosszankodva csóválták a fejüket. Láthatóan fogalmuk sem volt, merre járnak.

– Útba tudnál igazítani minket? – kérdezték a ludak.

– Igen, dél arrafelé van – mutatta meg a helyes irányt Manó. – Meg tudjátok jegyezni?

– Reméljük – mondta a vezérlúd. – De azért csak jobb lenne, ha működne az iránytűnk… Nem tudsz a közelben olyan helyet, ahol megjavíttathatjuk? Vagy esetleg vehetünk egy újat?

Manó elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.

– Sajnos nem, pedig jól ismerem a környéket – válaszolta Manó, miközben azon járt az agya, hogyan segíthetne a madaraknak. – De nektek adhatom a saját iránytűmet, úgyis nagyon ritkán használom – jutott eszébe a megoldás.

– Nem fogadhatjuk el, neked is szükséged lehet rá – szabadkoztak a libák.

– Tényleg tudom nélkülözni – jegyezte meg Manó. – Ha tavasszal visszafelé jöttök, majd visszaadjátok nekem. Addig útközben biztosan találtok valakit, aki meg tudja javítani a tiéteket, vagy esetleg valahol beszerezhettek egy újat.

A vadludak tekintete felderült.

– Nagyon köszönjük! – kiáltották kórusban. – Ha addig nem hiányzik neked, akkor tavaszig kölcsönvennénk…

– Persze, vigyétek nyugodtan – mosolygott Manó, és bement a házba megkeresni a műszert.

Miután megkapták Erdővári Manó iránytűjét, a vadludak elköszöntek, majd újra a levegőbe emelkedtek. Ezúttal már valóban dél felé indultak.

Hamarosan véget ért az ősz, eljött a hideg, havas tél. A zimankó után aztán ismét enyhülni kezdett az idő, rügyeztek a fák, a bokrok, kibújtak a virágok. Megérkezett a tavasz.

Erdővári Manó éppen a tulipánjaiban gyönyörködött, amikor gágogást hallott a feje fölött. Vadlibacsapat szállt le a háza mellé. Manó megismerte őket. Nekik adta kölcsön ősszel az iránytűjét!

Kedves ismerősként üdvözölték egymást, majd a vadludak visszaadták Manónak a kölcsönkapott eszközt.

– Találtunk útközben egy ezermestert, aki megjavította a miénket – újságolta a libák vezére. – De addig is sokat segített a te iránytűd, hálásan köszönjük a segítséged! Hoztunk neked ajándékot a messzi délről – tette hozzá.

A vadludak különleges, sosem látott gyümölccsel örvendeztették meg Erdővári Manót, aki kíváncsian harapott a zöldes színű termésbe. Nagyon finom volt!

A libák hamarosan elbúcsúztak, még hosszú út várt rájuk. Manó jókedvűen integetett utánuk, s arra gondolt, hogy ismét újabb barátokat szerzett.

(Üveges Szilvia)

Kategóriák
Mesegyűjtemény

A boldog család

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és a feleség soha nem bántotta egymást, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást. Az ördögnek nem tetszett a család boldogsága. Mindig ott settenkedett a férfi és az asszony körül, leste: mikor viheti valamelyiket kísértésbe. Hiábavaló volt azonban az ördög minden mesterkedése, nem tántorodott meg sem az asszony, sem a férfi. Élt a faluban egy vén boszorkány. Egyszer elhatározta az ördög, hogy szövetkezik a boszorkánnyal, hátha neki sikerül megrontani a család boldogságát.

– Egy pár szép sárga csizmát kapsz, ha megrontod a boldogságukat! – mondta az ördög a boszorkánynak. A boszorkánynak éppen sárga csizmára fájt a foga, elfogadta hát az ördög ajánlatát. A férfi kint szántogatott a mezőn. Éppen szántás ideje volt. Felesége minden délben vitte neki a jó ebédet. Odamegy a boszorkány a férfihoz.   

– Mit csinálsz jó ember? – kérdezte tőle.   

– Csak szántogatok! – felelte a férfi.   

– Nem éheztél még meg?   

– Most már mindjárt hozza a feleségem az ebédet! – válaszolta az ember, és nézett a falu felé, ahonnan ilyenkor szokott feltűnni a felesége a kosarával.   A boszorkány gyorsan elillant, felült söprűjére s gyorsan berepült, a faluba. Egyenesen az asszonyhoz ment.   

– Mit csinálsz jó asszony? – kérdezte tőle.   

– Megfőztem az ebédet, most készülök a mezőre az uramhoz. Kiviszem neki az ennivalót! – felelte az asszony.   

– Nem kell ma ebédet vinned, épp most jövök tőle. Azt üzeni, hogy mindjárt végez! Meg egy-két fordulója van, aztán már jön is haza! – hazudta a boszorkány.

Az asszony nem hitt a boszorkánynak, és csak rakta bele az ételt a kosárba, hogy vigye az urának a mezőre. A boszorkány azonban csak beszélt neki, bizonygatta, hogy úgy van, ahogy ő mondja. Közben elővett egy szép kendőt meg egy szép mellényt, és biztatta az asszonyt, hogy próbálja fel ezeket, meglátja, milyen szép menyecske lesz bennük. Az asszony először nem akarta, de aztán csak felkötötte a kendőt, a mellényt is felvette. A boszorkány akkor tükröt vett elő és mutatta az asszonynak, hogy nézze csak meg magát, mennyire igaz, amit ő mondott: ilyen szép menyecske nincs is a környéken. A kendő is, meg a mellény is igen jól állt az asszonynak.   Elnézegette magát sokáig a tükörben. Észre sem vette, hogy lassan eltelt a fél délután. A boszorkány, amikor elérte célját, újra felült a seprűjére és kirepült a mezőre. A férfi már régen megetette, megitatta a teheneit. Nem tudta miért nem jön a felesége. Éhes volt nagyon, a szeme szikrázott az éhségtől, de hajtotta a munka, hát befogta újra a teheneket és szántott tovább.  

– Na, jó ebédet hozott a feleséged? – kérdezte a boszorkány az embertől.  

– Nem hozott ma bizony semmilyet! – felelte a férfi. – Biztosan valami fontos dolga akadt. Sietek is este haza, hátha valamiben segítenem kell neki!  

– Hihi-hihi! – nevetett fel éles hangján a boszorkány. – Nem kell annak semmi segítség, csak útban lennél, ha most hazasietnél. Én tudom, miért nem kaptál ma ebédet, te jó ember. Vendége volt az asszonynak. Egy deli fiatalember. Kendőt és mellényt kapott a feleséged tőle. Most nézegeti magát bennük a tükörben. Elsötétült a világ a boldog ember előtt. Ilyent mondani a feleségéről! Kapta is mindjárt az ostorát, hogy végighúz a csúnya vénasszonyon, de az már messze repült az erdő felett. Nem ment tovább a munka az embernek. Nem hitte el, amit a boszorkány mondott, de azért mégis csak kezdett gyanakodni, hiszen a gyomrán érezte, hogy valami rendkívüli történhetett a feleségével, mert eddig mindig pontosan hozta az ebédet. Felrakta az ekét a szekérre és indult nagy sebesen haza. Szegény fáradt teheneit egész hazáig ostorozta. Otthon a felesége még mindig a tükör előtt nézegette magát.  

– Hát mégis igazat mondott a boszorkány! – mondta keserűen az ember és jól elverte a feleségét. Meglett köztük a harag. A boszorkány megkapta a sárga csizmát. Fel is húzta és egyenesen a boldogtalan család házához sietett. Látta, hogy az ördög is megelégedve leselkedik be az ablakon. Az ördög és a boszorkány elkezdett táncolni örömében, csak úgy döngött alattuk a föld. Mikor az asszony kisírta magát, megkérdezte az urától, hogy miért nem jött haza ebédre, ha megüzente, hogy hazajön. Ekkor tudták meg mindketten, hogy a boszorkány vezette félre őket. Az rontotta meg a boldogságukat. Az asszony bele is dobta a kemencébe a kendőt, meg a mellényt, aztán megfogadta, hogy soha semmilyen csábításnak nem enged. Szent lett a béke közöttük, újra boldogok lettek. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

Kategóriák
Tréfás kérdések

Melyik? (3.)

Melyik ló lobog a szélben? – A zászló.

Melyik ló lát hátrafelé éppúgy, mint előre? – A vak ló.

Melyik lóba lehet írni? – A naplóba.

Melyik az a ló, amelyen a túzok lépeget? – Tarló.

Melyik lóval aratták régen a búzát? – Sarlóval.

Melyik ló a széncsinálás helye? – Kaszáló.

Melyik ló ül a kosárban? – A kotló.

Melyik körte nem ehető? – A villanykörte.

Melyik dió tud beszélni? – A rádió.

Melyik ékre lehet ülni? – A székre.

Melyik háló fog legyet? – A hókháló.

Melyik karó véd a hideg ellen? – A takaró.

Melyik csőben alszik a baba? – A bölcsőben.

Melyik disznó a legszúrósabb? – A sündisznó.

Melyik a legszúrósabb párna? – A tűpárna.

Melyik a legkisebb hegy? – A tűhegy.

Melyik tű nem szúr? – A betű.

Melyik ágnak van két szára? – A nadrágnak.

Melyik ágon nincsen levél? – A nadrágon.

Melyik kör lehet szögletes? – A tükör.

Melyik fa nem ég a tűzön? – A tréfa.

Melyik fán nincs levél? – A tréfán.

Melyik fának nincs árnyéka? – A tréfának.

Melyik fából nem lehet széket csinálni? – A tréfából.

Melyik fá nélkül nincsen erdő? – Szélső fa nélkül.

Melyik nő nem megy soha férjhez? – Benő.

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
gondolkodás fejlesztése mesékkel

Az állatok vitája

Egy udvarban együtt lakott a macska, a kakas, a kutya, meg a kecske. Esténként összeültek, hogy meghányják-vessék a dolgaikat. Csak egy kérdésben nem tudtak megegyezni: kinek-kinek mi ízlik a legjobban.

– Nincs jobb a tejecskénél! – mondja a macska – Egeret fogni sem rossz, csak fáradságos.

– Ugyan, a tej! A kukorica vagy az árpa sokkal jobb! – szólt a kakas.

– Igazán finom csak a csont. Mennyi csontot megettem már életemben! – állította a kutya.

– Friss szénát ropogtatni, főleg, ha illatos, nagyon jó ám! – mondta a kecske.

Vitatkoztak, vitatkoztak, de nem tudták eldönteni, hogy mi a legfinomabb.

Beszélgetés

Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

  1. Kik éltek együtt az udvarban?
  2. Min vitatkoztak az állatok?
  3. Mit mondott a macska?
  4. Milyen kedvenc ételét említette a kakas?
  5. Mi a kedvenc étele a kutyának?
  6. Mit szeret enni a kecske legjobban?
  7. Miben maradtak végül az állatok?

Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

  1. Biztos, hogy szereti a szénát a kecske?
  2. Még mit szeret enni a kecske?
  3. Minden kecske szereti a szénát?
  4. Más állat is szereti a szénát?
  5. Létezik olyan kecske, amelyik meg tudja mondani, hogy mit szeret?

Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

  • honnan lehet tudni, hogy milyen ételt szeret egy kecske?
  • milyen állat szereti a friss, illatos szénát?

Alkalmazó beszélgetés. Mit nem lehet/lehet tenni, …

  • ha azt akarjuk, hogy jól lakjon a kecske?
  • ha azt akarjuk, hogy ne egyen meg valamit a kecske?

Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

  1. Ha egy állat kecske, akkor szereti a friss, ropogós szénát. Az egyik állat kecske, tehát… (szereti a friss, ropogós szénát).
  2. Ha egy állat nem kecske, akkor nem szereti a friss, ropogós szénát. Az egyik állat szereti a friss ropogós szénát, tehát… (ez az állat kecske).
  3. Vagy kecske egy állat, vagy nem szereti a friss, ropogós szénát. A macska nem szereti a friss, ropogós szénát, tehát… (a macska nem kecske).
  4. Ha egy állat kecske, akkor szeret növényeket enni, és ha szeret növényeket enni, akkor szereti a friss, ropogós szénát. Tehát, ha egy állat kecske, akkor… (szereti a friss, ropogós szénát).

(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

Kategóriák
gondolkodás fejlesztése mesékkel

A hóember

Nagy hó volt, a gyerekek nagy hóembert csináltak. Ócska kalapot nyomtak a fejébe. Vörös orrot is kapott – sárgarépából. Két fekete szemet – szép fekete szénből. Benézeget azzal a fekete szemével az ablakon át a szobába, és így szólongatja Fülest:

– Fülesmackó! Olyan gyönyörű idő van ma! Gyere ki sétálni!

Fülesmackó nagyon megbarátkozott a hóemberrel. Mindennap meglátogatta, és mindenféle ajándékot hozott neki. Egyszer színes papírból gombokat ragasztott fehér kabátjára. Máskor meg tollat tűzött a kalapja mellé.

Egy délelőtt a szokottnál erősebben tűzött a nap. A hó olvadni kezdett. Csepp, csepp… a jégcsapokról folydogálni kezdett a víz, a hóember fekete szeméből pedig szürke könnyek gördültek alá.

– Ments meg Füles! – könyörgött barátjának. – A nap tócsát csinál majd belőlem.

Fülesmackó törte, törte a fejét, végül is ezt sütötte ki: “El kell takarni a hóembert a napfény elől. Erre a célra pedig legalkalmasabb egy esernyő.” Néhány pillanat múlva a hóember árnyékban hűsölt a piros ernyő alatt. Még sokáig így fog állni. Talán egész tavaszig.

Beszélgetés

Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

  1. Milyen idő volt?
  2. Mit csináltak a gyerekek?
  3. Milyen volt a hóember?
  4. Milyen viszonyban volt Fülesmackó a hóemberrel?
  5. Milyen ajándékokat vitt neki?
  6. Milyen idő volt egyik délelőtt?
  7. Mi történt a hóemberrel?
  8. Miért könyörgött Fülesmackónak a hóember?
  9. Mit talált ki Fülesmackó, hogy megmentse a barátját?

Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

  1. Csak akkor olvad el a hóember, ha erősen tűz a nap?
  2. Biztos, hogy elolvad a hóember, ha erősen tűz a nap?
  3. Minden hóember elolvad, ha erősen tűz a nap?
  4. Az erős napsütés lehet az oka, hogy elolvad a hóember?
  5. Még mikor olvadhat el a hóember?
  6. Ha van esernyője a hóembernek, akkor az megvédi az olvadástól?
  7. Fülesmackó létezik a valóságban?

Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

  • mi lehetett az oka annak, hogy olvadni kezdett a hóember?
  • mi történik a hóemberrel, ha erősen süt a nap?

Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

  • ha azt akarjuk, hogy ne olvadjon el a hóember?
  • ha azt akarjuk, hogy elolvadjon a hó?

Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit aggahagytok!

  1. Ha Fülesmackó nem ad esernyőt a hóembernek, akkor a hóember elolvad. A hóember nem olvad el, tehát… (Fülesmackó esernyőt adott neki).
  2. Ha Fülesmackó esernyőt ad a hóembernek, akkor a hóember nem olvad el. Fülesmackó esernyőt adott a hóembernek, tehát… (a hóember nem olvadt el).
  3. Vagy nem ad Fülesmackó esernyőt a hóembernek, vagy a hóember nem kezd olvadni. A hóember már olvadni kezdett, tehát… (Fülesmackó még nem adott neki esernyőt).
  4. Ha a hóembernek van esernyője, akkor nem süt rá a nap, és ha nem süt rá a nap, akkor nem olvad el. Tehát, ha a hóembernek van esernyője, akkor… (nem olvad el).

(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

Kategóriák
Cikkek

Nevelj lassan!

Hallottatok már a “slow” mozgalmakról?

Az első mozgalom 1986-ban indult el Olaszországban, mely a gyorséttermek ellen tiltakozott és a helyi ízeket hirdette. 3 évvel később Párizsban megszületett a slow food alapdokumentum, mely a gyorséttermekkel és a műanyag ételekkel szemben az ízek és az étkezés élvezetét, a helyi termelőket támogatta. Azóta a kezdeményezés a világ több országára és az élet több területére is átterjedt.

A slow travel mozgalom arra buzdít, hogy utazásain során hagyjunk időt a barangolásra, az országgal való ismerkedésre, arra, hogy elvegyüljünk a helyiek között. A mozgalom szlogenje: “fékezz, és élj tartalmas életet!”

Léteznek slow city-k, lassú városok, melyekben időt teremtenek a helyi hagyományok ápolására, a zöld övezetek karbantartására, padokat raknak ki, könyveket olvasnak a közterületeken, vásárolni pedig a picacra, valamint a sarki boltba járnak.

Élő kezdeményezés a lassú munkahely, a lassú pénz, a lassú formatervezés, a lassú sport, olvasás (kikapcsolódás mellett a szövegben való elmélyedés), iskola és nevelés is.

A slow parenting (Nevelj lassan!) célja a minőségi szülő-gyerek kapcsolat kialakítása, melyben mindig van idő meghallgatni a gyermek élménybeszámolóit, gondolatait, mesélni neki, foglalkozni az őt érdeklő dolgokkal, vagy épp számára bántó, félelmetes, szorongást keltő helyzetekkel. A szabad játék elsőbbségét hirdeti a különórák és a túlfoglalkoztatottság helyett, akár csak Vekerdy Tamás tette. Kifejezetten tiltakozik a korai versenyeztetés ellen. A mozgalom célja csökkenteni a szülők túlhajszoltságát, és felébreszteni a gyermekben lakozó kalandort. Azt vallják, hogy a gyermeknek önállóan is fel kell fedeznie a világot és benne önmagát. Ehhez pedig szabad játékra, édes semmittevésre, és sok mesére van szüksége!

Itt a nyár, a kalandok, a világ felfedezésének nagy lehetősége. Feküdjetek ki a mezőre, nézzétek az égen úszó bárányfelhőket, melyikben milyen alakot véltek felfedezni? Képzeletben üljetek rá egy-egy pöffetegre, lógassátok le róla a lábatokat, vegyétek le a cipőtöket, táncoljatok a fűben, a napsütésben, élvezzétek a pillanatot és mondjatok egy mesét ma is!