“A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulnunk tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anya – és persze apa is! – legyen neki.” (Vekerdy Tamás)
Van, hogy magunknak kell megteremteni a lehetőséget, van hogy megteremtik neked a lehetőséget. Ez az első igazi szabadnapom az elmúlt közel 6 évből, amikor a legkisebbnek is már saját programja van. “Anya, érzem, hogy ez a szabadság jó lesz nekem!” – mondta, ahogy izgatottan haladtunk a vasútállomás felé. “Ma két mesét mondunk. Egyet a te kalandodról, és egyet az enyémről.”- feleltem, miközben a vasútállomás felé sétáltunk.
Kettős érzések kavarogtak bennem. 5 és fél éves a legkisebb is és elindult. Kifelé. A saját útján. Egyrészt szuper 20 év távlatában egy kis én idő, másrészt a kis fiókám, az utolsó pelyhes a fészekben, akiért élek is már a szárnyát próbálgatja. Ma reggel le kellett porolnom az álmaim… Több, mint 20 évet vártam erre az élményre. Most kipróbáltam. Bejött. Azt hiszem meg fogom szokni ezt is.
Mesemondó blog 