Kategóriák
Cikkek

Higgy újra a varázslatban!

Illusztráció: pixabay.com

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy minden varázslat.” (Einstein)

Einstein annak ellenére, hogy tudós volt – még pedig a realitások világának kutatója és megismertetője – mégis azt hirdette, hogy a képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. Ma már egyre többen vallják – és tudják -, hogy megvalósítani csak azt tudjuk, amit el is tudunk képzelni. Szkenneléses agyvizsgálatok pedig már bizonyították is, hogy az agynak ugyan az a része aktivizálódik, amikor végrehajtunk egy eseménysort, mint amikor csak elképzeljük annak végrehajtását! (Dr. Caroline Leaf) A képzelet ereje és értéke felbecsülhetetlen! Rohanó világunkban elfelejtettünk álmodni, elfelejtettük megélni a csodákat és hinni a meséket.

Ha valaki a terveiről mesélt nekünk, akkor azt sokszor a realitástól elrugaszkodottnak éreztük, gyerekesnek tituláltuk és felhoztunk egyből legalább 10 érvet neki arra, hogy miért ne. Földhöz ragasztottuk önmagunkat és a környezetünket is. Álljunk meg és nézzünk körül, hogy mindez hová vezetett.

Tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg így szeretnénk élni? Tényleg egy ilyen világot akarunk megmutatni és átadni a gyerekünknek? Valóban egy álmok nélküli nemzedéket akarunk kinevelni?

Ugye nem?

Ez az időszak teret enged a változásnak. Eddig csak arról beszéltünk, hogy mi hogyan fejlesszük a gyerekeket. Mit tehetünk mi azért, hogy ők okosabbak, ügyesebbek legyenek. Álljunk meg egy kicsit és guggoljunk le hozzájuk, nézzünk körül az ő kis világukban, a mesék világában, amiben ők olyan bátran élnek és feltétel nélkül hisznek. Játsszunk velük, legyünk részesei képzeletük szüleményeinek és tanuljunk meg tőlük újra álmodni, egy elképzelt jelenben élni, ahol a csodák a hétköznapok részei. Tanuljunk meg tőlük újra hinni a varázslatban!

Kategóriák
Találós kérdések

Háziállatok – kutya, macska, egér

A bajusza égnek áll, a borbélyhoz mégse jár. A konyhában üldögéél, egeret fog, azzal él. Mi az? (macska)

Bajusza van – nincs szakálla, bundája van – tű nem járta. Tűzhely mellett heverészik, sose gondol vándorlása. Mi az? (macska)

Négy bunkósboton jár, csupa bájjal van tele. Mikor az eb rámordul, púpos lesz, mint a teve. Mi az? (macska)

Elöl olyan, mint egy alma, hátul olyan, mint a nyárs, négy kis bunkósboton jár. Mi az? (macska)

Kifele megy, befele áll, befele jön, kifele áll, lefele jön, felfele áll, felfele megy, lefele áll. Mi az? (a macska farka)

Négy kis tipi-talpa, két kis hegyes gomja, hosszú mesterségét mindig igazgatja. Mi az? (macska)

Elöl olyan, mint egy alma, deréktájon hurokforma, hátul kolbászformát lenget, cincogók felé tekinget. Mi az? (macska)

Tejtől fénylik a bajusza, egeret fog, ez a… (macska)

Fényes szőrű, hosszú farkú. Ne húzd meg, mert hegyes karmú! Mi az? (macska)

Mindig mosdik, sosem törülközik. Mi az? (macska)

Mindig mosdik, mégis kormos. Mi az? (fekete macska)

Házőrzés a mestersége, rámordul az idegenre. Háza népét kedveli, farkcsóválva köszönti. Mi az? (kutya)

Csontrágástól éles foga, házat őriz, ez a… (kutya)

Forog-morog, füstölög, lábad elé sündörög: ha igazán szereted, ne adj neki kenyeret, csak jó nagy csontot, s nem lesz rá gondod. (kutya)

Icipici futkrozó, kárt okozó pincelakó. Mi az? (egér)

Szeme is van, füle is van, amerr jár, kárt csinál. Mi az? (egér)

Hogy hívják a kicsi kutya apját? (nagy kutya)

Hogy hívják a macskát magyarul? (cicc, cicc)

Miért haragszik a kutya a macskára? (Mert a kutyát ritkán eresztik be a szobába.)

Ha egy szobában van négy macska, minden sarokban egy macska, akkor hány macska néz egymásnak szembe? (Kettő, mert a másik kettő másfelé néz.)

Melyik kutyának a legkisebb a füle? (A legkisebb kutyának.)

Miért viszi a kutya a szájában a prédáját? (Mert nincs tarisznyája.)

Miért néz hátra a kutya, amikor kergetik? (Mert hátul nincs szeme.)

Miért bátor a kutya? (Mert nincs tarisznyája, mégis neki mer vágni a nagyvilágnak.)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

Kategóriák
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény Kiscsoport Magyar Népmesék Mesegyűjtemény

A három pillangó

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.

De hirtelen beborult az ég.  Közeledett a vihar.

– Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.

– Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.

– Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.

És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:

– Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 De a tulipán így felelt:

– A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.

Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;

– Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!

A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt.

– Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.

Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:

– Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

De a tulipán így felelt:

– A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.

Erre a fehér pillangó így felelt:

– Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsemhogy elhagyjuk egymást.

A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.

– Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:

– Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

De a szívtelen tulipán így felelt.

– A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.

– Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.

Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.

– Süss fel nap, süss fel nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! – könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap.

(Jékely Zoltán)